Lənkəran

Lenkorány vagy Lankaran (azeriül: Lənkəran) város Azerbajdzsán déli részén, a Kaszpi-tenger partján, az iráni határ közelében. Lakossága 226 799 fő (2018). A Lenkorányi kerület mellett helyezkedik el, de független tőle.

Lenkorány, Lankaran (Lənkəran)
Közigazgatás
Ország	Azerbajdzsán
Jogállás	város
Polgármester	Taleh Garashov
Irányítószám	AZ4200
Testvérvárosok	Lista Monterey İskenderun (2005–)
Népesség
Teljes népesség	51 300 fő (2014)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	76 m
Terület	70 km²
Időzóna	UTC+04:00 UTC+5
Elhelyezkedése
é. sz. 38° 45′ 13″, k. h. 48° 51′ 04″38.753611111111, 48.851111111111
Lenkorány, Lankaran weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lenkorány, Lankaran témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nevének eredete

A név régi formája "Langarkanan" volt, amely perzsa nyelven azt jelenti, hogy "a horgony(ok) felhúzása": "Langar" (perzsa: لنگر , horgony) + "kan" ( کن , húzni) + "an" ( آن , helyhatározó). Egyes források azonban azt állítják, hogy a tális "Lan Karan" („nádház”) szóból származik, míg más állítás szerint a méd *Lan(a)karan kifejezésből ered, ahol a *karan jelentése „határ, régió, föld”, a Lan pedig valószínűleg egy kaszpi törzs neve volt.

Története

Lenkorány

A várost egy mocsárra építették a hasonló nevű folyó északi partján. A környékén a neolitikumból származó emberi települések nyomai, valamint bronz- és vaskori erődített falvak romjai maradtak fenn.

1747-ben Nádir perzsa sah halála után egy bizonyos Seyyed Abbas alapította a Tális Kánságot, akinek ősei az iráni Szafavida-dinasztia tagjai voltak, és az 1720-as években költöztek a Tális régióba. A kánság megalapításától kezdve 1828-ig az iráni Zand és Kádzsár-dinasztiák uralma alatt állt. A 18. század első felében néhány évig az 1722–1723-as orosz-perzsa háború révén az oroszok szerezték meg a terület feletti irányítást, de 1732-ben a resti szerződés visszajuttatta Perzsiának. Az 1804-1813-as orosz-perzsa háború alatt Kotlyarevszky tábornok, aki a háború alatt a legdélebbi orosz kontingenst vezette, megrohamozta és elfogta Lankaran erődjét. Az 1813-as golisztáni szerződést követően Oroszországnak engedték át. Perzsia később, az 1826-1828-as orosz-perzsa háború alatt újból elfoglalta a várost, de a turkmencsaji szerződés (1828) alapján kénytelen volt visszaadni Oroszországnak, amely a perzsa befolyás határozott végét jelentette a Dél-Kaukázusban.

Az 1917-es orosz forradalom után a település az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság, egyben a Szovjet Szocialista Köztársaság részévé vált, majd rövid ideig az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság része volt. 1991-ben a Szovjetunió felbomlása után a független Azerbajdzsán része lett.

Földrajza

A Kaszpi-tenger partján, Lenkorány közelében homokos strandok találhatók. Az Andjin (felső és alsó) ásványforrások termikus szulfidos, kloridos, nátriumos és kalciumos vizei a várostól 12 km-re nyugatra helyezkednek el. Nyugaton, az azonos nevű falu közelében találhatók a Ballabur kastély romjai.

A régió nemzeti parkjai hatalmas területen helyezkednek el, ahol jelentős állat- és növényvilág került megőrzésre. A Gizil-Agach Állami Rezervátumban több mint 250 fajta növény, 30 halfaj és több mint 220 madárfaj található. Lankaran a parrotia, vagyis a vasfáról is ismert, mely e térségben honos, és a Hirkan Nemzeti Parkban is megtalálható. A helyi mítosz szerint ez az egyetlen fa, amely a vízben elsüllyed, ebből származik a neve (vasfa). A történelem során fűtésre használták, mivel hosszú ideig ég, és nem könnyű eloltani. A nemzeti parkban is él a perzsa leopárd (Panthera pardus saxicolor), a leopárd egyik alfaja.

Éghajlat

Lenkorány éghajlata a nedves szubtrópusi éghajlat (Köppen éghajlati besorolása: Cfa) és a forró nyári mediterrán éghajlat (Köppen éghajlati besorolás: Csa) között mozog. Hűvös, csapadékos tél és nagyon meleg, részben száraz/nagyon párás nyarak a jellemzők. A maximális csapadékmennyiség 1600 és 1800 mm között van, ami a legnagyobb csapadékmennyiség Azerbajdzsánban.

Gazdaság

A város környékének jellemzője a zöldségtermesztés, teatermesztés, szarvasmarha-tenyésztés, a citrusfélék, a méhészet, a halászat és a gabonatermesztés. A nedves szubtrópusi éghajlat, a jó szántóföld, a víz és a város elegendő munkaerőforrása kedveznek a mezőgazdasági tevékenységeknek, valamint jó alapot nyújtanak az agrár-feldolgozó vállalkozások fejlődéséhez. A város ad otthont Azerbajdzsán első, 1937-ben épült teagyárának is.

Közlekedés

A Lankaran nemzetközi repülőtér szolgálja ki a belföldi és nemzetközi utasforgalmat. A repülőtér nemzetközi terminálját 2008 szeptemberében nyitották meg, és a repülőtér egyike Azerbajdzsán legforgalmasabb csomópontjainak.

A város vasúti összeköttetést is nyújt a belváros történelmi termináljaitól keleten Bakuig és délen Astaráig.

Itt születtek, itt éltek

• Hazi Aslanov – a második világháború idején a szovjet páncélos csapatok vezérőrnagya.
• Samad bey Mehmandarov – az orosz hadsereg tüzérségi tábornoka, az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság védelmi minisztereként szolgált.
• Jahan Talyshinskaya – népi énekes és színházi színésznő.
• Maryam Bayramalibeyova – társadalmi aktivista.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Lankaran című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• "Lisihalisi - LƏNKƏRAN ŞƏHƏR Icra Hakimiyyəti" . lenkeran-ih.gov.az (azerbajdzsáni nyelven). 2018. január 1-jétől. Az eredeti példánytól 2018. június 19-én archiválva . Beérkezett 2018. június 19-én .
• А. Периханян (1982) , Этимологические заметки // Историко-филологический журнал. Ереван. 1. sz., 55–62
• Lankaran története Archivált 2011-07-06, a Wayback Machine
• Timothy C. Oroszország háborúja: A mongol hódítás az afganisztáni, a csecsenföldi és az utóbbi időkig, 728-730. oldal, ABC-CLIO, 2. dec. 2014 ISBN 978-1598849486
• Nataly Y. Snegovaya (2007). "Két új kombájnfaj az Azerbajdzsán Lenkoranból (Arachnida: Opiliones: Phalangiidae)" (PDF) . A Brit Arachnológiai Társaság közleménye . 14 (2): 88–92.
• Teakultúra Azerbajdzsánban
• Juan Eduardo Campo, Az iszlám enciklopédia , 625. o
• Azərbaycanın subtropik zonası Archivált 2009-09-14, a Wayback Machine-nél (azerbajdzsáni nyelven)
• Turizm müəssisələri Archivált 2009-04-05 a Wayback Machine-nél (azerbajdzsáni nyelven)