Főmenü megnyitása

A Tudor-ház 1485-től 1603-ig uralkodott az Angol Királyságban. Tudor Henrik (VII. Henrik) alapította. Bár ő apai ágon walesi – a nagyapja Owen Tudor volt –, anyai ágon (Lady Margaret Beaufort-on keresztül) a Plantagenêt-ház Lancaster-ágának törvényes leszármazottja volt. Henrik trónra lépése vetett véget a rózsák háborújának. VII. Henrikként uralkodott 1509-ig bekövetkezett haláláig.

Tudor-ház
A Tudor-ház leszármazási táblázata (angol nyelven)
A Tudor-ház leszármazási táblázata (angol nyelven)
Alapító Ednyfed Fychan († 1246)
Utolsó tag I. Erzsébet angol királynő († 1603)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tudor-ház témájú médiaállományokat.
A Tudor-ház címere

A Tudorok uralták saját hazájukat, Walest is. VIII. Henrik kezdeményezésére 1542-től Anglia teljes uniót alkotott Wales-szel (Egységesítési törvények 1535-1542). Követelték Anglia teljes fennhatóságát az Ír Királyság felett, továbbá fenntartották igényüket a Francia Királyságra is.

Összesen öt Tudor uralkodott körülbelül egy század alatt (Lady Jane Grey-t hagyományosan nem számítják uralkodónak).

Út a trónigSzerkesztés

A Tudorok John Beaufort leszármazottai, aki Katherine Swynford törvénytelen fia volt a XIV. századi angol hercegtől, John of Gaunttól, (III. Eduárd harmadik életben maradt fiától). Az uralkodóház törvénytelen leszármazottainak általában nincs joguk a trónra, ez esetben a helyzet azonban nem volt ilyen egyszerű, mivel Gaunt 1396-ban végül feleségül vette Swynfordot, 25 évvel John Beaufort születése után. A házasságra való tekintettel az egyház még ugyanebben az évben egy pápai bulla útján, visszamenőlegesen kinyilvánította, hogy a Beaufortok törvényes leszármazottak (ezt 1397-es parlamenti törvényben rögzítették is). Egy későbbi kiáltványában John of Gaunt törvényes fia, IV. Henrik elismerte a Beaufortok jogát, de kijelentette, hogy soha nem örökölhetik a trónt. Ennek ellenére a Beaufortok továbbra is közeli szövetségesei maradtak a szintén Gaunttól származó Lancaster-háznak.

Lady Margaret Beaufort John Beaufort unokája volt. Margaret jelentős örökösnő volt, hozzáment Tudor Edmundhoz, Richmond első grófjához. Tudor a walesi Owain Tewdr (angolosítva "Owen Tudor") és Katherine de Valois fia volt, utóbbi a Lancaster-házi V. Henrik özvegye volt. Tudor Edmund és testvérei törvénytelenek voltak, esetleg titkos házasságból való utódok, szerencséjüket féltestvérük, VI. Henrik jóindulatának köszönhették. Mikor a Lancaster-ház elvesztette hatalmát, a Tudorok következtek.

Edmund fia, Tudor Henrik Bretagne-ban nőtt fel, száműzetésben, míg anyja, Lady Margaret Angliában maradt, újraházasodott, és próbálta előrébb vinni fia ügyét a királyságban, ahol ekkor a rivális York-ház uralkodott.

Út a rózsák háborúja elnevezésének eredetétől a Tudor-rózsáigSzerkesztés

A rózsák háborúja a modern korban elterjedt megnevezése a többéves szünetekkel tarkított összecsapás-sorozatnak. Általában Walter Scottnak tuljadonítják a szó megalkotását, amely 1829-es regényében, az Anne of Geiersteinben jelent meg. A kifejezés azonban már feltűnt Sir John Oglander 1646-os röpiratában, amelynek címe, The Quarrel of the Warring Roses (szabad magyar fordításban: Háborúzó rózsák veszekedése), és David Hume filozófus is használta a két rózsa háborúja kitételt 1762-ben kiadott, Anglia történelmét ismertető könyvében. Habár a kifejezést a 15. században nem használták, maga a gondolat, hogy a polgárháborút a rózsák vetélkedésével szimbolizálják, a kor találmánya.[1]

A polgárháborúban a fehér rózsa IV. Eduárd angol király és a York-ház egyik fő jelvénye volt, de 1485-nél korábbról nincs emlék a vörözs rózsa lancasteri használatára, vagy a két rózsa vetélkedésére. Ezt követően azonban elterjedt a Tudor-ház vörös rózsájának kiterjesztése a Lancaster-ház képviselőire, és a szimbólum megjelent az irodalomban, a képzőművészetben és az építészetben. Ekkor terjedt el a két rózsát kombináló jelkép, amely a York- és a Lancaster-ház egyesülését fejezte ki a Tudor-ház révén.[1]

A rózsák egyesülése annyira mindennapossá vált a Tudor-propagandában, hogy VIII. Henrik 1509-es koronázásakor John Skelton költő A Laud and Praise Made for Our Sovereign Lord the King című versében hízelegve arról írt, hogy a két rózsa eggyé válva kisarjad („both White and Red / In one Rose now doth grow”).[2] A rózsák háborújának gondolata William Shakespeare VI. Henrik című drámájában is megjelenik, amikor a második felvonás negyedik színében a rivális urak, Edmund Beaufort, Somerset hercege és Plantagenet Richárd yorki herceg találkozik a templomkertben, ahol kísérőik vörös és fehér rózsák szakításával választanak közöttük.[1] A jelenetben Richárd felszólítja minden hívét, hogy szakítson fehér rózsát „Ha véli, hogy igazság volt szavam,” mire Somerset így válaszol: „Szakítson az, ki nem hizelgő, gyáva / És az igazság pártján állni meg, /Piros rózsát e tőrül énvelem”.[3]

Anglia Tudor-uralkodóinak listájaSzerkesztés

ÉrdekességSzerkesztés

A dinasztia a „York- és Lancaster-ház” megnevezést használta magára, a „Tudor” megnevezést későbbi koroktól kapták, ez utóbbi a 16. században egyáltalán nem volt használatban, sőt – walesi származásukat megalázónak tartva – a Tudorok tudatosan kerülték annak használatát. A korabeli angol nyelvű írott forrásokban mindössze egyszer fordul elő a „Tudor” név (a walesiekben gyakori volt), az is csupán egy olyan versben, amely I. Stuart Jakab trónra lépésének okán íródott – ebben az esetben a „Tudor” név a dinasztiaváltás tényét volt hivatott tudatosítani.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c John A. Wagner:Encyclopedia of the Wars of the Roses – Wars of the Roses, Naming of. (Hozzáférés: 2015. december 22.)
  2. Blackwell Publishing:John Skelton (1460?–1529). (Hozzáférés: 2015. december 22.)
  3. Shakespeare
  4. http://ujkor.hu/content/shakespeare-es-a-tudor-mitosz

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Tudor-ház témájú médiaállományokat.