A nagy tanítás
A nagy tanítás eredetileg a Szertartások feljegyzéseinek a 42. fejezete, de a Szung ()-korban kiemelték, és a Négy könyvnek nevezett konfuciánus alapművek sorába helyezték. A bizonytalan keletkezési korú és szerzőségű írás Konfuciusznak tulajdonított mondásokat, valamint minden kohéziót nélkülöző, a konfuciánus értékek szerinti tanításokkal kapcsolatos idézeteket tartalmaz.[1]
| A nagy tanítás | |
| Szerző |
|
| Eredeti cím | Ta hszüe () |
| Ország | ókori Kína |
| Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
| Téma | Konfuciusznak tulajdonított mondások, konfuciánus tanítások |
| Műfaj | konfuciánus szent könyv |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A nagy tanítás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Ta hszüe | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 大學 |
| Egyszerűsített kínai | 大学 |
| Mandarin pinjin | Dà xué |
| Wade–Giles | Ta4 hsüeh2 |
Története
szerkesztésA Szertartások feljegyzései tartalmazta szövegeknek a szerzősége és a keletkezési kora egyaránt bizonytalan. Különböző művekből és korokból származó írások egybegyűjtésével állíthatták valamikor a Han-kor elején. Ugyanis ez a mű volt az egyike azoknak, amelyek a leginkább megsínylették az i. e. 213-ban Csin Si Huang-ti () által elrendelt könyvégetést, melynek célja az volt, hogy a Csou ()-kori konfuciánus hagyományokra hivatkozó arisztokrácia előjogait az első császár eltörölje. A Csin ()-dinasztia bukását követően, a Han-dinasztia első uralkodói minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy rekonstruálják a megsemmisült műveket, és ennek a kései kompilációnak a nyomai fedezhetők fel a Szertartások feljegyzéseinek szövegein.[2]
A nagy tanítást a Szung ()-kori konfuciánus filozófus és filológus, Csu Hszi () (朱熹; 1130–1200), A közép mozdulatlansága (Csung jung () 《中庸》) című 31. fejezettel együtt kiemelte a műből, kommentárokkal ellátva a konfuciánus kánonnak az úgynevezett Négy könyv (sze su () 《四書》) csoportjába helyezte a Beszélgetések és mondások, valamint Menciusz műve mellé.[3]
Keletkezése, szerzősége
szerkesztésA nagy tanítás fennmaradt szövege tartalmi szempontból két jól elkülöníthető részből áll. Az első egy összefüggő, ám rövid eszmefuttatás, a másik pedig egy szorosabb kohézió nélküli idézetgyűjtemény, amely a nagyrészt elveszett kommentár részét képezhette. Ez utóbbi részben szereplő idézetek közötti összefüggést már a Szertartások feljegyzéseinek Han-kori szerkesztői sem tudták feltárni és rekonstruálni. Erre a feladatra majd Csu Hszi () vállalkozott a Szung ()-korban, de eredménye nem tekinthető többnek egy kísérletnél. Ugyanígy bizonyíthatatlan az a kijelentése, miszerint a mű első része magának Konfuciusznak a szavait tartalmazza, melyeket tanítványa, Ceng-ce () (曾子; i. e. 505–435) jegyzett le. Egy másik Szung ()-kori tudós, Vang Po () (王柏; 1197–1274) szintén bizonyíthatatlan állítása szerint a Konfuciusznak tulajdonított szöveget a mester unokája, Ce-sze () (子思; kb. i. e. 481–402) írta le. A nagy tanítás szerzőjével kapcsolatban tehát semmi hitelt érdemlőt nem lehet kijelenteni. A szöveg stiláris vizsgálata alapján, annak fejlett logikai érvelése okán a keletkezését általában a Csou ()-kor végére helyezik.[4]
Fordítása
szerkesztésA magyar fordítása teljes terjedelmében Tőkei Ferenc tolmácsolásában olvasható.[m 1]
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Lásd: Tőkei 1986. 180–190. o.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Tőkei 1986. 177. o.
- ↑ Riegel 1993. 293. o.
- ↑ Tőkei 1986. 177. o.
- ↑ Tőkei 1986. 177., 178. o.
Források
szerkesztés- ↑ Riegel 1993: Riegel, Jeffrey K. Li chi 禮記. In Michael Loewe (szerk.). Early Chinese Texts: A Bibliographical Guide. The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California. pp. 293–297. ISBN 1-55729-043-1
- ↑ Kínai filozófia 1986: Kínai filozófia, Ókor I. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963 05 4294 3
Külső hivatkozások
szerkesztés
- Az eredeti kínai szöveg angol fordításban és Csu Hszi () kommentárjaival – Chinese Text Project
- Charles Muller angol fordítása
