A bűvészinas
A bűvészinas (franciául L’Apprenti Sorcier) Paul Dukas szimfonikus zenekarra írt scherzója, amely Goethe verse nyomán született.
A bűvészinas | |
scherzo | |
Zeneszerző | Paul Dukas |
Keletkezés | 1890-es évek |
Hangnem | f-moll |
Hangszerelés | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A bűvészinas témájú médiaállományokat. |
A darab keletkezése
szerkesztésPaul Dukas (1865–1935) francia komponista és tanár. Gyakorlatilag „egyműves” szerző, szinte kizárólag ezt a művét játsszák hangversenyeken és adják ki hangfelvételeken. A bűvészinast 1897-ben komponálta.
A darab igazi programzene, Johann Wolfgang von Goethe 1797-ben született balladája (Der Zauberlehrling) adta a témát a szerzőnek, és a zene híven és szellemesen követi a költemény eseményeit. A kottán szerepel is az alcím: „Scherzo egy Goethe-ballada nyomán”. Maga a történet jól ismert, de könnyen lehet, hogy ez a széles körben ismertség a zenének köszönhető, úgy ahogy korábban Schubert zenéje tette ugyancsak Goethe Erlkönig (Rémkirály) című balladájával. A mese szerint a varázsló elmegy otthonról, és a hátrahagyott bűvészinas már azt hiszi, mindent ellesett mesterétől. Megparancsolja a seprűnek, hogy hordjon vizet a fürdőkádba. A seprű serényen dolgozok, csakhogy az ifjú bűvészpalánta elfelejtette a seprőt leállító varázsigét, így az rendületlenül dolgozik tovább, a víz elönti a szobát. Az öreg varázsló éppen idejében ér haza és megoldja a helyzetet.
A darabot 1897. május 18-án mutatták be nagy sikerrel, a 32 éves szerző vezényletével.
A zene
szerkesztésDukas a történet előadásához kiválóan hangszerelt zenekart alkalmazott: a zenekar hangszíneinek gazdagságával, a hangerő és a ritmus kiváló alkalmazásával „festette le” a versbéli történetet. Mindehhez kevés témát használt, ezek közül viszont a darab – a mese szerint is indokolt – nagy részén a seprő lovagló-témája uralkodik. Ez a téma először a fagott hangján mutatkozik be (először játékosan, szökellően), majd a darab további részeiben is elő-előbukkan, hol az előtérben, hol a háttérben, és különböző hangszereken, hangszercsoportokon. A darab vége felé hangzik fel a kis bűvészinas segélykiáltás-motívuma, amit aztán a bölcs öreg mester megnyugvást hozó témája zár le, miközben néhány csepp víz lecsöppen még.
A zeneszerző meglehetősen nagy együttes számára hangszerelte darabját: a vonós szekción kívül két fuvola és piccolo, két oboa, két klarinét, három fagott és kontrafagott (vagy kontrabasszus szarruszofon), négy kürt, két trombita, két kornett, három harsona, üstdob, metallofon, nagydob, cintányér, triangulum és hárfa. Előadása – tempótól függően – mintegy 10–11 percet vesz igénybe.
A zene népszerűségét bizonyítja az is, hogy „szerepelt” az 1940-es Fantázia című Walt Disney-féle rajzfilmben.
A szöveg
szerkesztésKardos László fordítása
1 |
Elment hát a vén varázsló,
|
2 |
No vén seprű, jöszte szépen!
|
3 |
Ni, a part felé rohan már!
|
4 |
Jaj, a szót, a szót, mely újra,
|
5 |
Hej, te sárkány ronda fattya!
|
6 |
Lám megint hurcolja, hordja.
|
7 |
És rohannak! Egyre fellebb!
|
Források
szerkesztés- Kecskeméti István: Paul Dukas: A bűvészinas. In: Kroó György szerk.: A hét zeneműve 1980/1. Zeneműkiadó, Budapest, 1979.
- Pándi Marianne: Hangversenykalauz I. – Zenekari művek. Zeneműkiadó, Budapest, 1972.