Főmenü megnyitása

Az önkielégítés (idegen szóval maszturbálás, férfiaknál korábban onanizálásnak is nevezték) a saját nemi szervek kézzel vagy szexuális segédeszközökkel történő ingerlése, melynek során a férfi vagy nő közösülés nélkül jut el az orgazmusig.

Egon Schiele maszturbációt ábrázoló festménye, 1911

Célja lehet a meglévő szexuális vágyak levezetése, amikor valaki nem tud vagy nem kíván másokkal szexuális kapcsolatot kialakítani, de öncélúan is előfordul. A házasságban vagy tartós párkapcsolatban élők együttlétének is része lehet maszturbáció (például ha a közösülést valami okból kerülni akarják); egyéni formája viszont (főleg, ha a partnertől eltérő ábrándokhoz kapcsolódik) csökkentheti az egymás iránti szexuális vágyat.

Tartalomjegyzék

Megítélésének történeteSzerkesztés

A 20. század elejéig a közfelfogás szerint erkölcstelen, és egészségre káros cselekednek ítélték,[1] bár az egészségügyi megítélése megváltozott, a világvallások például az iszlám, a zsidó vallás, valamint a katolikus egyház ma is a spirituális illetve vallási értelemben vett bűnök közé sorolja, mégpedig a súlyos bűnök közé, mivel a saját test kényeztetése a Tízparancsolat VI. parancsának a megszegésébe tartozik, és kerülendő tevékenységnek tartja.[2]

Kutatások alapján azt lehet mondani, hogy a szexualitás tanulásának egyik eleme a maszturbáció. A saját test megismerése és a saját igények felismerése pozitív hatással van az egyénre, ezáltal nemi életére és így a párkapcsolatának egészére is.[3] Az állatvilágban számos vadon és a fogságban élő állatfaj esetében megfigyelték.[4][5][6]

Egészségügyi hatásaiSzerkesztés

 
Gustav Klimt Asszony, széttárt lábakkal című festménye (1916)

Férfiak önkielégítésére vonatkozó vizsgálatok szerint a rendszeres maszturbáció (pontosabban a szexuális partner nélküli ejakuláció) segít megelőzni a prosztatarákot, mert kiüríti a felhalmozódó rákkeltő anyagokat: Más adatok azt mutatják, hogy az éremnek két oldala van, egyrészt akik hetente ötnél többször ejakuláltak főként 20 és 50 éves koruk között (elsősorban a húszas éveikben), azoknál harmadával kisebb eséllyel alakult ki prosztatarák, de ugyanakkor túlsúlyba juthatnak a férfi jellegért felelős nemi hormonok, így például hajhullás és egyéb bőrirritációk jelentkezhetnek.[7] Ezen eredményeket 2009-ben készült kutatási eredményekkel cáfolták, azt bizonyítva, hogy mégis összefüggés van 20-as és 30-as életkor között végzett túlzott mennyiségű önkielégítés és a prosztatarák között.[8]

Nőkre vonatkozó vizsgálatok elsősorban azt emelik ki, hogy elősegíti az ún. orgazmuskészség kialakulását. Fentiek mellett, bár meglehetősen lassan, de egyre inkább teret nyer a női maszturbáció fontosságának és természetességének bemutatása is.

Maszturbáló férfi

A női maszturbációt ugyanis egyfajta titok és bűntudat övezte, övezi, mintha a maszturbáció csak a férfiak előjoga lett volna, pedig a történelemben számos utalás található arra, hogy már eleink is művelték. Mára már bizonyított, hogy a női maszturbáció egészséges, normális keretek között jótékony hatású, és fontos a nőnek a saját teste megismerésének tekintetében is. Fontos szerepe van a szexuális feszültség levezetésében is, főként az idő előtti, súlyos következményekkel járó, felelőtlen nemi kapcsolat létesítésének megelőzésére, kellő felvilágosítás mellett.

Önkielégítés mint függőségSzerkesztés

Ha az emberi és szexuális kapcsolatokat nagy mértékben háttérbe szorító - vagy esetenként az emberek közötti szexuális interakciót helyettesítő - mértékben van jelen valaki életében (és ez nem pl. börtönhöz hasonló külső kényszer), akkor ez egyfajta függőség jele is lehet, pl. pornófüggőség.[9][10]

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés