Főmenü megnyitása

Johannes Brahms 3., F-dúr szimfóniáját (op. 90.) 1883-ban írta. Bemutatója az év végén volt Bécsben, Richter János vezényletével.

Brahms: 3. szimfónia
szimfónia
Brahms derde.jpg

Szerző Johannes Brahms
Opusszám op. 90.
Keletkezés 1883
Ősbemutató 1883. december 2., Bécs

Hangnem F-dúr
Hangszerelés két fuvola, két oboa, két klarinét, két fagott, kontrafagott, négy kürt , két trombita, három harsona, üstdob, vonósok
Időtartam ~37 perc
Tételek 4
Orchesterwerke Romantik Themen.pdf
Orchesterwerke Romantik Themen.pdf
Orchesterwerke Romantik Themen.pdf
Orchesterwerke Romantik Themen.pdf

A mű születéseSzerkesztés

Brahms a 3. szimfóniát 1883 nyarán írta Wiesbadenben, közel hat évvel azután, hogy befejezte 2. szimfóniáját. Ötvenéves volt, túl sok jelentős művén, elismert, tekintélyes zeneszerzőnek számított. A bemutató 1883. december 2-án volt Bécsben, a Bécsi Filharmonikusokat Richter János vezényelte. Érdekesség, hogy – bár Richard Wagner már meghalt az év elején – a Brahms–Wagner ellentét még élt, és a Wagner-hívők igyekeztek a premiert megzavarni. A zeneértő publikum azonban szívesen fogadta a kompozíciót, Brahms barátja, Eduard Hanslick zenekritikus a legtökéletesebb Brahms-szimfóniának tartotta.

A zeneSzerkesztés

A 3. szimfónia különös szépségű, a heroikus jelleg mellett lírai, egyben rejtélyes zenemű. Nem véletlen, hogy interpretációi közül a nagy karmesterek értelmezése gyakran erőteljesen eltér egymástól. Az eltérő megítélés már a saját korában is érezhető volt. Az ősbemutató karmestere, Richter János például Beethoven Eroica szimfóniájához érezte hasonlónak, Joachim József ezzel szemben – és némiképp meglepő módon – programzenei jelleget fedezett fel a műben. A program érzékelése Brahms szimfóniájában azért meglepő, mert Brahms éles ellentétben állt az ilyen zeneműveket komponáló zeneszerzők, például Liszt és Berlioz, vagy akár Wagner elképzeléseivel. Pedig a 3. szimfónia bizonyos értelemben valóban emlékeztet a Fantasztikus szimfónia megoldására. Ott a főtéma, egy rövidke zenei gondolat, a szimfónia minden tételében visszatér – minden alkalommal más és más hangulattal. Brahms szimfóniájában a kezdőmotívum feltűnik a középső tételekben, majd az első tétel főtémájával együtt – megváltozott arculattal – a szimfónia végén is visszatér. A kompozíció érdekes sajátossága a hangnem kérdése: „papíron” dúr hangnemű, összhatásában mégis moll jellegű, mert több és súlyosabb benne a moll karakter. Az első tétel például F-dúr alaphangnemű ugyan, de a dúr főtémát szinte végig moll kisterc ellenpontozza. A második tétel A-dúr melléktémája a feldolgozásban moll dallammá válik. A harmadik tétel eleve moll alaphangnemű, a negyedik is moll témával kezdődik. További érdekesség, hogy voltaképpen a szimfónia valamennyi tétele halkan fejeződik be, ami a lírai jelleget hangsúlyozza, és a romantika korában egyedülálló megoldásnak számít.

Brahms ebben a szimfóniában is ragaszkodott a klasszikus formákhoz, műve négytételes. A két szélső szabályos szonátaforma, bár a negyedikben a feldolgozási rész nem a szokásos helyen van; a második tétel variációs jellegű, a harmadik pedig triós háromtagú forma:

  1. Allegro con brio (F-dúr) (13,5–14 perc)
  2. Andante (C-dúr) (~9,5 perc)
  3. Poco allegretto (c-moll) (~6,5 perc)
  4. Allegro (f-moll/F-dúr) (~9 perc)

Brahms szimfóniája, elsősorban a harmadik tétel – talán a többféle értelmezési lehetőség, talán a rejtélyesség, vagy a gyönyörű dallamok okán – számos filmben kapott fontos szerepet. Ezek közül a legismertebb a Szereti ön Brahmsot? című, 1961-ben készült romantikus francia-amerikai filmdráma, de ilyen az 1946-os film noir, az Undercurrent, vagy a 2013-as Kill Your Darlings. Dallamait felhasználták a könnyűzenében is, például Frank Sinatra, Carlos Santana, vagy Serge Gainsbourg. Szerepet kap a Civilization IV számítógépes játékban is.

HangszerelésSzerkesztés

A szimfónia előadói apparátusa: két fuvola, két oboa, két klarinét, két fagott, kontrafagott, négy kürt , két trombita, három harsona, üstdob és a vonós hangszerek.

Előadása – tempóválasztástól függően – 35–40 percet vesz igénybe.

Hallgassuk meg!Szerkesztés

1. tétel 2. tétel 3. tétel 4. tétel

FordításSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Papp Márta: Johannes Brahms: 3. szimfónia. In A hét zeneműve 1977/1. Szerk.: Kroó György. Budapest: Zeneműkiadó. 1976. 104–111. o.  
  • Johannes Brahms. In Pándi Marianne: Hangversenykalauz I. – Zenekari művek. Budapest: Zeneműkiadó. 1972. 149. o. arch  
  • Walter Frisch: Brahms: The Four Symphonies. (angolul) New Haven: Yale University Press. 2003. 91–114. o. ISBN 0300099657  

További információkSzerkesztés