Ékes fűpapagáj

Az ékes fűpapagáj vagy ékes papagáj (Neophema pulchella) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Ékes fűpapagáj
Neophema pulchella -Twycross Zoo, Leicestershire, England-8a.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Nem: Neophema
Faj: N. pulchella
Tudományos név
Neophema pulchella
(Shaw, 1792)
Elterjedés
Turpuoiseparrotrangemap.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ékes fűpapagáj témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ékes fűpapagáj témájú médiaállományokat és Ékes fűpapagáj témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt George Shaw angol botanikus és zoológus írta le1792-ben, a Psittacus nembe Psittacus pulchellus néven.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Ausztrália délkeleti területein honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, füves puszták és cserjések, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 20, testtömege 37-44 gramm.[5] Az alapszíne az olaj zöld. A homlokcsík, a kantár és a pofatájéka türkizkék. Hasa fényessárga, kis szárnyfedői világosabb, a nagy szárnyfedői sötétebb kékek. Közepes szárnyfedői zöld színűek. Vállán vörösesbarna folt található, ettől befelé a szárnyfedők gesztenyebarna színűek, az evezők zöldesbarnák, kék szegéllyel. Farka felül zöld, alul sárga. Írisze sárgásbarna, csőre, lába feketésbarna. A tojó színei halványabbak, homlokcsíkja keskenyebb, a kantár kevésbé kék, inkább sárga. A vállfolt hiányzik, begye inkább zöldes, a has sárgája mattabb. A fiatalok a tojóra hasonlítanak. Ha a fiatal hímnek szárnyát szétnyitjuk, jól látható egy-egy különálló, élénkzöld folt, ahol a későbbiekben majd a jellegzetes vállfolt jelenik meg.

 
A hím…
 
…és a tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

Párokban, vagy kisebb csapatokban, a talajon keresgéli magvakból, rügyekből és levelekből álló táplálékát. Röpte hullámzó, gyors, sebes szárnycsapásokkal. Átlagos életkora 12 év. Hangja kellemes, csicsergő.

SzaporodásaSzerkesztés

A költési időszaka általában márciustól áprilisig szokott tartani, általában eukaliptuszfák magasan elhelyezkedő üregeiben költ. Fészekalja 4-7 tojásból áll, melyen 18-21 napig kotlik a tojó, és a hím eteti őket. A fiókák kirepülési ideje még 4-5 hét, a szülők idáig táplálják őket. A fiókák felnőttkori tollazat csak négy hónapos korukban alakul ki.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Egykor sokkal gyakoribb madár volt, de a 20. század elején nagy mennyiségben vadászni kezdték (mivel főleg fűfélék magvait fogyasztja, rájár a gabonaföldekre is).

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. április 12.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés