Charles Gounod

Charles Gounod (Párizs, 1818. június 17. – Saint-Cloud, Párizs, 1893. október 18.) francia zeneszerző.

Charles Gounod
Életrajzi adatok
Született	1818. június 17. Párizs
Származás	francia
Elhunyt	1893. október 18. (75 évesen) Saint-Cloud
Sírhely	Auteuil Cemetery
Házastársa	Anna Zimmerman
Szülei	François-Louis Gounod
Iskolái	Párizsi Konzervatórium Lycée Saint-Louis
Pályafutás
Műfajok	opera
Hangszer	zongora
Díjak	Római Díj (1839) Royal Philharmonic Society Gold Medal (1871) a francia Becsületrend főtisztje (1880. július 12.) a francia Becsületrend parancsnoka (1877. december 6.)
Tevékenység	zeneszerző
IPI-névazonosító	00012429811
Charles Gounod aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Gounod témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Művészcsaládba született: apja festőművész, anyja zongorista volt. Természetes volt, hogy édesanyjától tanuljon meg zongorázni. A Párizsi Conservatoire-ba 18 évesen vették fel, ahol Halévy tanítványa lett. 1839-ben elnyerte minden növendék álmát, a Római Díjat, s ennek köszönhetően három évet tölthetett a római Villa Mediciben. Különösen az egyházi zene volt rá nagy hatással, főleg Palestrina. Ettől kezdve munkásságának fontos területe lett a vallás és az egyházi zene (1846 és 1849 között még papnak is tanult).

A római tanulmányút után, 1842-ben, német körútra ment, amelynek során találkozott és barátságot kötött Mendelssohnnal. Hazatérve orgonistaként helyezkedett el. 1852-ben megnősült, és az egyházzenei művek mellett operákat írt (Sapho, 1851; La nonne sanglante, 1854, Le médicin malgré lui, 1858). Stílusa először Meyerbeerére emlékeztetett, később könnyedebb vígjátékokat írt, de a remélt siker nem következett be.

1859-ben megírta Goethe nyomán, Jules Barbier és Michel Carré librettójára a Faustot. Az operát először a Théâtre Lirique-ben mutatták be. Nagy siker volt, a franciák mai napig nemzeti operájuknak tartják. Sikerét a jó szerepeknek, a remek dallamfűzésnek, a nézőt, hallgatót lekötő történetnek köszönheti. Gounod-t becsületrenddel tüntették ki, egy csapásra a francia zene elismert tekintélye lett.

Gounod-nak a Faust sikerét következő műveivel nem sikerült megismételnie, de az 1867-es Rómeó és Júlia még sikert aratott. 1871-ben három évre Londonban telepedett le a porosz–francia háború miatt. Saját kórust alapított és vezetett, Viktória királynő kedvelte. Londonban bemutatott La rédemption című oratóriumát kedvezően fogadták, a világkiállításra pedig megírta a Gallia című motettáját. Párizsba visszatérve utolsó operái, a Cinq-Mars (1877), a Polyeucte (1878), vagy a Le tribut de Zamora (1881) és a többi, teljesen visszhang nélkül maradtak.

Gounod-t egyműves zeneszerzőnek tartják. Faustja azonban olyan keresett darabja a világ operaszínpadainak, ami mindenképpen a francia operazene fontos szereplőjévé emeli. Erős melodikus tehetség, de a drámai erőnek híján van. A hangzatos operapátosz helyébe a gazdagon áradó dallamot állította.

Művei közül megemlíthető még a nagyközönség körében népszerű Méditation vagy Ave Maria, amit Bach C-dúr prelúdiumára írt.

Források

• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
• John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.