1,2,3,4,5-Pentametilciklopentadién
1,2,3,4,5-Pentametilciklopentadién | |||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 4045-44-7 | ||
PubChem | 77667 | ||
ChemSpider | 70069 | ||
| |||
| |||
InChIKey | WQIQNKQYEUMPBM-UHFFFAOYSA-N | ||
UNII | DSE3MRZ77C | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C10H16 | ||
Moláris tömeg | 136,23 g/mol | ||
Megjelenés | Színtelen folyadék[1] | ||
Szag | Mild[1] | ||
Sűrűség | 0.87 g/cm3[2] | ||
Forráspont | 55-60 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | Kevéssé oldódik | ||
Veszélyek | |||
Főbb veszélyek | Gyúlékony | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadién gyűrűs dién, képlete C5(CH3)5H, röviden C5Me5H, ahol a Me metilcsoport.[3] Színtelen folyadék.[1]
Az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadién az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadienilligandum prekurzora, melyet gyakran Cp*-nak (C5Me5) jelölnek, ahol a * a ligandumközpontból kiágazó 5 metilre utal. Tehát az 1,2,3,4,5-pentametilciklopentadién röviden Cp*H. A kevésbé szubsztituált ciklopentadiénszármazékoktól eltérően ez nem hajlamos dimerizációra.
Szintézis
szerkesztésA pentametilciklopentadién kereskedelemben kapható. Először tiglaldehidből és but-2-enillítiumból állították elő 2,3,4,5-tetrametilciklopent-2-énonnal Nazarov-ciklizációs lépéssel.[4]
Egy másik módszerben a but-2-enillítium az etil-acetátra addicionál savkatalizált dehidrociklizáció előtt:[5][6]
Fémorganikus származékok
szerkesztésKéplet | Szín |
---|---|
FeCp*2 | sárga |
Cp*TiCl3 | vörös |
(Cp*Fe(CO)2)2 | vörös-bíbor |
(Cp*RhCl2)2 | vörös |
(Cp*IrCl2)2 | narancs |
Cp*Re(CO)3 | színtelen |
Cp*Mo(CO)2CH3 | narancs |
A Cp*H számos C5Me−5 (röviden Cp*−) ligandumot tartalmazó fémorganikus vegyület prekurzora.[7]
Példák ilyen Cp*-fém komplexeket adó reakciókra:[8]
- n-butillítiumos deprotonáció:
- (pentametilciklopentadienil)titán-triklorid szintézise:
- (pentametilciklopentadienil)vas-dikarbonil-dimer szintézise vas-pentakarbonilból:
E módszer a megfelelő Cp-komplexhez hasonló, vö. ciklopentadienilvas-dikarbonil-dimer
Egyes Cp*-komplexek szililtranszferrel állíthatók elő:
Egy korábban használt módszer Cp*-komplexek előállítására hexametil-Dewar-benzolt igényelt. Ezt klórhidas dimerek, a (Cp*IrCl2)2 és a (Cp*RhCl2)2 előállítására használták, de az egyre könnyebben elérhetővé vált Cp*H miatt felhagytak e módszerrel. Ehhez hidrogén-halogenid-indukált átrendeződést használtak[9][10] szubsztituált pentametilciklopentadiénre irídium-[11] vagy ródium-triklorid hidrátjával való reakció előtt.[12]
Összehasonlítás más Cp-ligandumokkal
szerkesztésA Cp*-komplexek a gyakoribb Cp-származékoktól több módon térnek el. Mivel elektrongazdagabb, a Cp*− erősebb donor, és a bomlás, például a gyűrűcsúszás Cp*-gal nehezebb, mint Cp-vel.[13] A (trifluormetil)tetrametilciklopentadienil (C5Me4CF3) a Cp és a Cp* tulajdonságait is tartalmazza: hasonlóan nagy, mint a Cp*, de elektronikailag a Cp-hez hasonlít: a metilcsoportok elektrondonációját az elektronakceptor trifluormetil-szubsztituens „elnyeli”.[14] Mérete stabilizálja a törékeny ligandumú komplexeket. Ezenkívül csökkenti az intermolekuláris interakciókat, csökkentve a polimerizációs lehetőséget. Komplexei továbbá oldékonyabbak apoláris oldószerekben. A Cp*-komplexek metilcsoportja C–H aktiváción mehetnek keresztül, „beékelődéses komplexeket” adva. A nagy ciklopentadienil ligandumok sztérikusan sokkal gátlóbbak, mint a Cp*.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c 1,2,3,4,5-Pentamethylcyclopentadiene. (Hozzáférés: 2023. november 28.)
- ↑ Safety data sheet, 2022. október 28. (Hozzáférés: 2023. november 28.)
- ↑ Organometallics: A Concise Introduction. VCH, 47. o. (1989). ISBN 9783527278183
- ↑ De Vries, L. (1960). „Preparation of 1,2,3,4,5-Pentamethyl-cyclopentadiene, 1,2,3,4,5,5-Hexamethyl-cyclopentadiene, and 1,2,3,4,5-Pentamethyl-cyclopentadienylcarbinol”. J. Org. Chem. 25 (10), 1838. o. DOI:10.1021/jo01080a623.
- ↑ (1993) „1,2,3,4,5-Pentamethylcyclopentadiene”. Org. Synth..; Coll. Vol. 8: 505
- ↑ Fendrick, C. M.. Large-Scale Synthesis of 1,2,3,4,5-Pentamethylcyclopentadiene, Inorganic Syntheses, 193–198. o.. DOI: 10.1002/9780470132609.ch47 (1992). ISBN 978-0-470-13260-9
- ↑ Yamamoto, A.. Organotransition Metal Chemistry: Fundamental Concepts and Applications. Wiley-Interscience, 105. o. (1986). ISBN 9780471891710
- ↑ (1967) „Organometallic chemistry of the transition metals XXI. Some π-pentamethylcyclopentadienyl derivatives of various transition metals”. J. Organomet. Chem. 8 (2), 287–297. o. DOI:10.1016/S0022-328X(00)91042-8.
- ↑ Paquette, L. A. (1968). „Electrophilic Additions to Hexamethyldewarbenzene”. Tetrahedron Lett. 9 (17), 2139–2142. o. DOI:10.1016/S0040-4039(00)89761-0.
- ↑ Criegee, R. (1968). „Acid-catalyzed Rearrangements of Hexamethyl-prismane and Hexamethyl-Dewar-benzene”. Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 7 (6), 467–468. o. DOI:10.1002/anie.196804672.
- ↑ Kang, J. W. (1968). „Mechanisms of Reactions of Dewar Hexamethylbenzene with Rhodium and Iridium Chlorides”. Chem. Commun. (21), 1304–1305. o. DOI:10.1039/C19680001304.
- ↑ Kang, J. W. (1968). „Conversion of Dewar Hexamethylbenzene to Pentamethylcyclopentadienylrhodium(III) Chloride”. J. Am. Chem. Soc. 90 (12), 3259–3261. o. DOI:10.1021/ja01014a063.
- ↑ Kuwabara, Takuya (2018. június 25.). „Ring Slippage and Dissociation of Pentamethylcyclopentadienyl Ligand in an (η5-Cp*)Ir Complex with a κ3-O,C,O Tridentate Calix[4]arene Ligand under Mild Conditions” (angol nyelven). Organometallics 37 (12), 1829–1832. o. DOI:10.1021/acs.organomet.8b00257. ISSN 0276-7333.
- ↑ Gassman, Paul G. (1992. augusztus 1.). „1,2,3,4-Tetramethyl-5-(trifluoromethyl)cyclopentadienide: a unique ligand with the steric properties of pentamethylcyclopentadienide and the electronic properties of cyclopentadienide”. Journal of the American Chemical Society 114 (17), 6942–6944. o. DOI:10.1021/ja00043a065. ISSN 0002-7863.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Pentamethylcyclopentadiene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.