Főmenü megnyitása
Muszlim hívők aránya a világ államaiban, Pew Research Center[1]
Mohamed próféta védelmi levele a Szent Katalin-kolostor könyvtárában,[2] ő kötött jogvédelmet is tartalmazó szerződést a medinai zsidókkal és keresztényekkel is[3]

A könyv népeit (arabul: Ahl al-Kitāb), a politikai iszlám[4] kapcsán szokás emlegetni. A teljes iszlám doktrína 51%-a foglalkozik a nem muszlimokkal és a behódolásukkal,[5] vagyis a politikai iszlámmal. A könyves népek, olyan vallást követő hívők, amelynek vannak írásos emlékei az isteni kinyilatkoztatásról. Azok a hívők, akik egyistenhívők, és kinyilatkoztatott könyvek (Tóra, Aveszta,[6] Evangéliumok, Ószövetség, Biblia, Korán) követői, az egyistenhivő keresztények, zsidók és a mohamedánok. A védelmi szerződés népe (dzimma), az egyistenhívő nem muszlim vallású hívők összessége. Az első dzimmik a zsidók voltak, majd követték őket a keresztények és más egyistenhívő népek.

Az iszlám végső célja az egész világ fölötti teljes dominancia elérése.[7] A Korán 4:95 verse szerint Azok a hívők, akik otthon ülnek, biztonságban – kivéve a rokkantakat – nem egyenlőek azokkal, akik vagyonukkal és életükkel harcolnak Allah ügyéért. Egy muszlim államnak védelmi pénzt csak a könyv népeitől lehet beszedni. A világon ma 1,57 milliárd muzulmán él, a Föld 6,8 milliárd lakosának 23 százaléka. Egy Gallup-felmérés alapján a világon élő muzulmánok 93 százaléka mérsékelten vallásos.[8] A muzulmánok szerint az iszlám az egyetlen igaz vallás, ezért a muszlim hit elhagyása lázadásnak (ridda) minősül. Az ateistává vált, illetve a zsidó vagy keresztény hitre tért muszlimokat egyaránt hasonlóképpen ítélik el. A hitehagyást (aposztázia, ridda) a Saría szankcionálja, ami a halál. A muzulmán jog szerint csak nagykorú, épelméjű muszlim férfira vagy nőre engedélyezett a büntetés, mentesítő ok a megbánás. A Saría elsősorban vallási alapon tesz különbséget és más szabályok vonatkoznak a muzulmánokra és a nem muzulmánokra. A Saría törvénykezésen kívűl a védelmi szerződés (dzimma) határozza meg a muzulmán országok keresztény és zsidó kisebbségeinek életét. A nem-muszlimok hozzávetőlegesen a lakosság 4,4%-át képezik a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.

Tartalomjegyzék

Al addhimmah (a védelmi szerződés népe)Szerkesztés

A Korán szerint Ábrahám, az ősatya sem zsidó, sem keresztény nem volt, hanem lényegében ő volt az első muszlim. A zsidók és a keresztények pedig, akik üldözték és gyakran meg is gyilkolták prófétáikat, meghamisították az eredeti isteni üzenetet, amelyet azután a maga teljes igazságában Mohamed hozott nyilvánosságra.[9] Az iszlám “Millat Ibráhímnak” (Ábrahámi vallási közösség) nevezi magát, hiszen Ibrāhīm/Ábrahám a próféták atyja „Abú al-Anbijá”, aki elsőként kapott szent iratokat, tekercseket. Ábrahám a monoteizmus felismerője és így vele kapcsolatban jelent meg először az iszlám szó (maga az arab iszlám szó alapvető jelentése: „Isten akaratának való alávetés” vagy „Isten akaratában való megbékélés, megnyugvás”), önmaga Allahnak való alárendelése. Ez arabul a millat, azaz Ábrahám vallása. Ábrahám a mekkai Kába szentély építője, aki a gyermeke feláldozására is kész.[10]

Mohamed próféta életében a „könyv népei” a keresztények, zsidók, szamaritánusok, zoroasztriánusok voltak. Az iszlám hódítás alatt a dhimmik, a könyves népek fejadót (dzsizját) fizettek, amely alapján adófizetés ellenében nem esett bántódásuk, különleges státuszt biztosított és nem kellett áttérniük az iszlám hitre.[11] Allah megparancsolja, hogy a muszlimok harcoljanak a zsidók és a keresztények ellen addig, „ … amíg készségesen meg nem fizetik a dzsizját (fejadót), megadva magukat.” (Korán 9:29.)[12]

 
A Szent Korán, a jog legfőbb forrása, a Fikh alapja
dhimmi [ar.]

