Basszus

zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama

A basszus a legmélyebb férfihang. Terjedelme F—f1. Mint összhangzattani fogalom, az akkord legmélyebb, annak funkciós jellegét megadó hangját jelenti.[1]

A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.

Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti alap jellegét, amelyre a többi szólam építkezik.

A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását, és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (1416. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a mai értelemben vett basszus még nem létezett.

A basszus első alkalmazója Lodovico Grossi da Viadana(wd) volt; az ő basso continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuót, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.

A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg a közép- és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.

A basszus hangterjedelme zongorán szemléltetve, a pont a C4-et jelöli.

Basszus hangfekvés

szerkesztés

Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.

  • Basszbariton (karakterbasszus) -Zwischenfach(regiszter közötti), egy basszbariton hangjának megfelelően választja ki, hogy basszus vagy bariton repertoárt énekel be.Terjedelme F-f1
  • Basso Cantabile (magas basszus) – Hangszíne lágy és világos,sok esetben hasonlít a mély baritonhoz,azonban alsó regisztere jóval erőteljesebb.Terjedelme E-e1
  • Basso Profondo (mélybasszus) – igen erőteljes és sötét hangzású, tömör, hangterjedelme: D2-D4
  • Basso Buffo(basszusbuffó) – „vígbasszus”, inkább a hang színe, tónusa tesz valakit vígbasszussá, nem köthető kifejezett hangterjedelem hozzá.
  • Kontrabasszus(különösen mély basso profondo) – A főleg keleti keresztény kóruséneklésben jellemző. A basso profundo tulajdonságaival rendelkezik, azonban hangfekvése még mélyebb, jellemzően kontra A - a (C'), de egyesek képesek kontra F és kontra G éneklésére is.

Nevezetes basszus szerepek

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

basszushangszerek

szerkesztés
  1. Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945) 60. old.