1,2,3,4,5-Pentametilciklopentadién

szerves vegyület
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 15.
1,2,3,4,5-Pentametilciklopentadién
A pentametilciklopentadién vonalváza
A pentametilciklopentadién pálcikamodellje
Kémiai azonosítók
CAS-szám 4045-44-7
PubChem 77667
ChemSpider 70069
SMILES
CC1=C(C)C(C)C(C)=C1C
InChI
1/C10H16/c1-6-7(2)9(4)10(5)8(6)3/h6H,1-5H3
InChIKey WQIQNKQYEUMPBM-UHFFFAOYSA-N
UNII DSE3MRZ77C
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C10H16
Moláris tömeg 136,23 g/mol
Megjelenés Színtelen folyadék[1]
Szag Mild[1]
Sűrűség 0.87 g/cm3[2]
Forráspont 55-60 °C
Oldhatóság (vízben) Kevéssé oldódik
Veszélyek
Főbb veszélyek Gyúlékony
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadién gyűrűs dién, képlete C5(CH3)5H, röviden C5Me5H, ahol a Me metilcsoport.[3] Színtelen folyadék.[1]

Az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadién az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadienilligandum prekurzora, melyet gyakran Cp*-nak (C5Me5) jelölnek, ahol a * a ligandumközpontból kiágazó 5 metilre utal. Tehát az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadién röviden Cp*H. A kevésbé szubsztituált ciklopentadiénszármazékoktól eltérően ez nem hajlamos dimerizációra.

Szintézis

szerkesztés

A pentametilciklopentadién kereskedelemben kapható. Először tiglaldehidből és but-2-enillítiumból állították elő 2,3,4,5-tetrametilciklopent-2-énonnal Nazarov-ciklizációs lépéssel.[4]

 
1,2,3,4,5-Pentametilciklopentadién szintézise tiglaldehidből

Egy másik módszerben a but-2-enillítium az etil-acetátra addicionál savkatalizált dehidrociklizáció előtt:[5][6]

 
1,2,3,4,5-Pentametilciklopentadién szintézise etil-acetátból
 
1,2,3,4,5-Pentametilciklopentadién-minta ampullában

Fémorganikus származékok

szerkesztés
Cp*–fém komplexek
Képlet Szín
FeCp*2 sárga
Cp*TiCl3 vörös
(Cp*Fe(CO)2)2 vörös-bíbor
(Cp*RhCl2)2 vörös
(Cp*IrCl2)2 narancs
Cp*Re(CO)3 színtelen
Cp*Mo(CO)2CH3 narancs

A Cp*H számos C5Me5 (röviden Cp*) ligandumot tartalmazó fémorganikus vegyület prekurzora.[7]

Példák ilyen Cp*-fém komplexeket adó reakciókra:[8]

  • n-butillítiumos deprotonáció:
     
  • (pentametilciklopentadienil)titán-triklorid szintézise:
     
  • (pentametilciklopentadienil)vas-dikarbonil-dimer szintézise vas-pentakarbonilból:
     

E módszer a megfelelő Cp-komplexhez hasonló, vö. ciklopentadienilvas-dikarbonil-dimer

Egyes Cp*-komplexek szililtranszferrel állíthatók elő:

 
 

Egy korábban használt módszer Cp*-komplexek előállítására hexametil-Dewar-benzolt igényelt. Ezt klórhidas dimerek, a (Cp*IrCl2)2 és a (Cp*RhCl2)2 előállítására használták, de az egyre könnyebben elérhetővé vált Cp*H miatt felhagytak e módszerrel. Ehhez hidrogén-halogenid-indukált átrendeződést használtak[9][10] szubsztituált pentametilciklopentadiénre irídium-[11] vagy ródium-triklorid hidrátjával való reakció előtt.[12]

