Főmenü megnyitása

Dublin (hivatalos angol kiejtése: IPA: [ˈdʌblɨn], helyi kiejtése: IPA: [ˈdʊbᵊlən]; ír nyelven Baile Átha Cliath IPA: [blʲaˈklʲiə]) Írország fővárosa. Az Ír-sziget keleti partján, az Ír-tengerbe torkolló Liffey folyó két partján fekszik. A város Dublin megye központja. A vikingek alapították, és a középkor óta Írország fővárosa volt.

World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Dublin (Baile Átha Cliath)
A Liffey folyó a Ha’penny híddal
A Liffey folyó a Ha’penny híddal
Dublin címere
Dublin címere
Dublin zászlaja
Dublin zászlaja
Mottó: Obedientia Civium Urbis Felicitas
Közigazgatás
Ország Írország
Tartomány Leinster
Megye Dublin
Alapítás éve841
Polgármester Paul McAuliffe
Irányítószám
  • D1-18, 20, 22, 24, D6W
  • D1-18
  • 20
  • 22
  • D6W
Körzethívószám 01
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség553 165 fő (2016. ápr. 24.)[1] +/-
– agglomeráció1 045 769 fő
– elővárosokkal1 661 185 fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság20 m
Terület114,99 km²
IdőzónaGMT (UTC0)
GMTS (UTC+1)
Elhelyezkedése
Dublin (Írország)
Dublin
Dublin
Pozíció Írország térképén
é. sz. 53° 20′ 34″, ny. h. 6° 15′ 58″Koordináták: é. sz. 53° 20′ 34″, ny. h. 6° 15′ 58″
Ei-map.svg
Dublin weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dublin témájú médiaállományokat.

Dublin közigazgatásilag a Dublini Városháza által igazgatott területet jelenti. Mindazonáltal sokszor szintén Dublinként hivatkoznak külvárosi területekre, amelyeket más, helyi közigazgatási szervek igazgatnak. Ilyen terület például Dun Laoghaire-Rathdown, Fingal és Dél-Dublin. Pontosabb, ha ezen területek összességét dublini agglomerációnak nevezzük.

A Dublini Városháza által igazgatott terület lakossága 505 739 fő volt a 2006-os népszámláláskor. Ugyanezen népszámlálás szerint a dublini agglomeráció lakossága 1 661 185 volt, míg Dublin megye népessége 1 186 159 fő volt.

Egyes számítások szerint Dublin a harmadik leglátogatottabb európai város (Párizs és London után), több mint négy millió látogató keresi fel évente.[2]

Nevének eredeteSzerkesztés

Dublin neve az ír nyelvben „Dubh Linn”-ként (magyarul: „fekete tó”) ismert szókapcsolat anglicizált változata, bár néhányan vitatják ezt az elméletet. A történelem folyamán az ír nyelvben a „v” hangot jelölő „bh” betűkapcsolatot egy, a „b” betű fölé helyezett ponttal írták le, így ezen két szó könnyen Dub Linn-nak vagy Dublinnak tűnhetett.

Amikor 1169-ben a normannul beszélő angolok megérkeztek az ír nyelvű Írországba, nem tudták, hogy a „b” felette ponttal valójában „bh”, így a város nevét „Dublin”-ként betűzték.

Néhányan úgy vélik, hogy a „Dublin” szó eredete valójában Skandinávia, ld. izlandi nyelven: „djúp lind” („mély tó”). Mindez két okból nem állja meg a helyét. Először is a „Dubh Linn” szó kronológiailag megelőzi a vikingek írországi felbukkanását.

Másodszor, Dublin óészaki neve egész egyszerűen a „Dubh Linn” szavak újrabetűzése: Dyflin (kiejtve – magyaros átírással – „düv-linn”).

Mindazonáltal a város mai ír neve, Baile Átha Cliath – a Rőzsefonattal Megerősített Gázló Városa – tulajdonképpen arra a településre vonatkozik, melyet II. Mael Sechnaill király alapított 988-ban és hozzáolvadt Dubh Linnhoz a sötét vízmosásnál.

