Főmenü megnyitása

526-os antiokheiai földrengés

250 ezer áldozatot követelő földrengés a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb városánál

Az 526-os antiokheiai földrengés május 20-a és 29-e között, valószínűleg déltájban történt a Bizánci Birodalom egyik legfontosabb városában és környékén. A földrengésben és az azt követő napokig tartó tűzvészben Antiokheia összes épülete elpusztult, és legalább 250 ezer ember halt meg.

526-os antiokheiai földrengés
Antiokheia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége)
Antiokheia I. Theodosius uralkodása idején (4. század vége)
Dátum 526. május vége, valószínűleg május 28.
Felületi hullám magnitúdó7.0[1] Ms
Intenzitás 8–9[2]
Érintett országok Bizánci Birodalom
Károk, áldozatok a város összes épülete elpusztult, legalább 250 ezren haltak meg[3]
Az epicentrum elhelyezkedése
526-os antiokheiai földrengés (Törökország)
526-os antiokheiai földrengés
526-os antiokheiai földrengés
Pozíció Törökország térképén
é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 36° 15′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″

A térség szeizmológiájaSzerkesztés

A ma Törökországhoz tartozó Antakya városa szeizmikusan aktív térségben fekszik, az Afrikai-, az Arab- és az Anatóliai-lemezek közötti törésvonalak találkozási pontjának közelében. Az elmúlt kétezer év történeti feljegyzései arról tanúskodnak, hogy az i. e. 3. században alapított települést 150 évenként pusztító, a Mercalli-skálán 9–10. fokozatú földrengések rázták meg.[4]

A földrengés pontos dátumaSzerkesztés

Az 526-os antiokheiai földrengés pontos dátumaként a történeti és szeizmológiai szakirodalomban két május végi nap szerepel: 20.[5] és 29.[1] Salamon és munkatársai mindkét napot közlik (20. vagy 29.),[6] Sbeinati, Darawcheh és Mouty egy 20. és 29. közötti napról beszél.[7]

A földrengés egyik fő történeti forrása a tanulmányait Antiokheiában végző és ekkor még valószínűleg ott is élő Malalasz János történetíró Krónikájának (Chronographia) 17. könyve. Malalasz utal rá, hogy a katasztrófa áldozócsütörtök ünnepén lehetett.[8] Bár nem állítja, hogy maga a földrengés is áldozócsütörtökön lett volna – amely abban az évben május 28-ra esett –, egy másik ponton az egyik szövegváltozat azonban erre utal. Malalasz szerint a túlélők pár nappal a katasztrófa után egy csodás égi jelnek voltak tanúi: „Az összeomlás utáni harmadik napon a Szent Kereszt jelent meg az égen a felhők között a város északi kerülete felett…”[9][10] A napjainkig fennmaradt egyetlen kéziratban[11] csupán ennyi szerepel, a Chronographia elveszett, de későbbi művekből rekonstruált egyházi szláv nyelvű fordítása[12] azonban „az összeomlás utáni harmadik nap”-ot vasárnapnak mondja („azazhogy vasárnap a nyolcadik órában”).[13][14]

A 6. századi, szír nyelven író történész, Epheszoszi János szerint a földrengés a hetedik órában, vagyis dél körül tört ki.[15]

A földrengés következményeiSzerkesztés

Malalasz János szerint a földrengés után csak a hegyek közelében lévő házak, valamint az Orontész folyó szigetén álló, Nagy Konstantin által alapított Domus Aurea, az Antiokheiai pátriárka katedrálisa maradt állva, a tűzvész azonban ezeket is elpusztította.[16] A Zuqnin-krónika szerint a katedrális mellett más templomok is átvészelték a földrengést kisebb-nagyobb károkkal – a Domus Aurea például az aljától a tetejéig kettérepedt –, de a tűzvészben mind elpusztultak.[17] A 6. század első évtizedeiben dolgozó Marcellinus comes Annalese szerint a tűz terjedését a felerősödött szél is segítette.[18] A 11. századi Kedrénosz György szerint a tűzvész hat napig pusztított,[19] Malalasz szerint a katedrális hét nappal a földrengés után égett le.[20][21]

Malalasz az áldozatok számát 250 ezerre teszi, és megemlíti, hogy közülük sokan vidékiek voltak, akik Krisztus mennybemenetelének ünnepe (áldozócsütörtök) miatt érkeztek a városba.[22][23] A szintén kortárs történetíró Prokopiosz 300 ezer áldozatról beszél.[24] Későbbi forrásokban (Chronicon anonymum ad annum Christi 819 pertinens, Nikiui János, Girgis Bar Hebraeus) a 255 ezres szám szerepel.[25]

Euphrasius, az antiokheiai pátriárka, összeomló házából egy forró szurokkal teli üstbe esett, amelyet tömlőkészítő iparosok használtak. A főpap maradványait csak azért tudták azonosítani, mert feje az üst szegélyén kívülre hanyatlott, s így nem égett le róla a hús.[26]

Antiokheia egyik külvárosában, Daphnében, valamint a közeli kikötővárosban, Seleucia Pieriában is omlottak össze épületek.[27][28]

A katasztrófa utánSzerkesztés

Malalasz szerint Justinianus császár a katasztrófa híre hallatán levette diadémját és palástját, később nyilvánosan is kimutatta gyászát: egy ünnepnapon diadémja és köpenye (klamisz) nélkül jelent meg a templomban, illetve nyilvános beszédben emlékezett meg a város pusztulásáról. A császár anyagi forrásokat is biztosított az újjáépítéshez.[29][30]

Euphrasius pátriárka utódjának a város lakosai Antiokheiai Ephraimot választották, aki vonakodva fogadta el a posztot. Ő felügyelte a Domus Aurea és más épületek újjáépítését[31][32], amelyet 528 novemberében egy újabb nagyobb erejű, de jóval kevesebb áldozatot követelő földrengés szakított meg.[33]

Malalasz arról is beszámolt, hogy az utórengések még másfél évig folytatódtak.[34][35]

A Seleucia Pieria-i kikötő a földrengés után használhatatlanná vált: geológiai vizsgálatok szerint a parton 0,7–0,8 méteres szintváltozás történt, az öböl pedig egészen a bejáratáig eliszaposodott.[36]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés