Óriás bűzvirág
Az óriás bűzvirág (Rafflesia arnoldii) a kétszikűek (Magnoliopsida) Malpighiales rendjében az óriásvirágfélék (rafléziavirágúak, Rafflesiaceae) család névadó Rafflesia (bűzvirág) nemzetségének egyik faja, a Föld legnagyobb ismert virága. Tudományos nevét az egykori brit gyarmat, Szingapúr alapítójáról, sir Stamford Rafflesről és az őt (és családját) Délkelet-Ázsiába elkísérő botanikus Joseph Arnoldiról kapta.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Bimbója és virága
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriás bűzvirág témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás bűzvirág témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése szerkesztés
A Maláj-félszigeten és a Szunda-szigeteken honos. Több forrás[1] szerint ritka és veszélyeztetett faj; ennek oka, hogy a helyiek gyűjtik. Ennek dacára a Vörös listán nem szerepel.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Gyökere, szára, levele nincs. Nem fotoszintetizál; az összes, számára szüksége tápanyagot a gazdanövény szöveteiben fonalszerűen húzódó sejtsorok veszik fel és továbbítják a virágnak.
Vegetatív ciklusában egyáltalán nem látható; a gazdanövény kérgét csak a fejlődni kezdő bimbó töri át. A káposztafejre emlékeztető bimbó tömege teljesen kifejlett, virágnyílás előtti állapotában eléri a 11 kg-ot.
A kifejlett, barnásvörös–téglavörös, fehéren mintázott virág átmérője egy méternél is nagyobb lehet. Az öt, a föld felszínéhez közel szétterülő szirom között kialakuló kehely 6–8 l esővíz tárolására alkalmas; ezzel tömege nem ritkán 15 kg-nál is több lehet. A porzók, illetve termők a tüskeszerű oszlopocskákként emelkednek ki a kehely közepéből. Szaga a rothadó húséra emlékeztet.
Bogyószerű termése ragadós magvakat rejt.
Életmódja, termőhelye szerkesztés
Kétlaki növény, amely a gesztenyeszőlő (Tetrastigma) kúszónövény nemzetség fajainak gyökerén élősködik. A gazdanövény kérgét áttörő bimbóik mintegy tíz hónap alatt fejlődnek ki; ez után a virág 5–7 napig nyílik. majd elfolyósodik, és csak egy fekete folt marad a helyén. Döglegyek porozzák be; ezt az 1980-as években bizonyították be a Yale Egyetem kutatói, John és Reed Beaman (előbbi fia).[2]
A legyeket bűzével vonzza magához. Magvait valószínűleg gyümölcsevő rágcsálók terjesztik.
Felhasználása szerkesztés
A bennszülöttek gyógynövénynek tartják. Az éretlen bimbók különleges csemegének számítanak. Tudományosan nem bizonyított, hogy bármilyen élettani hatása lenne.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Nádori Attila et al. (szerk.), 2007: Britannica Hungarica XIX. kötet. Lexikon Kiadó, Budapest, ISBN 978 963 06 2350 6 p. 355.