NépességSzerkesztés

 

TörténelmeSzerkesztés

 
Műholdfelvétel
 
Az 1014-ben épült Father Mathew-híd, ami a korebéli kereskedelmi útvonalak átkelőhelye volt a Liffey-folyón
 
A dublini vár, az angol közigazgatás volt írországi központja, előtérben a normannok által a 13. században épült várból megmaradt Record-torony

Az írek saját fővárosukat ír nyelven Baile Átha Cliathnak mondják (ez kb. „bljá-kljah”-nak hangzik), ennek jelentése „Település a rőzsefonattal megerősített gázlónál”, ami egy házcsoport elnevezése volt a Poddle-patak és a Liffey-folyó találkozásánál, azon a környéken, ahol ma a Father Mathew-híd található. Itt keltek át a Liffey-folyón azok, akik Írország egyik legfontosabb útján, az északi Derry-től, a déli Waterford-ig futó országúton közlekedtek. A környéket megszálló vikingek egy másik – ugyancsak ír eredetű – elnevezést használtak, a fekete tó jelentésű Dubh Linn-t, ami később Dublinné egyszerűsödött. A vikingek is itt építették ki legfontosabb írországi városukat, melyet erős gerendapalánkkal vettek körbe, azon a környéken, ahol ma a Christ Church-katedrális áll. A város a mai O'Connel-híd közelében ért véget, ugyanis odáig terjedt a tenger, és azon a helyen építették fel a kikötőjüket.

A XI. századra Dublin a norvég eredetű vikingek királyi városává fejlődött, és messze ágazó kereskedelmi kapcsolatai révén erősen beleszólt az ír politikai élet irányításába. A város erejének letörésével többször is megpróbálkozott Brian Boru, az egyetlen valóságos hatalommal bíró ír nagykirály. A közte és a leinsteri tartományi királlyal szövetkező dublini vikingek között kiélesedő konfliktus szakításra vezetett. 1014 nagypéntekén Brian Boru seregei a ma Észak-Dublin területén található clontarfi mezőn legyőzték a Man szigetről segítséget kérő ellenséget. Így ugyan meggyengítették a dublini vikingek hatalmát, de a csatában a nagykirály is halálosan megsebesült. Ettől kezdve Dublin – bár még a vikingek voltak többségben – megnyitotta kapuit az írek előtt is.

1169-ben a normann Strongbow seregei foglalták el a vikingek erődjét. Strongbow megerősödő hatalmát a hirtelenjében Dublinba érkező angol II. Henrik király törte le, és Dublint írországi székhelyévé nevezte ki. (A városnak adományozott kiváltságlevele alapján Dublin 1922-ig jogilag Anglia részét képezte.) A 18. század elején az angolok a Cork-hegy magaslatán, a viking város tőszomszédságában építették fel várukat, mely a 20. századig az írországi angol közigazgatás központja volt. A középkorban az írek – mint angolellenességük fő célpontját – rendszeresen megtámadták Dublint, de a város kiállt az angolok mellett.

A 16. és 17. századi háborús időszak megakasztotta fejlődését. I. Erzsébet, Cromwell, majd Orániai Vilmos seregei találtak szállást az itteni nagyobb középületekben, sok pusztítást okozva templomokban, kastélyokban és az egyetemi épületekben.

A békés, georgiánus időszakban a dublini polgárok építkezéseikkel, szellemi mozgalmaikkal az ír fővárost a 18. század második felére London után a Brit Gyarmatbirodalom második legfontosabb városává tették. A gyarapodó épületek, gyönyörű terek látványa, az egyetemről és a kultúrtársaságokból kikerülő világhírű szellemi nagyságok miatt érzett büszkeség öntudatossá tette a dubliniakat. Ennek következtében nemcsak az angolokkal szemben érezték magukat egyre önállóbbaknak, hanem Írország többi városaihoz képest is. (Ebben az időben Belfaston kívül tényleg nem is akadt méltó párja a szigeten.)

A korabeli függetlenségi gondolatok is Dublinból terjedtek szét országszerte. Az angol megtorló intézkedések hatására provinciális kisvárossá fejlődött vissza. A város csak a nagy éhínséget (1845–1852) követő esztendőkben kezdett ismét megváltozni. A szegénység elől menekülő ír parasztok a külvárosokban telepedtek le nagy tömegben. Ekkor alakultak ki az északi nyomornegyedek és kezdték elveszíteni fényüket az elegáns, georgiánus korban épült lakónegyedek. A nagy betelepülések következményeképpen a korábbi angol jellegű város egyre inkább elíresedett.

A 19. század végére az angol Alkirályi Székhelyből az ír hazafiak kulturális fővárosa lett, az angol nyelvterület színházi mozgalmainak fontos helyszíne. A fellendülést megakasztotta az 1916-os forradalom (a Húsvéti felkelés),[3] az azt követő függetlenségi háború és a polgárháború. A független ír állam kezdetben örült, ha normalizálni tudta a helyzetet, ezért a szegénynegyedekkel és a háborús károkkal nem tudott mit kezdeni. (Az 1990-es évek első felében még számtalan romos ház éktelenkedett a belvárosban. Ennek ellenére az 1960-as évek végétől lassú fejlődés indult el a városban.) Ekkor építették a legrondább számító kockaházakat (beleértve az 50-es években leégett Abbey Színház mellett felépült, az 1916-os felkelés ötvenedik évfordulóján átadott új Abbey-t, a tulajdonképpeni Ír Nemzeti Színházat is). Ezekkel a barátságtalan épületekkel a kor nemzetközi tendenciáit követték, de ez az az időszaka annak is, amikor a gomba módra szaporodó egyéni hangú népi zenekarai és rock együttesei révén Dublin újra bekapcsolódott a nemzetközi kulturális vérkeringésbe.

A dublini életSzerkesztés

Az ezredfordulóra Dublin hirtelen fejlődő ipara és megélénkülő idegenforgalma miatt a világ egyik legnépszerűbb kirándulóvárosává vált, a rossz hangulatú negyedeket – mint a Temple Bar és Smithfield – építettek ki kulturális szórakozónegyedekké, mindenütt megjelentek az egykori hazafias emlékművekhez képest szellemes köztéri szobrok és a hihetetlen építési lázról tanúskodó toronydaru-erdők. A városközpont délutáni csúcsforgalma és a kocsmazárás utáni emberáradat azt a látszatot kelti, hogy az ír főváros lakói a nehéz évtizedek után állandó mozgásban akarják pótolni az elmulasztott lehetőségeket. A mintegy félmilliós főváros a csatlakozó külvárosokkal együtt több mint egymilliós.

A főváros élete első pillanattól kezdve a nagy mediterrán városok nyüzsgésére emlékeztet. A bevásárló utcákon és a sétáló körzetekben szűnni nem akarónak látszik az emberáradat. A késő délutáni óráktól a bevásárló embereket felváltják a színházba, koncertre, moziba és főleg a kocsmai beszélgetésre igyekvők. Ez a kultúr-vándorlás nagy intenzitással tart majdnem éjfélig, amíg a kocsmákból haza nem térnek a vidám dubliniak. Az átlag ír ember számára a kocsma kulturális intézmény is (nem ritkaság, ha annyian vannak, hogy mozdulni is alig lehet). Dublin nem csak a pubnak nevezett kocsmák világfővárosa. Múzeumai, utcazenészekkel és mutatványosokkal teli sétálóutcái, hangulatos parkjai, tengerparti ösvényei mind-mind növelik a város urbánus értékét.

A mai DublinSzerkesztés

Dublin, amely 1652 óta Írország fővárosa, még mindig inkább György korabeli város. A Mansion House a főpolgármester rezidenciája 1715 óta, innen kiáltották ki 1919-ben az ország függetlenségét. A Leinster Házban ülésezik a dáil, a parlament. Építését 1744-ben kezdték meg, még mint Leinster hercege számára készülő városi házat. A Vámház (Custom House) (1791) és a Four Courts (1786) is ebből a korból származik.

Az O'Conell Street Európa egyik legszélesebb és legbarátságosabb útvonala, a Liffey folyótól északra halad. Itt van a postahivatal: az 1916-os Húsvéti-felkelés résztvevőinek egykori főhadiszállása. A részben normann jegyeket mutató dublini várban volt évszázadokig a brit közigazgatás székhelye; kormányhivatalok számára építették újjá. A Liffey-től délre található a Christ Church és a Szent Patrik-székesegyház. 1922-ben itt zajlott az Ír Szabadállam támogatói és az IRA közötti összecsapás, a dublini csata.

A mai Dublin a Dublini-öböl két végpontjától, az északi Howth-félszigettől a déli Bray városkáig tart. A napos időben barátságos, széles öböl dimbes-dombos, házakkal teleszórt látványát G. B. Shaw (mindenképp lokálpatrióta túlzással) Nápoly környékénél is szebbnek tartotta. A történeti Dublin a Liffey partjának közvetlen közelében található. A régebbi időkben szigorúan megkülönböztették a folyó déli partján található gazdag központot a folyótól távolodva egyre jobban szegényedő északi oldaltól. Mára a két városrész különbsége kezd eltűnni.

Urbanisztikai alapadataiSzerkesztés

Éghajlati jellegzetességeiSzerkesztés

Dublin éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)18,518,123,622,726,828,731,031,027,624,220,018,131,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)8,88,910,712,415,218,020,219,617,314,011,09,313,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C)3,93,95,26,49,011,613,513,311,48,86,24,58,2
Rekord min. hőmérséklet (°C)−15,6−13,4−9,8−7,2−5,6−0,71,80,6−1,7−5,6−9,3−15,7−15,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)634652505859516557766969714
Havi napsütéses órák száma597510916019517916415712910371531453
Forrás: European Climate Assessment & Dataset


Városi közlekedésSzerkesztés

A dublini városi közlekedésben többféle közlekedési mód is megtalálható. Ezek nagy részét állami tulajdonban lévő cégek üzemeltetik, bár az utóbbi időben kezdenek felbukkanni a kis, magánkézben lévő közlekedési társaságok is.

BuszSzerkesztés

Az állami kézben lévő Dublin Bus társaság 200 vonalon üzemeltet buszjáratokat Dublinban és vonzáskörzetében. A napközben közlekedő buszjáratokat számok jelölik, a részben eltérő útvonalon közlekedő aljáratokat betűkiegészítésekkel jelölik meg (pl. 7, 44, 33, illetve 7A, 41C, 33B). Az éjszakai járatokat a szám mögötti N betű jelzi. Ezek nagy része csak péntek és szombat este közlekedik. A városnéző buszokat leszámítva minden buszon a sofőr végzi a menetjegy ellenőrzési folyamatot is. A jegy ára függ a megtett távolságtól, a menetjegyet csak érmékkel lehet kifizetni a buszvezetőnél. Túlfizetés esetén a sofőr nem ad vissza készpénzt, helyette egy „nyugtát” kap az utas a visszajáró értékéről melyet a cég központjában lehet visszaváltani készpénzre. Az autóbuszon váltott jegyeken kívül lehetőség van még előre váltott jegyekkel is utazni, melyeket közvetlenül a Dublin Bustól vagy a céggel szerződésben lévő kiskereskedőktől lehet megvásárolni. A cég 2011-ben kezdte meg modernebb GPS-alapú utastájékoztató kijelzők felszerelését a buszmegállókban, melyek pontos információkat adnak a buszok várható érkezési idejéről. Ez azért lehet hasznos az utazóközönségnek, mert a menetrend pontos betartása a legtöbb esetben nem sikerül. A buszmegállókban elhelyezett (és online) menetrendeken csak a városrészek vannak feltüntetve, így csak hozzávetőleges információt lehet kapni a busz pontos érkezéséről, ha nincs digitális kijelző.

A buszokat le kell inteni, mint a taxit, különben nem állnak meg.

A Dublin Buson kívül több kisebb, általában csak pár vonalat üzemeltető busztársaság is megjelent a városban. Ezek főleg a repülőtér és a belváros között üzemeltetnek járatokat (pl. Aircoach, CityLink) vagy a város egy bizonyos részét fedik le (pl. UrBus, Swords Express, Circle Line Coaches). Jelenleg nem létezik az összes busztársaság járataira érvényes bérlet, de mivel a Dublin Bus piaci részesedése több mint 70%, ez nem jelent akkora problémát.

VasútSzerkesztés

Dublin vasúti közlekedését az 5 elővárosi vasútvonal adja, melyet a nemzeti vasúttársaság az Iarnród Éireann üzemeltet. Ezek közül egy kiemelt fontosságú, a Dublin Area Rapid Transit a város és egyben az ország egyetlen villamosított nagyvasútvonala. A városban két nagy pályaudvar található, a Connolly és a Heuston. Az északi-keleti (Dundalk-Dublin), északnyugati (Maynooth-Dublin), és délkeleti (Gorey-Dublin) elővárosi vasútvonalak a Connolly, míg a délnyugati(Portlaoise-Dublin) vonal a Heuston pályaudvarra fut be, még a DART észak-déli irányba a halad át a Connolly pályaudvaron. A DART-ot leszámítva minden elővárosi vonalon dízel motorvonatok közlekednek. A jegyeket Dublin területén a peronra lépés előtt automaták ellenőrzik, így csak érvényes menetjeggyel lehet az állomás területére lépni. Az Iarnród Éireann árusít bérleteket is, Dublint és környékét 3 díjzónára osztották, a bérletek ára a zónáktól függ. Vasúti és busz kombinált bérlet vásárlására is van lehetőség.

VillamosSzerkesztés

A jelenlegi dublini villamosrendszer elődjét 1872-ben helyezték üzembe, eleinte lóvontatású, később villamos meghajtású szerelvényekkel. Az teljes villamoshálózatot 1949-ig felszámolták, helyét teljes egészében a buszhálózat vette át. Ezután 1994-ben merült fel újra a villamoshálózat építése, mikor már a buszhálózat bizonyos útvonalakon elérte kapacitása csúcsát. Végül 2004-ben nyílt meg az új villamosvonal St. Stephen’s Green, és Sandyford között. A rendszer jelenleg 34 km-en üzemel, összesen 49 megállóval. A két vonal 2007-ben majd 30 millió utast szállított. A zöld vonal St Stephen’s Green és Bride’s Glen között közlekedik 17,5 km-en, míg a piros vonal Point és Tallaght között 16,5 km-en üzemel. A rendszer a budapestihez hasonlóan előre megváltott menetjeggyel vehető igénybe és ellentétben a vasúton alkalmazott peronzárral, és a buszokon működő egyajtós rendszerrel, itt ellenőrök dolgoznak. A rendszer fejlesztése folyamatban van, jelenleg egy a piros vonalról leágazó mellékvonal épül, de tervben van több vonal építése is

MetróSzerkesztés

A városban jelenleg tervben van egy új metróvonal építése mely az északi Swords elővárost kötné össze Dublin belvárosával. A tervnek az ír kormányon belül is sok ellenzője van, ők főleg a projekt költség igényét kifogásolják (kb. 3 milliárd euró).

Területe és városrészeiSzerkesztés

A belváros déli részeSzerkesztés

 
A Trinity College
 
Dublini panoráma
 
Dublin belvárosa
 
Dublin este
 
The Spire of Dublin

A Liffey-folyó déli partján található történelmi városközponthoz a kapcsolatot a város két legfontosabb központi területét összekötő O’Connell híd képezi.

  • O’Connell híd: 1791-94-ben épült, akkor még Carlisle híd néven. 1882-ben kiszélesítették, ma szélesebb, mint amilyen hosszú. Akkor kapta mai nevét, amikor megnyitásakor Daniel O'Connell szobrát elhelyezték az északi oldalon.
  • Temple Bar: Az 1980-as években a város nagy bontások révén új busz-pályaudvart akart itt építeni, de rock-sztárok és ír hírességek meggyőzték a testületet, hogy itt alakítsák ki a fiatalok kulturális szórakozó negyedét. A Temple Bar Dublin forgalmas és hangulatos negyedévé vált.
  • Meeting House-tér: A vasárnapi kirakodó vásárok, a nyári szabadtéri színházi előadások, a kis galériák, az ellenkultúra tárgyait árusító apró boltok mellett itt építették fel a művészmoziként és filmarchívumként is működő Ír Filmközpontot (Irish Film Center), az Ír Zene Központját (Irish Music Center), az Ark kulturális központot és néhány kis színházat. (A Temple Bar kultúrájának fellendítéséből a U2 együttes is kivette részét, övék Írország egyik legdrágább szállodája, a Clarence Hotel.)
  • Bank of Ireland (a régi parlament épülete): Ma a Bank of Ireland klasszicista épületegyüttese (1729-ben kezdte építeni Edward Lovett Pearc. A bejárati jón oszlopok fölötti timpanonon Hibernia (Írország neve az ókorban és a középkorban), a Hűség és a Kereskedelem szobraival. (1785-ben épült új szárnyát James Gandon díszítette.
  • Trinity College : Írország legrégebbi egyeteme, egy korábbi kolostor épületében kezdte meg működését 1592-ben, Erzsébet királynő parancsára, célja a katolikus tanokkal szembeszálló, jól képzett írországi protestáns értelmiség kinevelése volt.
  • The Old Library (a régi könyvtár: Köteles könyvtár): Itt őrzik a világ legszebb könyvei közé sorolható középkori ír kódexek legértékesebb példányait. A Kellsi Könyv (Book of Kells), (A kódexet Kr. u. 800 körül készítették a Szt. Columban ionai kolostorához tartozó szerzetesek.), A 7. századi Book of Durrow (Durrow-i Könyv) és a 807 körül készített Book of Armagh (Armagh-i Könyv).
  • National Museum and Library (Nemzeti Múzeum és Könyvtár): (1890) A régi kiállítóhely ma csak az 1700-ban alapított, és azóta folyamatosan gazdagított írországi régészeti anyagnak ad helyet (a középkori ír ötvösművészet pogány- és keresztény motívumokkal vegyesen, gazdagon díszített kelyhei, melltűi, feszületei, kőkeresztjei, ereklyetartói, ősi bronz harangjai, egyházfők pásztorbotjai, illetve az 1916-os forradalom relikviái). A könyvtárban régi kódexek, ősnyomtatványok, híres könyvek első kiadásai, régi térképek, a várost ábrázoló nyomatok és fontos ír kéziratok találhatók.
  • Leinster House (A mai parlament épülete): (1745-48) Eredetileg Kildare grófjának épült. Oldalán az 1791-ben készült Ruthland-szökőkút és a független ír állam alapítóinak emléket állító 18 méter magas obeliszk.
  • Natural History Museum (Természetrajzi Múzeum): a Leinster House kertjének felső végében (az Ír-szigeten honos állatfajokat, illetve a már kihalt élőlények történetét mutatja be. 1857-ben megnyitó előadását David Livingstone skót felfedező tartotta.
  • Grafton Street: a déli városrész főutcája, az 1982 óta sétálóutca a Trinity College déli sarkától a kis kagylóárus Molly Melone [1] szobrától vezet a város legélénkebb parkjáig, a St Stephen's Green-ig. Nyüzsgő bevásárlóutca számos bevásárlóközponttal (Powerscourt Townhouse Shopping Centre és a St. Stephen's Green bevásárlóközpont).
  • Civic Museum (Várostörténeti Múzeum): 1765 és 1771 között épült.
  • St Stephen's Green (9 hektáron elterülő park): Szépítését anyagilag a sörgyártásból meggazdagodott Guinness család támogatta. A parkot szép növényein kívül számtalan szobor és emlékmű teszi még izgalmasabbá (Arthur Guinness szobra, egy expresszionista Éhínség-emlékmű, Robert Emmett és Wolfe Tone szerencsétlen forradalmárok szobrai, árnyékba húzódó Joyce mellszobor).
  • Newmann House (ez volt az Ír Katolikus Egyetem), ahol James Joyce és Flann O'Brien is tanultak. Ebből nőtt ki a mai University College of Dublin, Dublin második egyeteme. Az épület 1765-ben épült, nevét a katolikus egyetem első rektoráról kapta.
  • Dublini vár (Dublin Castle): Elődjét a normannok építették a 13. században, ebből csak egy vaskos Record-tornya maradt, valaha várbörtön. A vár hivatalosan 1922-ig az angol közigazgatás írországi központja volt. 1937 óta itt iktatják be hivatalába az ír köztársasági elnököt.
  • City Hall (Városháza/régi): A dublini városháza épülete, 1769-től 1779-ig eredetileg tőzsdepalotának építette Thomas Cooley.
  • Christchurch Cathedral: Az 1170-es években épült, gótikus. A még vikingek által épített legrégebbi dublini fatemplom helyén áll, a hajdani városfalakon belül. Az írek azt tartották, hogy építtetője, a normann Strongbow a meggyilkolt írek vérével tapasztotta össze az esküvője színhelyéül szánt templom köveit. A XV. században altemplomában már sör- és borkereskedések üzemeltek. Romjaiból neogót hangulatban egy gazdag whiskey gyáros építtette újjá 1871-től 1878-ig. Altemplomában Strongbow sírjának 16. századi másolata.
  • Dublinia: Egész alakos jelenetekkel, audiovizuális elemekkel és egy nagy középkori Dublin makett segítségével mutatja be, milyen lehetett a középkori dublini élet.
  • Szent Patrik-székesegyház: Dublin büszkesége a középkori városfalakon kívülre szorult. A legenda szerint ott épült, ahol Szt. Patrik a Poddle-patak partján megkeresztelte a dubliniakat. Jelenlegi formáját a „túllelkesült” 1864-es restaurációnak köszönheti. Az 5. századi kőtemplom helyére 1190 és 1225 között építettek angliai, kicsit komor normann-gót stílusban kőépületet. (Részletesen lásd még az önálló szócikket)
  • Marsh könyvtár: A templom melletti, 1707-ben készült, építtetője Narcissus Marsh püspök A sziget első közkönyvtára, gyűjteménye kb. 25 ezer kötet, főleg a 16. és a korai 18. század természettudományos munkák. És néhány 1500 előttről származó ősnyomtatvány is.
  • St. Audoen's Churches (Szt. Audoen templomai): A szent független városrészét a 17. században a Franciaországból Írországba menekült hugenották virágoztatták fel textiliparukkal. Ha elindulunk a városrész egykori főutcáján, két – egymás szomszédságában épült – templomot láthatunk. A kisebbik Dublin legrégebbi, ma is működő plébániatemploma, a 11-12. századból származik. Az ír anglikán egyház tulajdonában van. Mellette a nagyobb épület a katolikus Szent Audoen-templom 1846-tól 1899-ig épült. A két templom mögött kis parkot alakítottak ki.
  • Guinness Storehouse (Guinness Múzeum): A liberties-városrész legismertebb látványossága a világ egyik legtöbbet fogyasztott sörének készítését és történetét bemutató modern kiállítás a tízemeletes épület szintjein tekinthető meg. Gyerekek számára is izgalmas kiállítás.
  • Irish Museum of Modern Art (Modern Művészetek Múzeuma): Royal Hospital, Military Road, Kilmamham. A csodás épületet érdemes eredetileg veteránok kórházaként építették (1680 – 1684). Írország első klasszikus stílusban tervezett épülete volt. Változó kiállításait a múzeum gyűjteményéből illetve vendégművészek alkotásaiból rendezik.
  • Kilmainham Gaol (Kilmainham-börtön): 1796-ban épült, kiállítását 1966-ban, az 1916-os forradalom ötvenedik évfordulóján Eamon De Valera köztársasági elnök nyitotta meg, aki halálos ítéletének végrehajtását várva, maga is fogolyként lakott az épületben.

KultúraSzerkesztés

A város ezer szállal kötődik az irodalomhoz. Jonathan Swift (1667–1745), a Gulliver utazásai szerzője a Hoe's Courtban született, és 1713-tól harminckét éven át volt a katedrális esperese. A drámaíró George Bernard Shaw (1856–1950) a Synge Streeten született, Oliver Goldsmith (1728–1774) író a Trinity College hallgatója volt. A Merrion Square-hez közel, ahol Oscar Wilde, a másik híres drámaíró született, látta meg a napvilágot James Joyce (1882–1914), a Dublini emberek és az Ulysses szerzője.

A Trinity College könyvtárában őrzik a Kellsi kódexet, egy 8. századból való illusztrált zsoltárkönyvet és Brian Boru király hárfáját, amely Dublin leghíresebb termékének, a Heuston pályaudvar közelében gyártott Guinness fekete sörnek is a védjegye. A Heuston hídon át vezet az út a Phoenix Parkba, amely 7,1 km²-es területével Európa legnagyobb városi parkja.

TemplomokSzerkesztés

  • Szent Patrik-székesegyház (anglikán)
  • Christ Church-székesegyház (anglikán)

EmlékművekSzerkesztés

  • Molly Malone
  • Daniel O'Connell szobra
  • James Larkin szobra
  • Father Theobald Mathew (1790-1856) szobra
  • Charles Stewart Parnell szobra

SzínházSzerkesztés

  • Abbey Theatre
  • National Concert Hall – nemzeti koncertterem
  • O'Donoghue's Pub

MúzeumSzerkesztés

  • Nemzeti múzeum
  • Nemzeti galéria
  • Modern művészetek háza
  • Könyvtár

Multikulturális DublinSzerkesztés

Bár a város hosszú és folyamatos kivándorlást élt át, amely csak az 1990-es évek elején hagyott alább, napjainkban Dublin nagyszámú bevándorlót vonz elsősorban Lengyelországból, Kínából, az Egyesült Királyságból, Nigériából, Litvániából és Romániából. Jelen vannak bevándorlók a többi Európai Unió-tagállamból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Új-Zélandról, Oroszországból, valamint rengeteg kivándorolt ír tért haza az elmúlt évtizedben.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://citypopulation.de/Ireland-Cities.html
  2. gulfnews.com – City of blinding lights. [2007. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 17.)
  3. A húsvéti felkelésre emlékeztek Írországban pp. 1/2. Múlt-kor történelmi magazin, 2006. április 20.

ForrásokSzerkesztés

Szakirodalom, forrásművekSzerkesztés

  • (1) Sean Dufy (szerk.): ATLAS of IRISH HISTORY (2.ed.) - G. Macmillan 2000. ISBN 978-0-7171-3093-1
  • (2) Peter Zöller: IRLANDS ERBE - G. Macmillan, 2001. ISBN 0-7171-3208-0
  • (3) Nathaniel Harris: HERITAGE of IRELAND – Bounty Books, 2006. ISBN 0-7537-0556-7
  • (4) Kevin Eyres: THE SECRETS of IRELAND – Star Fire Books, 2006. ISBN 1-84451-466-8
  • (5) L. Gerard – S.T. Perry: Írország (Utikönyv) Panemex-Grafo 2006. ISBN 963-9491-54-3
  • (6) J-P. Mohen: Standing Stones (3. kiad.) - Thames & Hudson, 2004. ISBN 0-500-30090-9
  • (7) Christiane Eulére: The Celts First Masters of Europe (4. kiad.) - Thames & Hudson, 2004. ISBN 0-500-30034-8
  • (8) J-B. Duroselle: Európa népeinek története – Officina Nova, 1990. (ISBN ?)
  • (9) Städten des Kulturerbes in Ireland 2007. ( www.heritageireland.ie )
  • (10) Lloyd és Jennifer Laing: Kelta művészet - Glória K. 2006. ISBN 963-9283-96-7

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Dublin témájú médiaállományokat.
Előző:
Glasgow
Európa kulturális városa
1991
Következő:
Madrid