Főmenü megnyitása

A magyar nyelvből kiveszett hangok listája

Az alábbi táblázat azokat a hangokat sorolja fel, amelyek az idők során eltűntek a magyar nyelvből.

Jel Leírása Idegen nyelvi megfelelői Mikor tűnt el a magyar nyelvből Mi lett belőle Hol van még jelen Megjegyzés
ȧ
(IPA a)
röviden ejtett á például német, francia rövid a ómagyar korban a vagy á nyelvjárásokban manapság újból ejtett hang pl. hardver
ē
(IPA ɛː)
nyílt, hosszú e hang, mint az erre szóban finn ää, olasz bene újmagyar korban é nyelvjárásokban
vagy i i és u közötti, veláris vagy mediális[1] i hang (ajakréssel ejtett u: azaz az u ejtése során az ajkakkal i-t kell formázni) orosz ы (jeri),
török ı (ï)
ómagyar korban i, néhol u moldvai csángó nyelvjárásban E hang szerepelt az íj, híd; hív, bír stb. szavakban, s emiatt mély hangrendű a ragozásuk: íjak, hidak; hívok, bírok; nem pedig mint: hírek, viszek.
β bilabiális (két ajakkal képzett) zöngés réshang spanyol boca ómagyar korban v vagy ü̯ (diftongusokban) moldvai csángó nyelvjárásban Például az ősmagyar neβü (név) szóban
ćs palatális cs ősmagyar korban cs, s moldvai csángó nyelvjárásban
dźs palatális dzs ómagyar korban gy moldvai csángó nyelvjárásban
γ mediopalatális (a szájpadlás közepén képzett) zöngés réshang spanyol seguir ómagyar korban Ø
vagy au, eü diftongusokban (> ó, ő)
Például a feγ szóban fordult elő, ebből vált ketté például és fej, ugyanígy a és nej.
ly
(IPA ʎ)
kb. lj olasz figlio újmagyar korban j hang mezőségi (Közép-Erdély) és moldvai csángó nyelvjárásokban Ezt a hangot ejtették az ly helyén, például folyó ejtése kb. [foljó] volt, ma [fojó].
χ
(IPA x)
a k helyén képzett réshang német ach ómagyar korban h vagy Ø csak fonémaként tűnt el, variánsként még él
ŋ mint a harang szóban a legtöbb ismert idegen nyelven ősmagyar korban ŋg (> g) vagy γ csak fonémaként tűnt el, beszédhangként ma is jelen van
ϑ
(IPA θ)
zöngétlen interdentális (fogak közt képzett) réshang angol think ősmagyar korban Ø

Megyjegyzések

  • A Ø jel jelentése: törlődött; a „kacsacsőr” (>) a hangváltozást jelöli.
  • Az ősmagyar és az ómagyar korban jóval több diftongus (kettőshangzó) létezett.
  • Jellegzetes mássalhangzó-kapcsolatok voltak az ősmagyar kor elején az -mp-, -nt-, -ŋk-, nyćs- is, de ezek az ómagyar korra zöngésültek, majd elvesztették nazalitásukat, és b, d, g, dźs (> gy) lett belőlük.
  • Az ā (hosszan ejtett a, mint az arra szóban) mindig is csak nyelvjárásokban fordult elő.
  • A veláris i és í két külön hang volt, belőlük i ill. í lett.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés