Óriástobozú fenyő

növényfaj

Az óriástobozú fenyő (Pinus coulteri) a tűnyalábos (avagy hosszútűs) fenyők Pinus alnemzetségében a Trifoliae fajcsoport Ponderosae fajsorának egyik faja.

Infobox info icon.svg
Óriástobozú fenyő
Óriástobozú fenyő
Óriástobozú fenyő
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Alnemzetség: Pinus
Fajcsoport: Trifoliae
Fajsor: Ponderosae
Faj: P. coulteri
Tudományos név
Pinus coulteri
D. Don
Elterjedés
Pinus coulteri range map.jpg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriástobozú fenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriástobozú fenyő témájú médiaállományokat és Óriástobozú fenyő témájú kategóriát.

Származása, elterjedéseSzerkesztés

USA Kalifornia államának tengerpati vidékeiről származik, de díszértéke miatt szerte a világon ültetik (Józsa).

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

25 méter magasra nő; laza koronája ernyőszerűen szétterül. Rozsdabarna kérge pikkelyes, mélyen repedezett.

Merev, szürkészöld tűlevelei 20–30 cm hosszúra nőnek; ezzel ez az egyik leghosszabb tűjű fenyőféle. A tűk hármasával nőnek a vaskos, hamvas törpehajtásokon.

Porzós tobozai eleinte pirosasak, felpattanva sárgásak; a termős tobozok vörösek. Az érett tojásdad, sárgásbarna gyantás toboz 30–40 cm hosszú és 10–20 cm széles; ezzel — amint erre neve is utal — valószínűleg ez a legnagyobb tobozú fenyő. A tobozpikkelyek csúcsa horgas.

Életmódja, termőhelyeSzerkesztés

Örökzöld. Száraz, törmelékes hegyoldalakon él.

Virágzatai a tavasz végén – nyár elején nyílnak a fiatal hajtásokon. Tobozai több év alatt érnek be.

FelhasználásaSzerkesztés

Kertészeti értékét elsősorban rendkívül hosszú tűleveleinek köszönheti. Magja ehető.

Fiatalon fagyérzékeny (Józsa).

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés