Basszus

A basszus (ol. basso, lat. bassus, fr. basse) valamilyen zenei darabnak legmélyebb, illetve legalsóbb szólama, melyre annak egész harmóniai szerkezete épül. Ez a szólam általában a többi szólamtól nagyobb távolságban mozog, mint a többi szólam egymáshoz viszonyítva.

Zeneelmélet

Minél mozgékonyabb a basszus, annál inkább elveszti alap jellegét, amelyre a többi szólam építkezik.

A basszus helyes szólamvezetése nagymértékben megnöveli a zenedarab hatását, és a zeneszerző technikai képzettségének legbiztosabb jele. A reneszánsz korban, a németalföldi szigorú polifónia korszakában (14–16. század), amikor a hangszeres zene – egyes táncdarabokat kivéve – még nem létezett; a mai értelemben vett basszus még nem létezett.

A basszus első alkalmazója Lodovico Grossi da Viadana(wd) volt; az ő basso continuója valódi alapul szolgált a zeneszerzeményeknek. Jól meg kell különböztetni azonban a basso continuót, a generálbasszust és a törzsalhangot, mely utóbbi Jean-Philippe Rameau találmánya, és csak valamely zenemű összhangzattani elemzésénél képzett törzshangokból áll, lásd törzshang.

A klasszikus szerzők szerint gyorsabb futamokat a mély fekvésben nem szabad alkalmazni, mert itt érthetetlenekké válnának, míg ellenben a közép- és felső fekvésben hatalmas hatást idéznek elő.

Basszus hangfekvés

Ezen kívül a basszus jelöli még a legmélyebb férfihangot. F-től f'-ig számítható, noha igen sok énekes képes a nagy C-t, sőt kontra H-t és B-t is énekelni. A hangzása tömör és teljes, jellege pedig komoly, méltóságteljes, és ünnepélyes, de azért humorisztikus kifejezésre is igen alkalmas.

Típusok

• Karakterbasszus
• Basso profondo – igen erőteljes és sötét hangzású, tömör, hangterjedelme: ~D-D'
• Basso cantante – világos hangú basszus, hangterjedelme: ~F-F'
• Basso buffo – „vígbasszus”, inkább a hang színe, tónusa tesz valakit vígbasszussá, nem köthető kifejezett hangterjedelem hozzá.
• Oktávista (különösen mély basso profondo) -- A főleg keleti keresztény kóruséneklésben jellemző. A basso profundo tulajdonságaival rendelkezik, azonban hangfekvése még mélyebb, jellemzően kontra A - a (C'), de egyesek képesek kontra F és kontra G éneklésére is.

Basszus szerepek

Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach e tekintetben a legmagasabb helyet foglalják el. Így például a Megváltó recitativói Bach Máté-passiójában a legmagasztosabb szerzemények közé tartoznak, amiket a basszus számára írtak. A humort illetőleg Wolfgang Amadeus Mozart Szöktetés a szerájból című operájában Ozmin szerepe a legtündöklőbb példát képezi. Híres basszusszerepek még: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola), Borisz Godunov, Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok), Wotan, Kurwenal, a Kormányzó (Mozart: Don Giovanni), Don Alfonso, Jochanaan (Richard Strauss: Salome), Fiesco (Verdi: Simon Boccanegra), II.Fülöp, illetve a Főinkvizítor (Verdi: Don Carlos).

Kapcsolódó szócikkek

• basszusok listája
• basszuskulcs

basszushangszerek

• gordonka
• nagybőgő
• basszusgitár
• fagott
• kontrafagott
• basszusharsona
• tuba.