6. vonósnégyes (Bartók)

A VI. vonósnégyes (Sz. 114, BB 119) Bartók Bélától 1939 augusztus-november között készült Budapesten.

Bartók utolsó Magyarországon befejezett műve, a VI. vonósnégyes komponálását Paul Sacher karmester vendégeként 1939-ben a svájci Saanen-ben kezdte el eredetileg Székely Zoltán felkérésére, aki a Magyar Vonósnégyessel az V. vonósnégyes magyarországi bemutatóján játszott.[1] A II. világháború kitörésekor Bartók visszautazott Magyarországra és itt fejezte be a művet, majd édesanyja halála után úgy döntött családjával elhagyja a kontinenst és az USA-ba emigrált.[2][3][4] A háborús nehézségek miatt a kommunikáció megszakadt Bartók és Székely között, Bartók végül a Kolisch Quartetnek dedikálta a művet, így a premier az ő előadásukban a Town Hall-ban 1941. január 20-án volt New York City-ben.[5][6] Ez Bartók utolsó vonósnégyese, bár feljegyzéseiből kiderült, tervezett egy következő vonósnégyest is.[7]

Ugyanebben az évben a Boosey & Hawkes kiadó adta ki a művet.

A VI. vonósnégyes négy tételes, a tételek a következők:

  1. Mesto – Più Mosso, pesante – Vivace
  2. Mesto – Marcia
  3. Mesto – Burletta
  4. Moderato, Mesto

Mindegyik tétel szomorúan (mesto) nyit. Ez mindegyikben ugyanaz, bár a tételek számának emelkedésével egyre hosszabb és bonyolultabb lesz. A negyedik tétel már végig csak erről szól.

TételekSzerkesztés

Mesto – VivaceSzerkesztés

Ebben a művében Bartók már nem hídformában alkot, hanem egy ritornell-szerűen vissza-visszatérő dallam útján teremt kapcsolatot a négy tétel között. Ez a ritornell-szerű monológ (Mesto) mottószerűen hangzik fel a mű elején, majd minden további tétel előtt ismét halljuk. A ritornell után kezdődik tulajdonképpen a Vivace tempójú első tétel. Ebben motivikus munkával elemeire bontott főtéma és magyar népdal intonációjú melléktéma alkotja a szonátaforma anyagát.

Mesto – MarciaSzerkesztés

A második tétel elején a mottó – amely az első tétel előtt a brácsa szólóján hangzott fel – a csellón szólal meg, de most már nem egymagában: a két hegedű és brácsa homofon együttese képez hozzá ellenszólamot. Az Induló című főtétel mindvégig lendületesen ritmizált scherzo formában szerkesztett darab, ellentétes karakterű trió-középrésszel.

Mesto – BurlettaSzerkesztés

Hasonló felépítésű a groteszk hangzású Burletta is – amely előtt a mottó ezúttal imitációs szerkesztésben hangzik fel a két hegedű és brácsa felülről lefelé irányuló szólam-egymásutánjában. A Burletta a keserű irónia vidámságával játssza meg a táncos gondtalanságot, trió szakaszának nemes költészete azonban már nem tréfál, hanem őszinte áhítatot sugallva idézi fel újból az első tétel tematikáját.

Mesto – Molto tranquilloSzerkesztés

A zárótétel magából a ritornell-témából szélesedik önálló formává mintegy konklúzióként rekesztve be az egész kvartettet; a befejezésnél motivikus elemeire hullik szét és pianissimóban hal el. (Bartók feljegyzéseiből kitűnik, eredetileg egy népi tánczenét tervezett a végére.)

Autográf anyagokSzerkesztés

  • Vázlatok: témafeljegyzések (vö. BB 118).
  • Partitúra-fogalmazvány, vázlatok az 1. és 9. oldalon; a tervezett gyors zárótétel: 17–19. pp. (Bartók Péter gyűjteménye: 79FSS1)
  • Autográf lichtpaus tisztázat, utólagos javításokkal (Bartók Péter gyűjteménye: 79FSFC1)
  • Javított lichtpaus másolatok:
  1. A Boosey & Hawkes 8437 elsőkiadás (1941) metszőpéldánya (Bartók Péter gyűjteménye: 79FSFC2)
  2. Másik lichtpaus másolat (Bartók Archívum, Budapest: 5660)
  3. Egy másolat R. Kolisch bejegyzéseivel (magángyűjtemény, fotokópia: Bartók Archívum, Budapest)
  • Javított korrektúralevonatok (Bartók Péter gyűjteménye: 79FSFC3, illetve magángyűjteményben).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Cooper, David. Béla Bartók. Yale University Press. p. 315. ISBN 9780300148770.
  2. Kárpáti, János. Bartók's Chamber Music. Pendragon Press. p. 459. ISBN 9780945193197.
  3. Keller, James M. Chamber Music: A Listener's Guide. Oxford University Press. p. 32. ISBN 9780195382532.
  4. Suchoff, Benjamin. Béla Bartók: A Celebration. Scarecrow Press. p. 96. ISBN 9780810849587.
  5. Cooper, David. Béla Bartók. Yale University Press. p. 315. ISBN 9780300148770
  6. January 21, 1941. New York Times.
  7. Somfai, László. Béla Bartók: Composition, Concepts, and Autograph Sources. University of California Press. p. 319. ISBN 9780520914612.