Fagott

fúvós hangszer
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 8.

A fagott a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer, az oboa hangszercsalád basszus tagjának is tekinthető. Hosszú, kúpos furatú csöve szűk U alakban van megtörve, a nádsíp hajlított fém fúvócsőbe illeszkedik.

Fagott

Más nyelveken
angol: bassoon
francia: basson
német: Fagott
olasz: fagotto
Besorolás
aerofonfúvós → kettős nádnyelves
fafúvós
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás422.112-71
Csőhossz254 cm
Rokon hangszerekoboa, angolkürt, dulcián
Hangminta
Hangszerjátékosfagottos
Hangterjedelem
A Wikimédia Commons tartalmaz Fagott témájú médiaállományokat.
 
A fagott részei

A fagott leggyakrabban jávorfából vagy paliszanderből készül. Az összesen kb. 2,5 méter hosszú, kónikus furatú csöve jellegzetes módon kétrét van hajtva. Ennek az a jelentősége, hogy így a hangszer valóságos mérete nagyjából a fele „zenei” hosszúságának, vagyis rezonáló légoszlopa hosszúságának.

Részei:

  1. A kettős nádsíp
  2. a hajlított fém S-cső
  3. a lefelé irányuló tenorcső vagy szárny
  4. a csizma, amelynek U alakú furatába a két csőrész (3, 5) csatlakozik
  5. a tenorcsővel (3) párhuzamosan felfelé irányuló basszuscső
  6. az erre csatlakozó hangtölcsér vagy korpusz.

A modern fagott a többi fafúvós hangszerhez hasonlóan nagy számú (22–24) hanglyukkal, bonyolult billentyűzettel van ellátva. Legmélyebb hangja B1, felrakható különleges hangtölcsérrel A1, legmagasabb hangja e² vagy asz² .

Napjainkban két különböző hangszerváltozat van forgalomban, a francia, illetve a német rendszerű fagott, de egyre inkább a német típus válik egyeduralkodóvá.

A kettő közötti legszembetűnőbb különbségek:

  • a francia hangszer rio paliszanderből készül, míg a német jávorfából
  • a német hangszer furata kissé bővebb
  • a német hangszer hangtölcsére körte alakú, mint az angolkürtnél
  • a hanglyukak elrendezése, a billentyűzet eltérő konstrukciójú, eltérnek a fogásmódok
  • a nád is másféle

Története

szerkesztés

A fagott legkorábbi változata, a dulcián 15501700 között még egy darabból volt elkészítve, kifúrva. A barokk korban kezdték a mai, négyrészes formában építeni, 3–4 billentyűvel. A 18. század második felétől kezdett szaporodni a billentyűk száma, míg elérte a ma jellemző 22-t (Buffet, francia) vagy 24-et (Heckel, német).

Művek fagottra

szerkesztés
 
Fagott nádsíp

Klasszikus

szerkesztés

Romantikus

szerkesztés
  • Carl Maria von Weber: Andante e Rondo ongarese op. 35
  • Carl Maria von Weber: F-dúr fagottverseny, op. 75

20. század

szerkesztés
  • Paul Hindemith: Szonáta fagottra és zongorára (1938)
  • Paul Hindemith: Concerto trombitára, fagottra és vonószenekarra (1949)
  • John Williams: Five Sacred Trees: versenymű fagottra és zenekarra (1997)
  • Richard Strauss: Concertino klarinétra és fagottra (1948)

Érdekesség

szerkesztés
  • A Magyar Televízió Esti mese című, évtizedeken át vetített gyerekműsorának szignáljában a TV Maci „brummogását” fagott hangjával érzékeltették a műsorszám zeneszerzői. A darab eredeti címe Meister Petz am Hofe Meyers, magyarítva Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán és Pécsi József (1874–1958) katonakarmester szerzeménye. A fagottszólót id. Hara László játssza.

Híres fagottművészek

szerkesztés

Külföldiek

szerkesztés
  1. Vivaldi: Koncsertók. [2006. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 19.)
  • Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1 
  • Darvas Gábor. Évezredek hangszerei. Zeneműkiadó (1961) 
  • Brockhaus Riemann zenei lexikon I. (A–F). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983. ISBN 963-330-474-1  

További információk

szerkesztés