Basszus
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.
ZeneelméletSzerkesztés
Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti alap jellegét, amelyre a többi szólam építkezik.
A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását, és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14–16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a mai értelemben vett basszus még nem létezett.
A basszus első alkalmazója Lodovico Grossi da Viadana(wd) volt; az ő basso continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuót, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.
A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg ellenben a közép- és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.
Basszus hangfekvésSzerkesztés
Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.
TípusokSzerkesztés
- Karakterbasszus
- Basso profondo – igen erőteljes és sötét hangzású, tömör, hangterjedelme: ~D-D'
- Basso cantante – világos hangú basszus, hangterjedelme: ~F-F'
- Basso buffo – „vígbasszus”, inkább a hang színe, tónusa tesz valakit vígbasszussá, nem köthető kifejezett hangterjedelem hozzá.
- Oktávista (különösen mély basso profondo) -- A főleg keleti keresztény kóruséneklésben jellemző. A basso profundo tulajdonságaival rendelkezik, azonban hangfekvése még mélyebb, jellemzően kontra A - a (C'), de egyesek képesek kontra F és kontra G éneklésére is.
Basszus szerepekSzerkesztés
Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach e tekintetben a legmagasabb helyet foglalják el. Így például a Megváltó recitativói Bach Máté-passiójában a legmagasztosabb szerzemények közé tartoznak, amiket a basszus számára írtak. A humort illetőleg Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Ozmin szerepe a legtündöklőbb példát képezi. Híres basszusszerepek még: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola), Borisz Godunov, Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok), Wotan, Kurwenal, a Kormányzó (Mozart: Don Giovanni), Don Alfonso, Jochanaan (Richard Strauss: Salome), Fiesco (Verdi: Simon Boccanegra), II.Fülöp, illetve a Főinkvizítor (Verdi: Don Carlos).
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
basszushangszerekSzerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont! |