Éhurszag-kurkurra

Assur isten temploma Assur városában
Assur (Irak)
Az Éhurszag-kurkurra a mai Irak térképén

Az Éhurszag-kurkurra Assur isten első temploma Assur városában. A hagyomány szerint a félig mitikus-legendás archaikus asszír korban a „sátorlakó” sejkek utolsója, Uspia építtette, amely adat megfelel annak a folyamatnak, hogy a letelepedő nomádok az alakulóban lévő állandó településeiken először templomot emeltek főistenüknek. Datálása nagyon bizonytalan, valamikor az i. e. 21–20. században épülhetett, de akár több évszázados hibahatár lehetséges. A templom mindig nagy jelentőséggel bírt, de idővel a többi isten kultuszai (főleg Enlilé) kissé háttérbe szorították. A világuralmi terveket dédelgető, és ugyanakkor az ősi kultuszok felé forduló I. Sulmánu-asarídu az i. e. 13. század közepén felújította. Ezt több Assurban talált homokkő- és alabástromtábla feliratai is igazolják, amelyen az uralkodó beszámol arról, hogy magas falakkal, domborművekkel és bronzkapukkal látta el a templomot, gyakorlatilag teljesen újjáépítette, és úgy is járt el, mintha új templomot alapított volna. Ő említi először, hogy Uspia építette az első templomot. I. Tukulti-apil-ésarra az i. e. 12. században elrendelte, hogy az Éhurszag-kurkurra szertartásait örökké folytassák a papok nemzedékei. A templomot még Szín-ahhé-eríba is megemlíti az i. e. 7. század elején,[1] sőt a nevet még megtoldja egy „gal” (azaz nagy) jelzővel is. Így lett a név Éhurszaggalkurkurra.[2]

Assur-ah-iddína könyvtárának dokumentumai szerint a templomot eredetileg I. Samsi-Adad, Ila-kabkabi fia építette, mégpedig 434 évvel korábban, mint ahogy Sulmánu-asarídu újjáépítette, aki viszont 580 évvel korábban élt Assur-ah-iddínánál. Ezek az adatok kronológiailag fontosak. Assur-ah-iddína i. e. 680–669 között uralkodott. Jelenlegi tudásunk szerint Sulmánu-asarídu i. e. 1274–1245 között, ami nagyon pontos adat. Vagyis I. Samsi-Adadnak i. e. 1700 körül kellett élnie, ami a középső kronológiát támasztja alá.

A templom neve sumer nyelvű, és a sumer ékírás írásjeleivel írták. E kor asszírjainak saját nyelve és etnikuma ismeretlen, az amorita betelepedés és az akkád nyelv asszír nyelvjárásának kialakulása jóval későbbi. A név írása:

𒂍𒄯𒀈𒆳𒆳𒊏 ; e2-ḫursag-kur-kur-ra[3]

A név elemei:

e2 vagy é – templomot jelent;
ḫursag – rendkívül gazdag jelentésű szó, itt azokat a hegyvidékeket jelentheti, ahonnan a nomád asszírok származtak;
kur – szintén jelenthet hegyet, de itt inkább az erdő jelentés jöhet szóba;
ra – rituális tisztaság.

Az ismétlés többes számot és fokozást is jelenthet, a „kurkurra” egy elvontabb fogalom leírására szolgáló állandó összetétel: „ami kimagaslik, felülmúl minden (idegen) földet”.[4][5] Összességében a név jelentése „a minden (idegen) föld felett álló (vagy felettük uralkodó) hegyi templom” lehet. Rendkívül érdekes, hogy a „kur” a sumer őshaza jelentéssel is bírt, ez is alátámasztja, hogy ezek a preasszírok legalábbis rokonságban álltak a sumerekkel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szin-ahhé-eríba felirata
  2. Szín-ahhé-eríba dokumentumainak szójegyzéke
  3. Orac.museum: Ehursagkurkurra[halott link]
  4. Esther Flückiger-Hawker: Urnamma of Ur in Sumerian Literary Tradition, University Press Fribourg, 1999. 332. o.
  5. Éannatum egyik felirata Inannát nin kurkurra jelzővel illeti, ami abban az összefüggésben a „mindenség úrnőjét” jelenti.

ForrásokSzerkesztés

  • Albert Kirk Grayson: Assyrian Royal Inscriptions Vol 1, 1972. Harrasowitz, Wiesbaden, 79–80, 87–88. o. ISBN 3-447-01382-6
  • David R. Tasker: Ancient Near Eastern Literature and the Hebrew Scriptures about the Fatherhood of God, Studies of Biblical Literature 69. 107. o. ISBN 0-8204-7128-3
  • Nicolas Wyatt: Space and Time in the Religious Life of the Near East, 2001. Sheffield Academic Press, 177. o. ISBN 1-84127-288-4
  • Petrus Van Der Meer: The Chronology of Ancient Western Asia and Egypt, 1955. Brill, Leiden, 36. o.