Főmenü megnyitása

Huber Károly (zenész)

magyar karmester, zeneszerző, hegedűművész, zenepedagógus

Huber Károly (magyarosított neve: Hubay Károly,[1] Varjas, 1828. július 1.Budapest, 1885. december 20.) karmester, zeneszerző, hegedűművész, zenepedagógus, Hubay Jenő édesapja.

Huber Károly
A Vasárnapi Ujság gyászjelentésében (Pollák Zsigmond metszetén, 1885)
A Vasárnapi Ujság gyászjelentésében
(Pollák Zsigmond metszetén, 1885)
Életrajzi adatok
Születési név Huber Károly
Született 1828. július 1.
Varjas
Elhunyt 1885. december 20. (57 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Gyermekei Huber Miksa, Hubay Jenő
Pályafutás
Hangszer hegedű
Tevékenység zeneszerző, karmester, pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Huber Károly témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Hegedülni tízéves korában kezdett. Az aradi konzervatóriumban tanult, 1844-től a Nemzeti Színház zenekarának volt első[1] hegedűse, majd 1851–52-ben a bécsi Opera zenekarának koncertmestereként tevékenykedett. Később visszatért a Nemzeti Színházba, s a zenekar vezetője lett, majd 1862-től 1871-ig Erkel Ferenc mellett, annak másodkarmestereként működött. Szerepelt Az álarcosbál és a Don Carlos Giuseppe Verdi-operák első bemutatóján, betanította 1866-ban a Lohengrint és a Tannhäusert, amivel meghonosította Richard Wagner operáit. 1856-ban egész Európában adott koncerteket mint hegedűművész; 1857-ben létrehozott egy vonósnégyes-társaságot, amelynek segítségével a kamarahangversenyeket népszerűsítette Pesten. A Nemzeti Dalkörnek, illetve az országos Magyar Daláregyesületnek volt a karnagya.

1852 és 1885 között hegedűtanár volt a Nemzeti Zenedében és a Zeneakadémián. 1884-től kamaraegyütteseket és kórusokat vezetett, eme tevékenységre Liszt Ferenc ajánlotta be. Többnyire hangszeres és vokális zeneműveket írt, művei között vígoperák, dalművek és operettek is megtalálhatók.

 
Huber Károly és fiai: Hubay Károly jogász-doktor, énekes, csellista (balra) és Hubay Jenő (jobbra)[2][3]

1852-ben vette nőül Szevera Lujzát, egy olasz eredetű, tehetős pesti szalámigyáros család leányát, akitől három gyermeke: Károly, Jenő (aki már 1879 januárjában a magyarosított Hubay nevet használta, bár a belügyminiszteri engedélyt csak november végére kapta meg, bátyjával együtt, illetve édesapjuk is ezt a nevet használta utolsó művein) és Aranka (Hubai néven színésznő,[4] Ferenczi Zoltán felesége lett). Lakásukban, a Kerepesi (ma Rákóczi) úton, a Fehér ló szálloda mellett lévő bérház második emeletén igen sok neves művész megfordult, így gyakran járt oda Volkmann Róbert, Ferdinand Laub(wd), cseh hegedűművész is.[1]

Felesége 1870-es évek elejei halálát[1] követően újra házasságot kötött. Második házasságából három kisgyermeke maradt árván, amikor 57 évesen szívszélhüdésben elhunyt.[5]

Fontosabb műveiSzerkesztés

  • Hegedűtan a budapesti zenedében való tanításra (Pest, 1853)
  • Székely leány (1858)
  • A víg cimborák (1863)
  • A király csókja (1875)
  • Udvari bál (1882)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Haraszti Emil: Hubay Jenő élete és munkái Berzeviczy Albert előszavával (University of Toronto - Robarts Library) (.pdf) Singer és Wolfner Kiadása (Budapest) 1913
  2. Gombos László Photos, Hubay Jenő Társaság (hubay.hu) (hozzáférés: 2015. szept. 6.)
  3. Gombos László: A Huber–Hubay család a 19. századi zeneélet sakkjátszmájában, (Zenetudományi ülésszak a 70 éves Berlász Melinda tiszteletére) MTA BTK Zenetudományi Intézet - 2012. november 29.
  4. Bp Színművészeti Akadémia 1865-1918 - ELTE Egyetemi levéltár (hozzáférés: 2015. szeptember 6.)
  5. Vasárnapi újság 32. évfolyam 52. szám (844. oldal) epa.oszk.hu - 1885. december 27.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
  • Magyar zenészeti lexicon. Encyklopediai kézikönyv... Szerk. és írta Ságh József. Bp., [Szerző?], 1880.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.