Basszus

zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama

A basszus a legmélyebb férfihang. Terjedelme F—f1. Mint összhangzattani fogalom, az akkord legmélyebb, annak funkciós jellegét megadó hangját jelenti.[1]

A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.

Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti alap jellegét, amelyre a többi szólam építkezik.

A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását, és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (1416. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a mai értelemben vett basszus még nem létezett.

A basszus első alkalmazója Lodovico Grossi da Viadana(wd) volt; az ő basso continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuót, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.

A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg ellenben a közép- és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.

Basszus hangfekvésSzerkesztés

Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.

TípusokSzerkesztés

  • Karakterbasszus - hangterjedelme: E2-E4
  • Basso profondo – igen erőteljes és sötét hangzású, tömör, hangterjedelme: ~D-D'
  • Lírai basszus/basszbariton(olasz nevén:Basso cantante) – világos hangú basszus, hangterjedelme: ~F-F'
  • Basso buffo – „vígbasszus”, inkább a hang színe, tónusa tesz valakit vígbasszussá, nem köthető kifejezett hangterjedelem hozzá.
  • Oktávista (különösen mély basso profondo) -- A főleg keleti keresztény kóruséneklésben jellemző. A basso profundo tulajdonságaival rendelkezik, azonban hangfekvése még mélyebb, jellemzően kontra A - a (C'), de egyesek képesek kontra F és kontra G éneklésére is.

Nevezetes basszus szerepekSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

basszushangszerekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945) 60. old.