1927-es nagyváradi pogrom

Az 1927-es nagyváradi pogrom vagy nagyváradi pogrom egy 1927. december 5-6. között végrehajtott zsidóellenes pogrom volt Nagyvárad városában a román diákság által. A pogromnak nem volt halálos áldozata, azonban több száz nagyváradi épület súlyosan megsérült. A legnagyobb kárt a zsidó üzletek illetve a zsinagógák szenvedték.

A nagyváradi neológ zsinagóga berendezése a pusztítások után

ElőzményekSzerkesztés

Románia területén a 20-as évek során rohamosan kezdtek elterjedni az antiszemita eszmék a polgárság és főleg a diákság között. Románia területén számos kisebb pogrom és zsidóellenes megnyilvánulás történt, például az 1923-s Iașii pogrom, ahol több mint 60 személy szenvedett súlyos sérülést,[1] az 1924-es jószáshelyi zsidó imaház felrobbantása[2] és az 1926-os merénylet Falik Dávid ellen.[3] Egyik esetben sem ítéltek el egyetlen személyt sem, még a merénylet esetében sem ahol a gyilkost, Totut bíróság elé állították ami felmentette őt. A tárgyaláson részt vett több száz diák és fasiszta vezér mint Alexandru C. Cuza[4]. Amiután az esküdtszék felmentette Totut a résztvevő diákok örömükben megverték az összes zsidót akivel összefutottak.[4] Ezek után egyes román újságok hősként ünnepelték Totut,[5] aki később tagja lett a vasgárdának és további atrocitásokat rendezett.[6]

A román vezetőség eldöntötte, hogy az 1927-es diákkongresszust Nagyváradon fogják tartani, ahol a lakosság 24,5% zsidó volt.[7] A helyi képviselők erősen tiltakoztak, mivel egyértelmű volt, hogy ez borzalmakhoz fog vezetni.[8] Eleinte a sajtónak pozitív hozzáállása volt, a Nagyváradi Napló jelentette, hogy “meggyőződésünk, hogy az intelligens ifjuságot mindenki szívesen látja vendégül”.

A pogromSzerkesztés

A 4500 fős diáktömeg Románia minden részéről december 4-én érkezett Nagyváradra.[9]. A nagyváradi kaszárnyákban nem volt elég hely elszállásolni a diákokat, ezért sokan nagyváradi polgároknál szálltak meg. A rendőrség megvizsgálta a polgárság házait és megállapította, hogy melyekben lesznek elszállásolva a diákok[9]

Másnap, hétfőn, reggel a diákok egy gyűlést szerveztek, ahova nem engedték be a helyi sajtót. Egy Fleischer nevezetű váradi újságírónak mégis sikerült behatolnia a gyűlésre ahol a numerus clausus antiszemita törvény bevezetéséről volt szó. Miután Fleischert felfedezték megverték, de ő kisebb sérülésekkel megmenekült. A felmérgelődött diákság megtámadta a Nagyvárad szerkesztőségét, de a vasredőnyök megakadályozták a bejutásukat, azonban az ablakokat és a cégtáblát bezúzták.[9] Délután a Royal kávéház körül erőszakos tüntetést szerveztek, ahol ismét ablakokat és cégtáblákat zúztak be. A tüntetés közben megtámadták Veiszlovich Emilt, a híres Park szálló tulajdonosát. Veiszlovichot a magyarországi lapok halottnak jelentették, de túlélte a támadást súlyos koponyatöréssel.[10]

 
A zsinagógák szenvedeték a legnagyobb károkat
 
Szétszaggatott tóra tekercsek a pusztítások után.

Kedden a hatóságok megpróbálták kordában tartani a felvadult diákságot, azonban nem volt a nagyváradi csendőrségnek elegendő erőforrása, hogy ezt végrehajtsa.[9]. Éjszaka újabb vérest tüntetést szerveztek, ezúttal a Fő utcán szinte minden üzletet, kávéházat és magánházat kiraboltak és bezúztak és a zsinagógákat megtámadták[10] 390 üzlet károsult meg és a 48 szent tóra tekercs pusztult el.[8] A nagyváradi lakosság csak másnap reggelt fedezte fel a károkat, amikor a katonaság beavatkozott és elkísérte a diákokat az állomásra. A hatóságok azt a hibát követték el, hogy nem küldtek felvigyázatot a vonatokra, amit a diákok eltérítettek és további pusztításokat okoztak Kolozsváron.[11]

A cenzúraSzerkesztés

A nagyváradi sajtó egyáltalán semmi különöset nem jelentett egészen csütörtökig, és csupán pénteken írtak róla részletesen. Pénteken a Nagyváradi Napló azt jelentette, hogy "rajtunk kívül álló okokból nem számolhattunk be a diákkongresszus három napjának eseményéről".[10] Ezek után is a nagyváradi sajtó erősen cenzúrázva volt.

 
Cenzúra a váradi sajtóban

A telefon illetve távirat összeköttetéseket elvágták, így a magyar sajtó több napig erősen túlzott híreket tett közzé.[9]

KövetkezményekSzerkesztés

A károkat 6,5 millió lej értékre becsülték.[12] Lobonțiu prefektus erős megtorlást ígért,[13] bár a hatóságok nagyon gyenge választ adtak; nem indítottak eljárást egyetlen támadó ellen sem.[8] Lobonțiut és Bunescu rendőrprefektust eltávolították a pozíciójukból,[14] azonban Bunescu azt állította, hogy a katonaság parancsai szerint a rendfenntartást átadtak az ő kezükbe.[15]

Az esemény nemzetközi szinten is releváns volt, a hírek eljutottak az Egyesült Államok külügyminiszteréhez, Frank B. Kellogghoz illetve Sir Eric Drummondhoz, a Nemzetek Ligája főtitkárához.[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. (1923. április 4.) „Nagy zsidóellenes zavargás Jassyban”. Magyarság.  
  2. „Felrobbantották a jószáshelyi zsidótemplomot”. Ellenzék 15 (169).  
  3. (1926. november 16.) „Óriási részvét mellett temették el a csernovitzi merénylet áldozatát”. Új Kelet.  
  4. a b (1927. február 25.) „Ismét akcióba léptek a román antiszemita diákok”. Szegedi Új Nemzedék.  
  5. (1927. február 19.) „Nicolae Totu în fața Curții cu jurați din Câmpulung (Bucovina)”. Adevărul.  
  6. (1930. június 24.) „A vasgárda.”. Vásárhelyi friss újság.  
  7. Bihar megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) adatai. (Hozzáférés: 2022. május 22.)
  8. a b c Lőwy Dániel. Az úri város zsidó lakosai 
  9. a b c d e f A felejthető pogrom, Rigó Máté
  10. a b c (1927. december 9.) „A diákkongresszus három napjának története”. Nagyváradi Napló.  
  11. (1927. december 10.) „Kolozsvár rémes éjszakája”. 8 órai újság.  
  12. (1927. december 17.) „Hat és fél millió lejre becsülték a kárbecslő bizottságok a nagyváradi kereskedők töréséből származott kárait.”. Nagyváradi napló.  
  13. (1927. december 8.) „Dr. Lobonțiu prefektus szigorú megtorlást igér”. Nagyváradi napló.  
  14. (1927. december 15.) „A keddi minisztertanács felmentette állásától Lobontiu Emil prefektust és Bunescu rendőrprefektust”. Nagyváradi napló.  
  15. (1927. december 9.) „Bunescu Gheorge rendőrprefektus nyilatkozik”. Nagyváradi napló.