A City of Benares elsüllyesztése

Az SS City of Benares brit utas- és teherszállító gőzöst 1940. szeptember 18-án süllyesztette el a Heinrich Bleichrodt által irányított U–48 német tengeralattjáró. A hajó fedélzetén sok angol gyerek utazott, akit a brit kormány evakuált a német légitámadások elől. A tragédia után London nem küldött több gyereket a tengerentúlra.

A City of Benares elsüllyesztése
A hajó egyik zsúfolt mentőcsónakja
Konfliktus	második világháború
Időpont	1940. szeptember 18.
Helyszín	Atlanti-óceán
Eredmény	német győzelem
Szemben álló felek
Royal Navy Kaiserliche Marine
Parancsnokok
E. J. G. Mackinnona Heinrich Bleichrodt
Veszteségek
255 halott Nem volt veszteség
Térkép
A City of Benares elsüllyesztése Pozíció az Atlanti-óceán térképén
é. sz. 56° 43′ 00″, ny. h. 21° 15′ 00″56.716666666667, -21.25
A Wikimédia Commons tartalmaz A City of Benares elsüllyesztése témájú médiaállományokat.

SS City of Benares
Hajótípus	Utas- és teherszállító
Üzemeltető	Ellermann Lines
Hajóosztály	Albatros AL–66
Pályafutása
Építő	Barclay, Curle & Co., Ltd., Glasgow, Scotland
Vízre bocsátás	1936
Szolgálatba állítás	1936
Szolgálat vége	1940. szeptember 18.
Honi kikötő	Glasgow
Sorsa	Elsüllyedt
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	11 081 tonna
Hossz	155 méter
Szélesség	18,9 méter
Merülés	9,35
Hajtómű	gőzgép
Üzemanyag	szén
Sebesség	29 km/h (16 csomó)
Legénység	209 fő
Férőhelyek száma	219 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SS City of Benares témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A támadás

Az OB–213 kódjelű konvoj 19 hajója Liverpoolból tartott a kanadai Québecbe több mint négyszáz emberrel a fedélzetén. A szeptember 13-án indult hajókaravánt négy nappal később, 10 óra 2 perckor vette észre a Heinrich Bleichrodt által irányított U–48 búvárhajó. A tengeralattjáró követni kezdte a konvojt, majd 23 óra 45 perckor két torpedót lőtt ki a középső oszlop élén haladó zászlóshajóra, a 11 ezer 81 tonnás City of Benaresre. A lövedékek célt tévesztettek. Éjfél után egy perccel az U–48 ismét tüzelt, ezúttal sikeresen. Hat perccel később torpedótalálat érte a Marina nevű hajót, majd az U-48 megpróbált elsüllyeszteni egy tartályhajót, de az kitért a torpedó elől.

Az eredetileg trópusi, bombayi utakra tervezett City of Benares 253 mérföldre az írországi Rockalltól nyugat-délnyugatra haladt, amikor a torpedó eltalálta. A helyzetet súlyosbította, hogy a hajó 600 mérföldre volt a legközelebbi szárazföldtől, amikor találat érte. A sérült hajót sikerült negyedóra alatt kiüríteni, de problémák adódtak a mentőcsónakok leeresztésével. A HMS Hurricane 105 túlélőt vett fedélzetére, 42 további hajótörött még nyolc napig hánykolódott a tengeren, amíg a HMS Anthony rájuk nem bukkant. A legénység 121 tagja, köztük E. J. G. Mackinnona ellentengernagy, a konvoj parancsnoka, valamint a hajó kapitánya és 134 utas meghalt. A hajó fedélzetén 90 gyermek utazott, akiket Nagy-Britanniából Kanadába vitt a hajó, hogy kimenekítsék őket a német légitámadások elől. Közülük 77-en meghaltak.

Az evakuálás vége

A gyerekeket elsősorban a harci morál erősítése miatt evakuálták a német légitámadások elől Nagy-Britannia tengerentúli területeire, elsősorban Kanadába, Új-Zélandra és Ausztráliába, illetve az Amerikai Egyesült Államokba. A City of Benares elsüllyesztése után London leállította a gyerekek szervezett kimentését a szigetországból.

Rolf Hilse, az U-48 rádiósa a támadás hatvanadik évfordulóján azt mondta a BBC-nek: nem tudták, hogy a hajó utasokat, köztük sok gyereket visz a fedélzetén. Hozzátette, hogy a parancsnok pusztán azért választotta célpontnak a City of Benarest, mert az volt a konvoj legnagyobb egysége.