Óriás bűzvirág
Az óriás bűzvirág (Rafflesia arnoldii) a kétszikűek (Magnoliopsida) Malpighiales rendjében az óriásvirágfélék (rafléziavirágúak, Rafflesiaceae) család névadó Rafflesia (bűzvirág) nemzetségének egyik faja, a Föld legnagyobb ismert virága. Tudományos nevét az egykori brit gyarmat, Szingapúr alapítójáról, sir Stamford Rafflesről és az őt (és családját) Délkelet-Ázsiába elkísérő botanikus Joseph Arnoldiról kapta.
Óriás bűzvirág | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Bimbója és virága
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Óriás bűzvirág témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás bűzvirág témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése
szerkesztésA Maláj-félszigeten és a Szunda-szigeteken honos. Több forrás[1] szerint ritka és veszélyeztetett faj; ennek oka, hogy a helyiek gyűjtik. Ennek dacára a Vörös listán nem szerepel.
Megjelenése, felépítése
szerkesztésGyökere, szára, levele nincs. Nem fotoszintetizál; az összes, számára szüksége tápanyagot a gazdanövény szöveteiben fonalszerűen húzódó sejtsorok veszik fel és továbbítják a virágnak.
Vegetatív ciklusában egyáltalán nem látható; a gazdanövény kérgét csak a fejlődni kezdő bimbó töri át. A káposztafejre emlékeztető bimbó tömege teljesen kifejlett, virágnyílás előtti állapotában eléri a 11 kg-ot.
A kifejlett, barnásvörös–téglavörös, fehéren mintázott virág átmérője egy méternél is nagyobb lehet. Az öt, a föld felszínéhez közel szétterülő szirom között kialakuló kehely 6–8 l esővíz tárolására alkalmas; ezzel tömege nem ritkán 15 kg-nál is több lehet. A porzók, illetve termők a tüskeszerű oszlopocskákként emelkednek ki a kehely közepéből. Szaga a rothadó húséra emlékeztet.
Bogyószerű termése ragadós magvakat rejt.
Életmódja, termőhelye
szerkesztésKétlaki növény, amely a gesztenyeszőlő (Tetrastigma) kúszónövény nemzetség fajainak gyökerén élősködik. A gazdanövény kérgét áttörő bimbóik mintegy tíz hónap alatt fejlődnek ki; ez után a virág 5–7 napig nyílik. majd elfolyósodik, és csak egy fekete folt marad a helyén. Döglegyek porozzák be; ezt az 1980-as években bizonyították be a Yale Egyetem kutatói, John és Reed Beaman (előbbi fia).[2]
A legyeket bűzével vonzza magához. Magvait valószínűleg gyümölcsevő rágcsálók terjesztik.
Felhasználása
szerkesztésA bennszülöttek gyógynövénynek tartják. Az éretlen bimbók különleges csemegének számítanak. Tudományosan nem bizonyított, hogy bármilyen élettani hatása lenne.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Nádori Attila et al. (szerk.), 2007: Britannica Hungarica XIX. kötet. Lexikon Kiadó, Budapest, ISBN 978 963 06 2350 6 p. 355.