A „védelmezett emberek” (al addhimmah) csoportjához tartozó személy az iszlám államon belül. A zsidók és a keresztények eleve megkapták ezt a pozíciót. A dhimmiknek teljes joguk volt vallásuk gyakorlására, illetve vallási törvényeik alkalmazására közösségeiken belül. Az iszlám jog szerint egy dhimmi (nem muszlim állampolgár) életét, tulajdonát és becsületét éppen úgy védelmezni kell, mint a muszlim polgárokét. Védelmük szavatolása, illetve a katonai szolgálat alól való mentességükért cserébe a dhimmik az államnak adót (dzsizját) fizettek.

– Ferenci D. Ebubekir: Iszlám kislexikon

A Korán szerint a védelmi pénzt csak a könyves népektől lehetett beszedni, és csak ők élvezhettek védelmet. Az ahl al-ḏimma (a védelmi szerződés népe) egyszerre jelent olyan embereket, akik védelem alatt állnak, illetve olyanokat, akik bűnösök. Dhimmi minden muszlim hatalom alatt élő nem muszlim. A dhimmi az a jogi környezet, amelynek a dhimmik alá vannak vetve. Nem létezett külön világi törvénykezés, a jog legfőbb forrása a Korán. Magyarországon a török hódoltság idején a legfontosabb állami adón a hadiadón (harádzs) kívül, a nem muzulmán vallásúaktól védelem fejében külön fejadót is szedett a török hatóság, aki azonban áttért az iszlám hitre, az mentesült a fizetése alól, ami természetesen az iszlám terjedésének kedvezett.

A muszlimok jogi értelemben a dhimmiket sohasem tekintették magukkal egyenlőeknek. Számtalan különbséget tevő szabály vonatkozott a dhimmikre: megkülönböztető (zunnār) kellett viselniök, nem építhettek a muszlimokénál magasabb házat... I. al-Mutavakkil abbászida kalifa olyan diszkriminatív intézkedéseket hozott, hogy a keresztények és általában a dhimmík hordjanak mézszínű csuklyát (ṭaylasān) és övzsinórt (zunnār).

A kalifátus eszméjének határokat nem ismerő terjedése, az Iszlám Állam 2014-es fellépésekor,[13] az eretneknek tekintett siítákat (arabul as-sía (الشيعة) az iszlám legnagyobb vallási kisebbsége, mely ma a muszlimok 10-13%-át egyesíti), a jeziditákat (kurd nemzetiségű vallási kisebbség) és a „könyv népeit” is, a szunnita iszlámra való áttérésre vagy a menekülésre kényszerítette. Bár a dhimmi védelmet biztosít a könyves népek csoportjainak, azonban ők mégis többnyire a menekülést választották és az elvándorlás felerősödött. Az Iszlám Állam dhimma szerződésében megfogalmazottak szerint például minden felnőtt keresztény férfinak évente kétszer meg kell fizetnie a dzsizját. A tehetőseknek 4 dínár aranyat, a közepes jövedelműeknek 2 dínárt, a szegényeknek pedig 1 dínárt.[14]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Claude Cahen: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig, Budapest, Gondolat, 1989.
  • Rainer Hermann: Az Iszlám Állam - A világi állam kudarca az arab világban, Budapest, Akadémiai Kiadó Zrt., 2015, ISBN 9789630596107
  • Bóka János: Az iszlám jog alapjai. In. Badó Attila – Loss Sándor (szerk.): Betekintés a jogrendszerek világába. Szeged, 2004
  • Goldziher Ignác: Előadások az Iszlámról. Katalizátor Kiadó, Budapest, 2008
  • Jany János: Klasszikus iszlám jog – Egy jogi kultúra természetrajza. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006
  • Muckel, Stefan: Der Islam im öffentlichen Recht des säkularen Verfassungsstaates. Duncker & Humblot, Berlin, 2008
  • Al-Abed, Saleh: A nem-muszlimok jogai az iszlám államban
  • Al-Ghazali, Muhammad: A fanatizmus és a tolerancia a kereszténység és az Iszlám között
  • Abu-l-A'la Maududi: Iszlám életmód
  • Simon Róbert: A Korán világa, Budapest, Helikon, 1987.
  • Polgár Ernő: Az iszlám világ titkai