V. Henrik angol király

angol király
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 9.

V. Henrik angol király (Monmouth, Wales, 1387. augusztus 19.Vincennes, 1422. augusztus 31.) IV. Henrik és Mary de Bohun fia. Walesi hercegként híresen bohém életet élt, de trónra lépésekor szakított korábbi életmódjával. A középkori Anglia egyik legkiemelkedőbb hadvezére, igazi katonakirály volt.

V. Henrik
Dei Gracia Rex Anglie et Francie Dominus Hibernie

Anglia királya
Uralkodási ideje
1413. március 21. 1422. augusztus 31.
Koronázása
1413. április 9.
ElődjeIV. Henrik angol király
UtódjaVI. Henrik angol király
Életrajzi adatok
UralkodóházLancaster-ház
Született1387. augusztus 19.
Monmouth, Wales
Elhunyt1422. augusztus 31. (35 évesen)
Vincennes-i vár
NyughelyeWestminsteri apátság, London
ÉdesapjaIV. Henrik angol király
ÉdesanyjaMary de Bohun
Testvére(i)
HázastársaValois Katalin
GyermekeiVI. Henrik angol király
V. Henrik aláírása
V. Henrik aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Henrik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Királyként közbocsánatot hirdetett. A papság jóindulatát azzal iparkodott kiérdemelni, hogy John Wycliffe híveit (és a velük rokonszenvező lollardokat) hevesen üldözte. Henrik fő törekvése a francia trón elnyerése, az egykori franciaországi angol birtokok visszafoglalása volt.

1415. augusztus 13-án nagyjából tizenkétezer katonával partra szállt Normandiában. Négy nappal később megkezdte Harfleur ostromát, amely csak szeptember 22-én kapitulált előtte. Október 25-én az azincourt-i csatában súlyos vereséget mért a francia lovasseregre.[1]

1417 augusztusában újra átvitorlázott Normandiába, amikor az orléans-i párt a dauphinnel egyetértve, a burgundi herceget meggyilkoltatta, mire fia, Jó Fülöp még szorosabban kötődött Angliához. Az elszigetelt francia udvar kénytelen volt tehát békét kötni, mely 1420. május 21-én Troyes-ban létrejött. Ennek értelmében Henrik VI. Károly francia király leányát, Katalint feleségül vette, apósának halála után pedig a francia koronát is megörökölte volna, mely Katalintól származó gyermekeire is átszállt volna.

Természetesen a dauphin tiltakozott a szerződés ellen s a fellázított skótok támogatására számítva újra megindította a háborút. 1421. március 23-án Baugé (ma Baugé-en-Anjou része) mellett megverte ugyan az angolokat, de ennek hírére Henrik újabb sereggel hajózott át Franciaországba, ahol megint győztesen előnyomult; tervei keresztülvitelében azonban korai halála megakadályozta.

Felesége, Valois Katalin egy gyermeket szült Henriknek, a későbbi VI. Henriket.

 
V. Henrik noble aranyérméjének elő- és hátoldala.

Mint uralkodó, igazságszerető és törvénytisztelő volt. A középkor egyik kiemelkedő hadvezére, Angliában nemzeti hősként tekintenek rá. Özvegye, Katalin utóbb Owen Tudorhoz ment feleségül, kinek utódai VII. Henrikkel jutottak Anglia trónjára. V. Henrik a hőse William Shakespeare azonos című királydrámájának.

Hirtelen halt meg 1422. augusztus 31.-én a Vincennes-i kastélyban. Feltehetőleg vérhasban halt meg, Meaux ostroma alatt.[2] Azonban a betegség halála előtt már jóval korábban cselekvőképtelenné tehette. Halálának másik lehetséges oka a hőguta, halálát megelőző nap teljes testpáncélban lovagolt. 35 éves volt és 9 évig uralkodott.

Röviddel a halála előtt, fivérét János bedfordi herceget Franciaország régensévé, a trónörökös oltalmazójává nevezte ki, VI. Henrik, ekkor még csak néhány hónapos volt. Henrik nem élt azzal a lehetőséggel, hogy Franciaország királyává koronázzák, amire magabiztosan számíthatott a troyes-i megállapodás révén.

Henrik bajtársai, Lord Steward és John Sutton, Dudley bárója visszavitték Henrik testét Angliába, hogy királyi temetést kapjon. 1422. november 7-én temették el a Westminsteri apátságban. 1953-ban exhumálták a sírját és kiderült, hogy Henrik mellé temették Richard Courtenay-t, ez spekulációhoz vezetett, hogy Henrik és Courtenay talán szerelmesek voltak. Henrik utolsó akarata, hogy miként temessék el és erre konkrét utasításokat adott, azonban nem említette a mással való együtt temetést.[3]

  1. John Keegan: A csata arca, 94-102. oldal ISBN 978-963-05-9371-7
  2. Henry V (c. 1387–1422). BBC
  3. Strong & Strong (1981. január 1.). „Last Will and Codicils of Henry V”. The English Historical Review XCVI, 79–89. o. DOI:10.1093/ehr/XCVI.CCCLXXVIII.79. 

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés


Előző uralkodó:
IV. Henrik
Következő uralkodó:
VI. Henrik