 
(Cp*IrCl2)2 előállítása hexametil-Dewar-benzollal

Összehasonlítás más Cp-ligandumokkal

szerkesztés

A Cp*-komplexek a gyakoribb Cp-származékoktól több módon térnek el. Mivel elektrongazdagabb, a Cp* erősebb donor, és a bomlás, például a gyűrűcsúszás Cp*-gal nehezebb, mint Cp-vel.[13] A (trifluormetil)tetrametilciklopentadienil (C5Me4CF3) a Cp és a Cp* tulajdonságait is tartalmazza: hasonlóan nagy, mint a Cp*, de elektronikailag a Cp-hez hasonlít: a metilcsoportok elektrondonációját az elektronakceptor trifluormetil-szubsztituens „elnyeli”.[14] Mérete stabilizálja a törékeny ligandumú komplexeket. Ezenkívül csökkenti az intermolekuláris interakciókat, csökkentve a polimerizációs lehetőséget. Komplexei továbbá oldékonyabbak apoláris oldószerekben. A Cp*-komplexek metilcsoportja C–H aktiváción mehetnek keresztül, „beékelődéses komplexeket” adva. A nagy ciklopentadienil ligandumok sztérikusan sokkal gátlóbbak, mint a Cp*.

 
tBu3C5H3, egy nagy ciklopentadién.
  1. a b c 1,2,3,4,5-Pentamethylcyclopentadiene. (Hozzáférés: 2023. november 28.)
  2. Safety data sheet, 2022. október 28. (Hozzáférés: 2023. november 28.)
  3. Organometallics: A Concise Introduction. VCH, 47. o. (1989). ISBN 9783527278183 
  4. De Vries, L. (1960). „Preparation of 1,2,3,4,5-Pentamethyl-cyclopentadiene, 1,2,3,4,5,5-Hexamethyl-cyclopentadiene, and 1,2,3,4,5-Pentamethyl-cyclopentadienylcarbinol”. J. Org. Chem. 25 (10), 1838. o. DOI:10.1021/jo01080a623. 
  5. (1993) „1,2,3,4,5-Pentamethylcyclopentadiene”. Org. Synth.. ; Coll. Vol. 8: 505
  6. Fendrick, C. M.. Large-Scale Synthesis of 1,2,3,4,5-Pentamethylcyclopentadiene, Inorganic Syntheses, 193–198. o.. DOI: 10.1002/9780470132609.ch47 (1992). ISBN 978-0-470-13260-9 
  7. Yamamoto, A.. Organotransition Metal Chemistry: Fundamental Concepts and Applications. Wiley-Interscience, 105. o. (1986). ISBN 9780471891710 
  8. (1967) „Organometallic chemistry of the transition metals XXI. Some π-pentamethylcyclopentadienyl derivatives of various transition metals”. J. Organomet. Chem. 8 (2), 287–297. o. DOI:10.1016/S0022-328X(00)91042-8. 
  9. Paquette, L. A. (1968). „Electrophilic Additions to Hexamethyldewarbenzene”. Tetrahedron Lett. 9 (17), 2139–2142. o. DOI:10.1016/S0040-4039(00)89761-0. 
  10. Criegee, R. (1968). „Acid-catalyzed Rearrangements of Hexamethyl-prismane and Hexamethyl-Dewar-benzene”. Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 7 (6), 467–468. o. DOI:10.1002/anie.196804672. 
  11. Kang, J. W. (1968). „Mechanisms of Reactions of Dewar Hexamethylbenzene with Rhodium and Iridium Chlorides”. Chem. Commun. (21), 1304–1305. o. DOI:10.1039/C19680001304. 
  12. Kang, J. W. (1968). „Conversion of Dewar Hexamethylbenzene to Pentamethylcyclopentadienylrhodium(III) Chloride”. J. Am. Chem. Soc. 90 (12), 3259–3261. o. DOI:10.1021/ja01014a063. 
  13. Kuwabara, Takuya (2018. június 25.). „Ring Slippage and Dissociation of Pentamethylcyclopentadienyl Ligand in an (η5-Cp*)Ir Complex with a κ3-O,C,O Tridentate Calix[4]arene Ligand under Mild Conditions” (angol nyelven). Organometallics 37 (12), 1829–1832. o. DOI:10.1021/acs.organomet.8b00257. ISSN 0276-7333. 
  14. Gassman, Paul G. (1992. augusztus 1.). „1,2,3,4-Tetramethyl-5-(trifluoromethyl)cyclopentadienide: a unique ligand with the steric properties of pentamethylcyclopentadienide and the electronic properties of cyclopentadienide”. Journal of the American Chemical Society 114 (17), 6942–6944. o. DOI:10.1021/ja00043a065. ISSN 0002-7863. 

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pentamethylcyclopentadiene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.