Wikipédia

Som (település)

magyarországi község Somogy vármegyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 11.
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Som (egyértelműsítő lap).

Som község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban.

Som
Som címere
Som címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállásközség
PolgármesterKovács Szilveszter (független)[1]
Irányítószám8655
Körzethívószám84
Népesség
Teljes népesség685 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség28,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület23,35 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 48′ 20″, k. h. 18° 08′ 33″46.805600°N 18.142519°EKoordináták: é. sz. 46° 48′ 20″, k. h. 18° 08′ 33″46.805600°N 18.142519°E
Som (Somogy vármegye)
Som
Som
Pozíció Somogy vármegye térképén
Som weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Som témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

szerkesztés

A vármegye északkeleti részén fekszik, Siófoktól 8 kilométerre délre. Fekvése miatt Siófok város háttértelepülésének tekinthető, szinte minden a városhoz köti. Földrajzilag a Kelet-Külső-Somogyi dombság északkeleti nyúlványainak területéhez tartozik. Területét a Kis-Koppány patak szeli ketté, melynek vize a Sión keresztül a Dunába jut.

A közvetlenül határos települések: észak felől Ádánd, kelet felől Nagyberény, délkelet felől Magyarkeszi, dél felől Iregszemcse, délnyugat felől Bábonymegyer, nyugat felől pedig Nyim. Északnyugat felől a legközelebbi település Ságvár, de a közigazgatási területeik nem érintkeznek.

A község lélekszáma körülbelül 700 fő, és nem csökken folyamatosan: vannak olyan évek, amikor – vélhetően a Balaton közelségének is köszönhetően – lassan gyarapszik. Az önkormányzat a szomszédos Somogy és Tolna vármegyei településekkel jó kapcsolatot alakított ki. Az óvodai, iskolai képzés elsősorban a Ságváron működő közös intézményekben történik, de járnak itteni diákok Nagyberénybe és Siófokra is.

A település külterületén található a Somi Nagytérségi Regionális Hulladékkezelő Központ, ami négy vármegye – Veszprém, Fejér, Somogy és Tolna – 76 településének szilárd hulladékát fogadja be.

Megközelítése

szerkesztés

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 65-ös főút, mely dél-északi irányban végighalad a központján. Nagyberénnyel és a Mezőföld településeivel a 6402-es út köti össze.

Két lakott külterületi településrésze közül Som-Daránypuszta a központtól délre helyezkedik el, a 65-ös főút és a Tabra vezető 6511-es út elágazásánál, Som-Simonmajor pedig szintén a 65-ös mentén, de még délebbre, a központtól mintegy 8 kilométer távolságra. (Nevezik a községet Somogy vármegye keleti kapujának is, mivel Tolna vármegye felől érkezve Som-Simonmajornál lép be az utazó a megyébe.)

A hazai vasútvonalak közül a Kaposvár–Siófok-vasútvonal érinti, melynek két megállója van itt: Som-Nagyberény megállóhely és Daránypuszta megállóhely.

Története

szerkesztés

Az első írásos emlékek szerint a mai község területe a Tibold nemzetség ősi birtoka volt, melyet e nemzetségből származó Tibold és Kozma 1229-ben szereztek. Az 1294. évi osztályegyezség alkalmával Kozma fiai, Zerje és Demeter nyerték el, a közben elpusztult Kapurévvel együtt. A török megszállás előtti évtizedben már Hédervári István volt a földesura. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstromba 21 adózó házzal lett felvéve a település. A következő időszakban a török portyázások és a rendszeressé váló végvári harcok színterévé vált ez a környék.

1703-ban Viczay Ádám volt a földesura; 1715-ben mindössze 10 itteni adózó házról készült összeírás. 1726-ban már az Apponyi család tulajdonához tartozott a község. Ebben az időszakban szőlőhegye tette híressé Somot: 33 család bérelt itt szőlőskertet. A bontakozó gazdasági jólétnek az 1731-es nagy kolerajárvány vetett véget. Bár a járvány viszonylag rövid ideig tartott, de az állatelhullások miatt a szántók megművelése lehetetlenné vált. Ebben az időben szerzett itt birtokot Kenessey István, aki főleg magyar telepesekkel kívánta munkaerő-szükségletét kielégíteni. 1766-tól ismételten a Viczay család volt a település többségi birtokosa, de a Pallavicini őrgrófságnak is jelentős birtokai voltak, amely az itteni földjeit bérbe adta és állítólag – korát megelőzve – már az ötös vetésforgót alkalmazta. 1853-ban a lakosság lélekszáma már 780 fő volt.

1879-ben nagy tűzvész pusztított a községben, és a falu fele leégett, s csak lassan épült újjá, de 1890-ben már 908 lakosa volt a községnek. Közigazgatásilag abban az időszakban a nagyberényi körjegyzőséghez tartozott.

1914-ben polgári olvasókör alakult, de nem élte túl a forradalmak korát.

Az első és második világháborúban a munkaképes férfi lakosság jelentős része a fronton harcolt.

A szarvasmarhatartás elterjedésének tulajdonítható, hogy a tej értékesítésére 1925-ben megalakították a Somi Kisgazdák Tejszövetkezetét, mely 1932-ben beolvadt a Nagyberényi Tejszövetkezetbe. 1937-ben alakult meg a Somi Vadásztársaság.

A II.  világháborút követően a településen 66 nincstelen és törpebirtokos igényelt földet, míg a közigazgatásilag hozzátartozó Daránypusztán állami gazdaság alakult. A szövetkezesítés a községet sem kerülte el. 1950-ben alakult a Béke Mgtsz., mely többször átalakult, s foglalkoztatta az itt élőket. A község mezőgazdasági jellege a 20. század második felében fokozatosan elhalványult, mára szinte teljesen meg is szűnt. A lakosság többsége Siófokra ingázik, illetve a környező városok és nagyobb települések ipari üzemeiben keres megélhetési lehetőséget.

1956. október 29-én megalakították a Községi Nemzeti Bizottságot, mely a rövid forradalmi időszak alatt érdemben intézkedni nem tudott.

1914-től 1949-ig működött a népiskola, amely ezt követően általános iskola lett, majd 1981-től megszűnt helyben az oktatás. A rendszerváltozás előtt a település elsorvasztásra volt ítélve, s innét kellett élni a megnyíló lehetőségekkel, ami sikerült is. 1991-ben vezetékes ivóvíz és intézményes szemétszállítás, 1993-94-ben gázfogadó és gázhálózat, 1998-ig új utak, hidak, járdák épültek. Csinosították a közterületeket, buszmegállók készültek társadalmi munkában. Kiemelten támogatták az iskolai tanulást minden szinten, a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat, de nem maradtak ki az egyházak sem. A környéken elsők között került a községi temető bekerítésre, illetve a víz bekötése locsolásra. 1999-től Falunap került megrendezésre minden év június utolsó szombatján.

2005-től a júniusi Falunapon megrendezésre került a „Somi Süti Fesztivál”, a fánkok és édes sütemények versenye.

2006. május 13-án a temetőben a II. világháborúban itt elesettek tiszteletére kopjafa került felállításra.

2007. szeptember 28-án a somi Közösségi házban ülésezett Somogy Megye Közgyűlése.

2009-ig a községben minden infrastruktúra kiépült: vezetékes ivóvíz, gáz, utak, hidak, járdák, kábeltévé és internet, szennyvízhálózat és -telep, illetve hulladékkezelő központ is létesült. 2014-ben a Közösségi ház udvara burkolva és virágosítva lett, illetve a 020 helyrajzi számú ingatlanon létesült 5 épületben bemutatásra kerültek a régi mesterségek szerszámai és tárgyai, amely beruházásra a „Som Községért” Alapítvány nyert 35 millió forintnyi pályázati támogatást. Ugyanebben az évben a Közösségi ház mellett található orvosi rendelő is felújításra és bővítésre került az önkormányzat saját kivitelezésében, ennek során háziorvosi és fogorvosi körzetközpont, illetve egy kiadható épületrész is létesült.

Eredményesen működik a Vöröskereszt szervezet és az Egységes Somért Alapítvány.

2020. szeptember 9-én elkészült a balatoni kerékpárúthoz kapcsolódó Ságvár-Som szakasz, így a 65-ös főút megnövekedett forgalma ellenére a tópartról a község biztonságosan elérhető gyalog, kerékpárral és kismotorral is.

Elpusztult települések

szerkesztés

Kapurév

szerkesztés

A határbeli úgynevezett Pusztai-dűlőn feküdt egykor Kapurév falu, mely a fennmaradt hagyományok szerint a török hódoltság alatt pusztult el.

Ocsmánd, Ocsmány

Daránypusztán a Sötét-hegy oldalában helyezkedett el, a 60-as évek végéig 1-2 család lakta.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Lenkey Tibor (független)[3]
  • 1994–1998: Lenkey Tibor (független)[4]
  • 1998–2002: Lenkey Tibor (független)[5]
  • 2002–2006: Lenkey Tibor (független)[6]
  • 2006–2010: Lenkey Tibor (független)[7]
  • 2010–2014: Lenkey Tibor (független)[8]
  • 2014–2019: Lenkey Tibor (független)[9]
  • 2019–2024: Kovács Szilveszter (független)[10]
  • 2024– : Kovács Szilveszter (független)[1]

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
701
705
691
649
691
678
685
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,2%-a magyarnak, 8,3% cigánynak, 0,4% horvátnak, 2,8% németnek, 0,8% románnak mondta magát (9,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,3%, református 17,3%, evangélikus 1,6%, felekezet nélküli 16,5% (21,4% nem nyilatkozott).[11]

2022-ben a lakosság 92,3%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% cigánynak, 0,7% németnek, 0,4% ruszinnak, 0,1% románnak, 0,1% örménynek, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,4% volt római katolikus, 13,9% református, 2,3% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 1% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 14% felekezeten kívüli (33,7% nem válaszolt).[12]

Nevezetességei

szerkesztés
  • A község külterületén, egy dombon található a híres somogyi betyárokról elnevezett Patkó-fa. 2020 elején még állt az eredeti fa, de már pusztuló állapotban volt. Korábban egy új fát ültetettek mellé utódjául, 2001-ben pedig kopjafát állítottak mellette.
  • 2005 óta minden június végén megrendezik a somi sütifesztivált.[13][14]
  • Barokk műemlék római katolikus templom, mely 1757-ben lett felavatva (fatornyos). Oltárképét Dorfmeister tanítványa, Schalter készítette.

Híres somiak

szerkesztés

Képek

szerkesztés
  •  
    Katolikus templom
  •  
    Református templom
  •  
    Som-Nagyberény vasúti megálló
  •  
    A Patkó-fa és utódja
  •  
    Iványi-Grünwald Béla és Nemzetőr emléktáblák
  •  
    II. Világháborús hősök kopjafája a temetőben
  •  
    Somi Süti Fesztivál
  •  
    Som Közösségi ház

Források

szerkesztés
  • Somogy vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. (Szerk. Csánki Dezső) Bp. é.n.
  • Somogy megye múltjából. 1985. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár. 1985.
  • Somogy megye múltjából. 1986. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár. 1986.
  • Somogy megye múltjából. 1988. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár.1988.
  • Somogy megye múltjából. 1989. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár. 1989.
  • Somogy megye múltjából 2003-2004. (Szerk. Bősze Sándor) Kaposvár. 2004.
  • Somogy megye múltjából 2005. (Szerk. Bősze Sándor) Kaposvár. 2005.
  • Somogy megye a II. világháborúban. (Szerk. Szabó Péter, Szili Ferenc.) Kaposvár. 1993.
  • Papp Árpád-Szili Ferenc: Kapostól a Donig. Bp. 1990.
  • Siófok. Várostörténeti tanulmányok. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár, 1989.
  • Bolevácz József: A mezővárostól a városig. Tab, 1989.
  • Somogy megyei Levéltár anyagai (tabi járási főszolgabíró)
  • Lenkey Tibor: Iványi-Grünwald Béla. Som, 2019. Kiadó: Lenkey Tibor. 111 lap. Kk. ISBN 978-615-00-5510-7
  • Lenkey Tibor: Som község története. Som, 2019. Kiadó: Lenkey Tibor. 187 lap. Kk. ISBN 978-615-00-5882-5

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  5. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  6. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  7. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  8. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  9. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  10. ↑ Som települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 8.)
  11. ↑ Som Helységnévtár
  12. ↑ Som Helységnévtár
  13. ↑ Vendégoldal. Som honlapja. [2017. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
  14. ↑ Fókuszban Somogyország gasztronómiája. Kaposvár Most, 2017. május 15. (Hozzáférés: 2017. május 15.)

További információ

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Som_(település)&oldid=27590158”