Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület (ujgur nyelven شىنجاڭ ئۇيغۇر ئاپتونوم رايونى [Shinjang Uyghur Aptonom Rayoni]) vagy kínaiul röviden Hszincsiang (kínai írással 新疆, pinjin átírással Xinjiang) Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya. Fővárosa Ürümcsi.
| Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület (新疆维吾尔自治区 Xīnjiāng Wéiwú'ěr Zìzhìqū) | |
.svg) | |
| Rövidítés: 新 pinjin rövidítés: Xīn | |
| Név eredete |
新 xīn – új 疆 jiāng – határvidék "új határvidék" |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kína |
| Közigazgatási szint | autonóm terület |
| Székhely | Ürümcsi |
| Prefektúrák (地区) | 14 |
| Megyék (县) | 99 |
| Járások (乡) | 1005 |
| A KKP tartományi bizottságának titkára | Chen Quanguo |
| Kormányzó | Shohrat Zakir |
| Terület | 1 664 897.17[1] km², 1. a rangsorban |
| ISO 3166-2 | 65 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 25 852 345 fő (2020)[2] |
| Népsűrűség | 11,8 fő/km² |
| Főbb nemzetiségek |
ujgur – 45% han – 41% kazah – 7% huj – 5% kirgiz – 0,9% mongol – 0,8% Dongxiang – 0,3% tadzsik – 0,2% xibe – 0,2% |
| GDP 2004 | |
| GDP | 220 milliárd CNY, 25. a rangsorban |
| GDP per fő | 11 200 CNY, 13. a rangsorban |
| A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek. | |
| Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület témájú médiaállományokat. | |
FöldrajzSzerkesztés
A Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület Kína északnyugati részén terül el. Északon Oroszország, észak/északkeleten Mongólia, nyugaton India (Kasmír), Pakisztán, Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán határolja. Keleten Kanszu tartomány, délkeleten Csinghaj tartomány, délen a Tibeti Autonóm Terület révén csatlakozik Kína többi részéhez.
Délen a Himalája északi hegyvonulata határolja a Kunlun. A terület közepén nyugat-kelet irányban a Tien-san hegyvonulat húzódik, ahol a legmagasabb pontja 7719 méter magas Kongur-san hegycsúcs. Két nagy medencéje van: Dzsungária és a Takla-Makán, melynek legnagyobb része a Tarim-medence. Kevés folyója van. A leghosszabb a Tarim folyó. Nyolc tava van, a legnagyobb a Lop-nór, de vannak időszakos tavai is. A száraz kontinentális éghajlatnak köszönhetően a terület nagy része sivatag, csapadék alig esik, évi 250–500 mm átlagosan.
TörténelemSzerkesztés
Hszincsiang történelmének megértéséhez fontos szem előtt tartani földrajzi helyzetét: magas hegyek, sivatagok, a nagyobb lakosságot befogadni képes oázisok egymástól való nagy távolsága. Emiatt inkább több elszigetelt, apró állam alakult ki a területen. A nagyobb népesség letelepedését az is gátolta, hogy bár a kiterjedt félsivatagos területeken lehetett legeltetni, de egy aszály, vagy egy különösen havas tél könnyen elűzte az embereket.
Az első ismert emberek mongoloidok voltak, de a korai időkben komoly europid betelepülés is volt. Amikor a kínaik látókörébe került a terület, nomád pásztorok éltek itt. Az első nagy kiterjedésű, szervezett állam a hsziung-nu népé volt, amely folyamatosan harcolt a kínaiakkal függetlenségük megőrzéséért. Az i. e. 2. században Kína elfoglalta a Tarim-medencét és egyfajta katonai határőrvidéket szervezett itt. A kis helyi államok szervezete a kínai uralom idején is megmaradt.
Az i. sz. 4. században észak felől folyamatosan érkeztek különféle nomád népek, amelyek rövid életű államokat létesítettek. A kínai főhatalom teljesen névlegessé vált, annál is inkább, mert ebben az időben Észak-Kína is nomád népek uralma alá került. A 7. században a Tang-dinasztia visszahódította Kína korábbi birtokait, de a helyi államok továbbra is megmaradtak, a területet nem kínaiasították el. A Tang-dinasztia katonasága e tájon török népekből állt, a kínai uralom inkább az eltörökösödést segítette elő.
A Tang-dinasztia bukása után, a 8. században megszűnt Hszincsiangban minden kínai befolyás. Megint váltották egymást a rövid életű államok. Azonban ezek már általában kiterjedtek az egész óriási területre, a területi széttagolódás csökkent. A 12. századtól a lakosság nagy többsége muszlim, kisebb része buddhista.
1218 után mongol uralom alá került a vidék,ami főleg az ujgurokkal való kiegyezéssel valósult meg, mintsem erővel. Az ujgur kánságok adót fizettek a mongoloknak és katonákat adtak hadjárataikhoz, viszont megtarthatták belső önállóságukat, saját társadalmi szervezetüket. Ahogy a mongolok hatalma hanyatlott, úgy nőtt a helyi kánságok tényleges önállósága.
A 17. században egy saját külön öntudattal (identitással) rendelkező mongol csoport, a dzsungárok megszervezték a kínai történelem utolsó pusztai nomád államát a területen, a Dzsungár Kánságot. Ez az állam hosszú háborúba keveredett a Jüan-dinasztia Kínájával és végül alulmaradt. Kínai becslés szerint a dzsungárok 80%-a elpusztult. A győztes kínaiak a 18. században egy muszlim bábállamot szerveztek itt. 1759-ben nevezték át a területet Kelet-Turkesztánról Hiszincsiangra.[3] A bábállamban azonban különféle felkelések és fegyveres frakcióharcok folyamatosan megzavarták a nyugalmat. Ennek ellenére a kínai parasztok betelepülése megindult a legtermékenyebb oázisokba, igaz, eleinte csak lassú ütemben. 1882-ben rendes kínai tartománnyá szervezték át Hszincsiangot.
A Kínai Köztársaság kikiáltása nem hozott a tartomány életében komoly változást. A császári kormányzó hűséget esküdött a köztársaságnak és helyén maradt. 1928-ban lett gyilkosság áldozata. 1933-ban a helyi ujgur lakosság újra kísérletet tett az önálló Kelet-Turkesztán kikiáltására, de sikertelenül.[4]
A következő évtized zűrzavaros eseményeiben az egyetlen biztos pont, hogy folyamatosan erősödött a szovjet befolyás. Az elvileg a Kuomintanghoz tartozó tartományi kormányzó nem kapott hatékony támogatást tőlük, ezért szovjet segítséggel verte le a különféle muzulmán felkeléseket. Amikor a nagy szovjetbarátság miatt a Kuomintang helyi csapatai ellene fordultak, azokat is leverte. Végül mindenki támogatását elvesztette. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg számottevő ellenállás nélkül vonult be a tartományba.[4]
1955-ben szervezték át a tartományt autonóm területté. A lakosság soknemzetiségű, többségük muzulmán, ahogy a kínaiul beszélők nagy része is az (hujok). A terület a muszlim vallási alapú szakadár mozgalmak bázisa.
Itt van Kína atomfegyver-kísérleti terepe és űrrepülőtere.
NyelvekSzerkesztés
Hivatalos a kínai és az ujgur nyelv, de beszélnek még kazak, altaji és kirgiz nyelven. Az ujgur nyelv az altaji nyelvcsalád török ágába tartozik.
JegyzetekSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- ↑ Kasznár: Kasznár Attila: Az ujgur terrorizmus háttere. www.researchgate.net. Budapest: TEK (2015)
További információkSzerkesztés
- Hszincsiang kéziratos atlasza a 18. vagy 19. századból (angolul és kínaiul)
