Wikipédia

Középhatalom

A középhatalom az az állam, amely nem szuperhatalom vagy nagyhatalom, de mégis befolyást gyakorol és jelentős szerepet játszik a nemzetközi kapcsolatokban. Túl nagy vagy túl befolyásos ahhoz, hogy kishatalomnak lehessen tekinteni, de nem elég erős ahhoz, hogy nagyhatalom legyen. Ezek az országok gyakran rendelkeznek bizonyos képességekkel, például erős gazdasággal, fejlett technológiával és diplomáciai befolyással, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy beleszóljanak a globális ügyekbe.

A középhatalmak döntő szerepet játszanak a nemzetközi kapcsolatokban az együttműködés és a konfliktusok békés megoldásának elősegítésével, egyben képesek diplomáciai befolyásukat nemzeti érdekeik érvényesítésére fordítani.

Átmenetek a nagyhatalmak és a középhatalmak között

szerkesztés

A középhatalmi és nagyhatalmi listák közötti átfedések azt mutatják, hogy a szakértők között nincs teljes egyetértés.[1]

Az olyan országokat, mint Kína, Franciaország, Oroszország, az Egyesült Királyság, általában nagyhatalmaknak tekintik gazdasági, katonai vagy stratégiai jelentőségük, elismert atomhatalmi státuszuk és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában betöltött állandó helyük miatt.

  Németország

Egyes akadémikusok azt mondják, hogy Németország, India és Japán is nagyhatalmak, a nagy, fejlett gazdaságuk és globális befolyásuk miatt, nem pedig katonai és stratégiai képességeik miatt;[2] más források azonban időnként középhatalmakként emlegették ezeket az országokat.[3][4]

  India

Korábban nem volt jellemző Indiának, mint nagyhatalomnak a széles körű tudományos támogatottsága, a politikatudomány területén egyesek (már 2011-ben), mint például Malik Mohan és Zbigniew Brzezinski, Indiát is nagyhatalomnak tartják.[5][6]

  Olaszország

Egyes szakértők, mint például John Kirton és Roberto Gimeno azt állítják, hogy Olaszország is nagyhatalom a G7 és a NATO tagsága és főleg annak erős hatalmaihoz való tartozása miatt.[7][8] Továbbá a Hágai ​​Stratégiai Tanulmányok Központja (HCSS) 2014-es jelentése szerint is Olaszország a nagyhatalmak között szerepel.[9]

  Brazília

Hasonlóképpen Brazíliát is néha nagyhatalomként emlegetik gazdasági ereje és befolyása miatt.[10][11]

Lista

szerkesztés

Az alábbiakban felsoroljuk azt az 51 országot, amelyet a hidegháború utáni korszak óta középhatalomnak tekintettek az akadémikusok vagy más szakértők. (A G-20 tagjai félkövér betűkkel vannak szedve, kivéve azok az EU-tagállamok, amelyek a kollektív EU-tagság keretében vesznek részt abban.

Afrika (6 ország)

szerkesztés

Amerika (6 ország)

szerkesztés

Ázsia (20 ország)

szerkesztés

Európa (17 ország)

szerkesztés

Óceánia (2 ország)

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Mehmet Ozkan. "A NEW APPROACH TO GLOBAL SECURITY: PIVOTAL MIDDLE POWERS AND GLOBAL POLITICS" Perceptions: Journal of International Affairs XI.1 (2006): 77–95
  2. ↑ Encarta – The Great Powers 
  3. ↑ P. Shearman, M. Sussex, European Security After 9/11(Ashgate, 2004) – According to Shearman and Sussex, both the UK and France were great powers now reduced to middle power status.
  4. ↑ Soeya Yoshihide, 'Diplomacy for Japan as a Middle Power, Japan Echo, Vol. 35, No. 2 (2008), pp. 36–41.
  5. ↑ Strategic Vision: America & the Crisis of Global Power by Dr. Zbigniew Brzezinski, pp 43–45. Published 2012.
  6. ↑ China and India: Great Power Rivals. United States: FirstForumPress (2011. július 22.). ISBN 978-1935049418 
  7. ↑ Roberto Gimeno & Atelier de cartographie de Sciences Po, "La Russie et les grandes puissances (G8 et Chine)" Russia and the Great Powers (G8 and China), chart], Questions Internationales, No. 27 (septembre–octobre, 2007)
  8. ↑ The Seven-Power Summit as an International Concert. g8.utoronto.ca
  9. ↑ Why are Pivot states so Pivotal?. [2016. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 24.)
  10. ↑ Kwang Ho Chun. The BRICs Superpower Challenge: Foreign and Security Policy Analysis. Ashgate (2013). ISBN 978-1-4094-6869-1 
  11. ↑ Heine J (2006) On the Manner of Practising the New Diplomacy, ISN Archiválva 2007. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  12. ↑ a b Wurst J (2006) Middle Powers Initiative Briefing Paper, GSI Archiválva 2007. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  13. ↑ a b Cooper AF (1997) Niche Diplomacy - Middle Powers after the Cold War Archiválva 2012. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben., palgrave
  14. ↑ a b c d Bernard Wood, 'Towards North-South Middle Power Coalitions', in Middle Power Internationalism: The North-South Dimension, edited by Cranford Pratt (Montreal, McGill-Queen's University Press, 1990).
  15. ↑ a b c Andrew F. Cooper, Agata Antkiewicz and Timothy M. Shaw, 'Lessons from/for BRICSAM about South-North Relations at the Start of the 21st Century: Economic Size Trumps All Else?', International Studies Review, Vol. 9, No. 4 (Winter, 2007), pp. 675, 687.
  16. ↑ a b Ploughshares Monitor (1997) Scrapping the Bomb: The role of middle power countries Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  17. ↑ Gilley, Bruce. „The Rise of the Middle Powers”, The New York Times Company, 2012. szeptember 10. (Hozzáférés: 2019. május 18.) 
  18. ↑ Ethiopia: East Africa's Emerging Giant (angol nyelven). Council on Foreign Relations . (Hozzáférés: 2022. március 10.)
  19. ↑ 5 reasons why Ethiopia could be the next global economy to watch (angol nyelven). World Economic Forum . (Hozzáférés: 2022. március 10.)
  20. ↑ Africa, Somtribune: Ethiopia Can Be Africa's Next Superpower (brit angol nyelven). SomTribune , 2020. augusztus 29. (Hozzáférés: 2022. március 10.)
  21. ↑ Kenya: A Regional Power in Africa and the Indo-Pacific – Analysis, 2023. augusztus 21.
  22. ↑ a b Mace G, Belanger L (1999) The Americas in Transition: The Contours of Regionalism (p 153)
  23. ↑ Between a Regional Hegemon and a Middle Power: The Case of Nigeria, Awkward Powers: Escaping Traditional Great and Middle Power Theory, Global Political Transitions, 221–241. o.. DOI: 10.1007/978-981-16-0370-9_9 (2021). ISBN 978-981-16-0369-3 
  24. ↑ Gladys Lechini, Middle Powers: IBSA and the New South-South Cooperation. NACLA Report on the Americas, Vol. 40, No. 5 (2007): 28-33: 'Today, a new, more selective South-South cooperation has appeared, bringing some hope to the people of our regions. The trilateral alliance known as the India, Brazil, and South Africa Dialogue Forum, or IBSA, exemplifies the trend ... The three member countries face the same problems and have similar interests. All three consider themselves "middle powers" and leaders of their respective regions, yet they have also been subject to pressures from 'Emerging Middle Powers' Soft Balancing Strategy: State and Perspective of the IBSA Dialogue Forum. Hamburg: GIGA, 2007.
  25. ↑ Peter Vale, 'South Africa: Understanding the Upstairs and the Downstairs', in Niche Diplomacy: Middle Powers After the Cold War, edited by Andrew F. Cooper (London: Macmillan, 1997).
  26. ↑ Janis Van Der Westhuizen, 'South Africa's Emergence as a Middle Power', Third World Quarterly, Vol. 19, No. 3 (1998), pp. 435-455.
  27. ↑ Pfister R (2006) The Apartheid Republuc and African States Archiválva 2007. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben., H-Net
  28. ↑ Eduard Jordaan, 'Barking at the Big Dogs: South Africa's Foreign Policy Towards the Middle East', Round Table, Vol. 97, No. 397 (2008), pp. 547-549.
  29. ↑ a b Inoguchi K (2002) The UN Disarmament Conference in Kyote Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  30. ↑ Heine J (2006) On the Manner of Practising the New Diplomacy, ISN Archiválva 2007. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  31. ↑ a b Yasmi Adriansyah, 'Questioning Indonesia's place in the world', Asia Times (20 September 2011): 'Countries often categorized as middle power (MP) include Australia, Canada and Japan. The reasons for this categorization are the nations' advanced political-economic stature as well as their significant contribution to international cooperation and development. India and Brazil have recently become considered middle powers because of their rise in the global arena—particularly with the emerging notion of BRIC (Brazil, Russia, India and China).'
  32. ↑ a b c Behringer RM (2005) Middle Power Leadership on the Human Security Agenda Archiválva 2007. november 14-i dátummal a Wayback Machine-ben., SAGE
  33. ↑ Crosby AD (1997) A Middle-Power Military in Alliance: Canada and NORAD, JSTOR
  34. ↑ Petersen K (2003) Quest to Reify Canada as a Middle Power, Dissident Voice
  35. ↑ THE UN DISARMAMENT CONFERENCE IN KYOTO. disarm.emb-japan.go.jp. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
  36. ↑ Heine, Jorge: On the Manner of Practising the New Diplomacy. The Centre for International Governance Innovation. [2007. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
  37. ↑ Louis Belanger and Gordon Mace, 'Middle Powers and Regionalism in the Americas: The Cases of Argentina and Mexico', in Niche Diplomacy: Middle Powers After the Cold War, edited by Andrew F. Cooper (London: Macmillan, 1997).
  38. ↑ Pierre G. Goad, 'Middle Powers to the Rescue?', Far Eastern Economic Review, Vol. 163, No. 24 (2000), p. 69.
  39. ↑ Pellicer O (2006) Mexico – a Reluctant Middle Power? Archiválva 2007. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben., FES
  40. ↑ a b c d e f g A Balancing Act: The Role of Middle Powers in Contemporary Diplomacy. Strategic Monitor 2018-2019. Clingendael Institute. (Hozzáférés: 2019. május 18.)
  41. ↑ Routledge Handbook of Diplomacy and Statecraft (angol nyelven). Routledge (2012. július 22.). ISBN 9781136664366 „a Middle Power like Peru lack the diplomatic and other resources...” 
  42. ↑ (2022. január 6.) „Bangladesh at 50: The Rise of A Bangladesh That Can Say No”. Security Nexus 23 - 2022.  
  43. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | South Korea (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.)
  44. ↑ a b Tobias Harris, 'Japan Accepts its "Middle-Power" Fate'. Far Eastern Economic Review Vol. 171, No. 6 (2008), p. 45: 'Japan is settling into a position as a middle power in Asia, sitting uneasily between the U.S., its security ally, and China, its most important economic partner. In this it finds itself in a situation similar to Australia, India, South Korea and the members of Asean.'
  45. ↑ Armstrong DF (1997) South Korea's foreign policy in the post-Cold War era: A middle power perspective Archiválva 2011. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  46. ↑ Gilbert Rozman, 'South Korea and Sino-Japanese Rivalry: A Middle Power's Options Within the East Asia Core Triangle', Pacific Review, Vol. 20, No. 2 (2007), pp. 197-220.
  47. ↑ Woosang Kim, 'Korea as a Middle Power in Northeast Asian Security', in The United States and Northeast Asia: Debates, Issues, and New Order, edited by G. John Ikenbgerry and Chung-in Moon (Lantham: Rowman & Littlefield, 2008).
  48. ↑ Sheridan, Greg. „The plucky country and the lucky country draw closer”, The Australian, 2008. november 27.. [2012. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  49. ↑ Laipson, Ellen: The UAE and Egypt's New Frontier in Libya. The National Interest, 2014. szeptember 3. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  50. ↑ Evans, Gareth: Middle Power Diplomacy, 2011. június 29. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  51. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | North Korea (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.)
  52. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | Philippines (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.)
  53. ↑ a b c Jonathan H. Ping Middle Power Statecraft (p 104)
  54. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | Indonesia (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.) „Indonesia has for the first time reached a top-ten placement in the Index. Jakarta now outranks Singapore as the most diplomatically influential player in Southeast Asia.”
  55. ↑ Jonathan H. Ping, Middle Power Statecraft: Indonesia, Malaysia, and the Asia Pacific (Aldershot: Ashgate Publishing, 2005).
  56. ↑ Anoushiravan Ehteshami and Raymond Hinnesbusch, Syria and Iran: Middle Power in a Penetrated Regional System (London: Routledge, 1997).
  57. ↑ Samhat, Nayef H. (2000). „Middle Powers and American Foreign Policy: Lessons for Irano-U.S. Relations”. Policy Studies Journal 28 (1), 11–26. o. DOI:10.1111/j.1541-0072.2000.tb02013.x.  
  58. ↑ Ahouie M (2004) Iran Analysis Quarterly Archiválva 2020. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben., MIT
  59. ↑ Foreign Affairs Committee (2006) Iran
  60. ↑ www.lrb.co.uk
  61. ↑ www.acronym.org.uk. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 2.)
  62. ↑ Cooper, Andrew F.: Middle Powers: Squeezed out or Adaptive?. Public Diplomacy Magazine. [2017. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  63. ↑ Kamrava, Mehran: Mediation and Qatari Foreign Policy. [2013. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  64. ↑ Kazakhstan and the struggle over Central Asia. Spectator USA , 2019. június 5. [2020. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
  65. ↑ Zholdasbekova, Aidar Kurmashev, Dana Akhmedyanova, Houman Sadri, Akbota (2018. október 1.). „Kazakhstan's Middle Power Response to Terrorism”. Insight Turkey.  
  66. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | Malaysia (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.)
  67. ↑ Kim R. Nossal and Richard Stubbs, 'Mahathir's Malaysia: An Emerging Middle Power?' in Niche Diplomacy: Middle Powers After the Cold War, edited by Andrew F. Cooper (London: Macmillan, 1997).
  68. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | Pakistan (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.)
  69. ↑ Barry Buzan. The United States and the great powers: world politics in the twenty-first century. Polity, 71, 99. o. (2004). ISBN 978-0-7456-3374-9 
  70. ↑ a b c Buzan, Barry. The United States and the Great Powers. Cambridge, United Kingdom: Polity Press, 71. o. (2004). ISBN 0-7456-3375-7 
  71. ↑ Kawaguchi asks Saudi Arabia to put pressure on Iraq Japan Policy & Politics. findarticles.com . [2007. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  72. ↑ Saudi Surprise, 2004. augusztus 26. [2004. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  73. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | Singapore (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.) „Uneven economic impacts and recoveries from the pandemic will likely continue to alter the regional balance of power well into the decade. Only Taiwan, the United States and Singapore are now predicted to have larger economies in 2030 than originally forecast prior to the pandemic.”
  74. ↑ a b „The Concept of Middle Power”, Kiadó: Ohio State University. (Hozzáférés: 2020. február 8.)  
  75. ↑ Middle Powers,Norms, and Balancing: ROK's and ASEAN's Normative Balancing against Rising China. Chung-Ang University. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  76. ↑ Chapter 14: The Singapore paradox: The "little red dot" as a "middle power", Rethinking Middle Powers in the Asian Century: New Theories, New Cases. Routledge (2018. július 22.). ISBN 9780429873843 
  77. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | Taiwan (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.) „Uneven economic impacts and recoveries from the pandemic will likely continue to alter the regional balance of power well into the decade. Only Taiwan, the United States and Singapore are now predicted to have larger economies in 2030 than originally forecast prior to the pandemic.”
  78. ↑ Jacobs, Bruce. „Taiwan signals its readiness to join the world's democratic powers”, the sydney morning herald, 2016. január 22. (Hozzáférés: 2020. január 10.) 
  79. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | Thailand (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.)
  80. ↑ Meltem Myftyler and Myberra Yyksel, 'Turkey: A Middle Power in the New Order', in Niche Diplomacy: Middle Powers After the Cold War, edited by Andrew F. Cooper (London: Macmillan, 1997).
  81. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | Vietnam (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.) „"Three middle powers — Vietnam, Australia and Taiwan — were the only countries to gain in comprehensive power in 2020. When neither the United States nor China can establish undisputed primacy in Asia, the actions and choices of middle powers will become more consequential."”
  82. ↑ Middle Powers, Joining Together: The Case of Vietnam and Australia
  83. ↑ a b c A Balancing Act: The Role of Middle Powers in Contemporary Diplomacy. The Hague Center for Strategic Studies. [2020. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
  84. ↑ Lauber, Volkmar. Contemporary Austrian Politics. Routledge (2019. szeptember 17.). ISBN 9780429720987 
  85. ↑ Solomon S (1997) South African Foreign Policy and Middle Power Leadership Archiválva 2015. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben., ISS
  86. ↑ Caplan G (2006) From Rwanda to Darfur: Lessons learned?, SudanTribune
  87. ↑ a b Taylor, Ian. Stuck in Middle GEAR: South Africa's Post-apartheid Foreign Relations. London: Greenwood Publishing Group, 19. o. (2001. július 22.). ISBN 9780275972752 
  88. ↑ John, Ravenhill (1988. július 22.). „Cycles of middle power activism: Constraint andchoice in Australian and Canadian foreign policies”. Australian Journal of International Affairs 52 (3), 309–327. o. DOI:10.1080/10357719808445259. (Hozzáférés: 2020. február 10.)  
  89. ↑ a b c d Pratt C (1990) Middle Power Internationalism, MQUP
  90. ↑ a b I. Handel, Michael. Weak States in the International System. Taylor & Francis, 28. o. (1990. július 22.). ISBN 9780714640730 
  91. ↑ Thanos Veremēs (1997) The Military in greek Politics "Black Rose Books"
  92. ↑ Pratt, Cranford. Middle Power Internationalism: The North-South Dimension. Montreal: McGill–Queen's University Press, 32. o. (1990. július 22.). ISBN 9780773507258 
  93. ↑ Chapter 1: Ireland, Peacekeeping and Defence Policy: Challenges and Opportunities, Ireland in International Affairs: Interests, Institutions and Identities. Dublin, Republic of Ireland: Institute of Public Administration, 20–21. o. (2002. július 22.). ISBN 9781902448763 
  94. ↑ Gillespie, Paul. „Representing Ireland – multitasking in a multilateral world”, The Irish Times , 2015. január 17. (Hozzáférés: 2020. február 8.) 
  95. ↑ Ishizuka, Katsumi. Four: Ireland's peacekeeping policy in the post-Cold War era, Ireland and International Peacekeeping Operations 1960-2000. Routledge, 136. o. (2014. április 23.). ISBN 9781135295264 
  96. ↑ (2010. május 7.) „The Role of Middle Power–NGO Coalitions in Global Policy: The Case of the Cluster Munitions Ban”. Global Policy 1 (2), 172–184. o, Kiadó: Wiley. DOI:10.1111/j.1758-5899.2009.00015.x.  
  97. ↑ a b Spero, Joshua. Bridging the European Divide. Rowman & Littlefield, 206. o. (2004). ISBN 9780742535534 
  98. ↑ Kirton J (2006) Harper's Foreign Policy Success?
  99. ↑ Higgott RA, Cooper AF (1990) Middle Power Leadership and Coalition Building
  100. ↑ a b according to Yves Lacoste, Géopolitique, Larousse, 2009,p. 134, both Spain and Portugal exert a real influence in Africa and in the Americas.
  101. ↑ a b Turkish Policy Quarterly, Volume 4. Turkey: Big Art (2005. július 22.) 
  102. ↑ Wood, Bernald. The middle powers and the general interest. Ottawa: The North-South Institute (1988. június 1.). ISBN 9780920494813 
  103. ↑ Rudengren J, Gisle P, Brann K (1995) Middle Power Clout: Sweden And The Development Banks Archiválva 2007. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  104. ↑ South African Foreign Policy and Middle Power Leadership - Fairy God-mother, Hegemon or Partner? In Search of a South African Foreign Policy - Monograph No 13, 1997, 2015. április 26. [2015. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  105. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | Australia (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.) „"Three middle powers — Vietnam, Australia and Taiwan — were the only countries to gain in comprehensive power in 2020. When neither the United States nor China can establish undisputed primacy in Asia, the actions and choices of middle powers will become more consequential."”
  106. ↑ Hazleton WA (2005) Middle Power Bandwagoning? Australia's Security Relationship with the United States [halott link], allacademic
  107. ↑ Middle Powers and the Rise of China. Georgetown University Press, 30. o. (2014. július 8.). ISBN 9781626160842 
  108. ↑ Asia Power Index 2021 Edition | New Zealand (angol nyelven). power.lowyinstitute.org . (Hozzáférés: 2021. december 18.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Középhatalom&oldid=27304610”