Újromantikus mozgalom
Az újromantikus mozgalom egy popkultúrális zenei mozgalom volt, amely az Egyesült Királyságban alakult ki az 1970-es évek végén. A mozgalom londoni és birminghami klubokban jelent meg, mint a Billy's és a The Blitz.[1] Az újromantikus mozgalom fő stílusjegyei a színes, esetekben bizarr divat volt, amelyeket főleg a Kahn and Bell (Birmingham) és a PX (London) boltok inspiráltak.[2] A korai úttörőket gyakran Blitz Kids, New Dandies vagy Romantikus Lázadók néven emlegették.[3][4]
A mozgalmat főként David Bowie, Marc Bolan és a Roxy Music inspirálta és kialakított egy divatirányzatot, amely a glam rock érából és a romantika (18-19. század) idején mindennapi öltözetekből vett részleteket. Az újromantikus megnevezést Richard James Burgess producer és zenész találta ki.[5][6][7][8][9]
Ugyan eredetileg egy divatstílus volt, az 1970-es évek végén és 1980-as évek elején sok brit együttes és zenész átvette a jegyeit, mint Steve Strange (Visage), a Duran Duran, a Spandau Ballet, az A Flock of Seagulls, a Classix Nouveaux és Boy George (Culture Club). Az előadók nagy része az 1980-as évek elején elkezdett szintetizátorokat használni zenéjükben, amellyel segítették a szintipop kialakulását. Ezen zenei stílus és az újromantikus divat összeolvasztásával szerezték meg országos sikerüket, majd az MTV segítségével megtörtént a második brit invázió az amerikai zene világába.
1981 végére az eredeti mozgalom szétesett.[1][4] Ugyan a hozzá kapcsolódó előadók egy része folytatta a karrierjét, sokan elhagyták a mozgalom esztétikáját. Az 1990-es években megpróbálták újraéleszteni az újromantikát, sikertelenül.
Jellemvonások szerkesztés
A újromantikus mozgalmat gyakran egy reakcióként írják le a punk rock mozgalomra[10] és az 1970-es évek glam rock sztárjai, mint David Bowie és a Roxy Music erősen befolyásolták az alakulását.[11] A stílust tekintve elutasította a punk divatellenességét és egyszerűségét.[12] Mindkét nem gyakran öltözött androgün ruhákba és sminket is hordtak.[13] Ez, a hagyományos nemi határokat átlépő öltözködés nagyon jellemző volt a Culture Club énekesére, Boy George-ra és Marilynre.[10]
A divatot gyakran a romantika korából származó történelmi tematikák inspirálták, mint az angol romantika,[13] az orosz konstruktivizmus, Bonnie Prince Charlie, Hollywoodi sztárok, puritánok és a Pierrot bohóc. Bármilyen öltözék elfogadható volt, ha az szokatlan volt és meghökkentő.[14] A megszokott hajstílusuk közé tartozott a quiff[14] és a mullet.[10] Amint a mozgalomba tartozó együttesek elkezdtek sikeresek lenni, sokan elhagyták a szokatlan öltözeteket és a sminket, öltönyökért cserébe.
Az újromantikus öltözeteket a birminghami Jane Kahn és Patti Bell divattervezők terjesztették, illetve Helen Robinson Covent Garden-i PX boltja.[1] Az újromantika megjelenése egybeesett Vivienne Westwood kalóz kollekciójának bemutatásával, amelyet a Bow Wow Wow és az Adam and the Ants népszerűsített. Ennek ellenére Adam Ant elutasította, hogy valaha is újromantikus lett volna és ezt megismételte 2001-ben és 2012-ben is.[15][16]
A Japan együttes is elutasította, hogy kapcsolata lett volna a mozgalomhoz, bár az androgün kinézetet ők is átvették az 1970-es években. Egy 1981 októberében készített interjúban David Sylvian énekes a következőt mondta: „Jelenleg van egy olyan periódus, amely miatt úgy tűnik, mintha divatban lennénk. Én nem szeretem, amikor összekötnek minket velük.”[17] Illetve az együttes öltözködéséről azt mondta, hogy „Nekik egy extrás ruha csak egy jelmez. De nekünk egy életstílus. Mi minden nap így nézünk ki és így öltözünk.”[18]
Fontosabb előadók szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Johnson, David: Spandau Ballet, the Blitz kids and the birth of the New Romantics (angol nyelven). the Guardian, 2009. október 3. (Hozzáférés: 2021. október 1.)
- ↑ Nast, Condé: Duran Duran’s Nick Rhodes Talks New Wave, David Bowie, and Hedi Slimane’s Saint Laurent (amerikai angol nyelven). Vogue, 2015. szeptember 11. (Hozzáférés: 2021. október 1.)
- ↑ BLITZ KIDS (brit angol nyelven). ➢➢ Shapers of the 80s ➣➣, 2009. szeptember 20. (Hozzáférés: 2021. október 1.)
- ↑ a b Theo Cateforis: Are We Not New Wave?: Modern Pop at the Turn of the 1980s. 2011–06–07. ISBN 978-0-472-03470-3 Hozzáférés: 2021. október 1.
- ↑ Adventures in synth (angol nyelven). the Guardian, 2008. május 1. (Hozzáférés: 2021. október 1.)
- ↑ RICHARD JAMES BURGESS Interview (brit angol nyelven). ELECTRICITYCLUB.CO.UK, 2010. július 27. (Hozzáférés: 2021. október 1.)
- ↑ Richard James Burgess's schedule for 2019 AIMP Indie Music Publishing Summit. aimpsummit2019.sched.com. (Hozzáférés: 2021. október 1.)
- ↑ dylan: Richard James Burgess (amerikai angol nyelven). SoundExchange. [2020. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 1.)
- ↑ Feature - Moments Like These: Richard James Burgess (angol nyelven). NZ Musician. (Hozzáférés: 2021. október 1.)
- ↑ a b c Stuart Borthwick – Ron Moy: Popular Music Genres: An Introduction. 2004. ISBN 978-0-7486-1745-6 Hozzáférés: 2021. október 2.
- ↑ David Buckley: Strange Fascination: David Bowie, the Definitive Story. 2005. ISBN 978-0-7535-1002-5 Hozzáférés: 2021. október 2.
- ↑ Richard Evans: Remember The 80s: Now That's What I Call Nostalgia - Introduction by ABC's Martin Fry. 2008–09–15. ISBN 978-1-906032-12-8 Hozzáférés: 2021. október 2.
- ↑ a b Deirdre Clancy Steer: The 1980s and 1990s. 2009. ISBN 978-1-4381-2732-3 Hozzáférés: 2021. október 2.
- ↑ a b Valerie Steele: The Berg Companion to Fashion. 2010–09. ISBN 978-1-84788-592-0 Hozzáférés: 2021. október 2.
- ↑ BBC Two - I Love the 1980s, I Love 1981 (brit angol nyelven). BBC. (Hozzáférés: 2021. október 2.)
- ↑ Adam Ant: 'To be a pop star you need sex, subversion, style and humour' (angol nyelven). the Guardian, 2012. február 19. (Hozzáférés: 2021. október 2.)
- ↑ Rimmer, Dave (1981. október). „Japanese Boys”. Smash Hits, London, Anglia, 42–43. o, Kiadó: EMAP Metro.
- ↑ The Tuscaloosa News - Google News Archive Search. news.google.com. (Hozzáférés: 2021. október 2.)
