Wikipédia

A térkép és a táj

Michel Houellebecq regénye

A térkép és a táj a francia Michel Houellebecq regénye, amelyet 2010. szeptember negyedikén adott ki a Flammarion kiadó. A regény megjelenése évben elnyerte a Goncourt-díjat. Magyarra Tótfalusi Ágnes fordította, a könyv az Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2011-ben.[1]

A térkép és a táj
SzerzőMichel Houellebecq
Nyelvfrancia
Műfajregény
DíjakGoncourt-díj (2010)
Kiadás
Kiadás dátuma2010. szeptember 4.
Sablon • Wikidata • Segítség
A szerző.

A könyv története szerkesztés

Michel Houellebecq ötödik regénye, amely öt évvel az Egy sziget lehetősége után jelent meg, A térkép és a táj a 2010-es irodalmi évad egyik legjobban várt és legtöbbet kommentált könyve volt.[2] Az első kiadás 120 000 példány volt.[3]

A könyvet 2010. november 8-án első körben elnyerte a Goncourt-díjat[4][5] hét szavazattal, kettő ellenében. Houellebecq korábban kétszer volt döntős, 1998-ban az Elemi részecskék, 2005-ben Egy sziget lehetősége könyveivel.

Azonos címmel 1999-ben Michel Levy is adott ki könyvet, így Houellebecq regényének megjelenése után tiltakozott a szellemi tulajdon megsértése miatt. A Flammarion-kiadó válaszában kijelenetette: "a két szó asszociációja a hétköznapi nyelvből szerzői jogi értelemben nem eredeti, ezért nem részesülhet jogi védelemben.”[6]

A könyv paródiája "La Tarte et le Suppositoire" (Pite és Kúp) címmel látott napvilágot az Editions de Fallois gondozásában 2011-ben, szerzője „Michel Ouellebeurre” volt.[7] A két cím hangzása hasonló, de jelentésük teljesen eltérő. A "tarte" jelentése pite, a "suppositoire"-é kúp. A kúp gyógyszertári termék: végbélkúp.

A cím eredete szerkesztés

A könyv címét Alfred Korzybski (1879-1950) egyik általános szemantikai alapelve ihlette: „a térkép nem a táj”. Ez a kifejezés arra utal, hogy a valóságot leíró szimbólumok és nyelvek nem azonosak magával a valósággal, csupán annak reprezentációi. Korzybski szerint fontos megkülönböztetni a szavakat és jelöléseket azoktól a dolgoktól és jelenségektől, amelyekre utalnak.

Ez az alapelv különösen fontos a kommunikáció és értelmezés szempontjából, mivel gyakran tévesen azonosítjuk a jelképeket a jelentett dolgokkal. Például egy térkép hasznos eszköz a földrajzi navigációban, de sosem fogja teljes mértékben és tökéletesen visszaadni a fizikai terület összes részletét és változását. A térkép egyszerűsített és általánosított ábrázolása a tájnak, amely hasznos a tájékozódásban, de nem helyettesíti a valós táj komplexitását és sokszínűségét.

Korzybski rámutatott, hogy a nyelv és a jelképrendszerek korlátozásai miatt sosem tudjuk teljes mértékben vagy tökéletesen megérteni a valóságot; mindig lesznek korlátai annak, hogy hogyan és mit képesek kifejezni szavaink. Ez az elv nemcsak a nyelv használatára terjed ki, hanem arra is, hogyan értelmezzük a világot és hogyan alakítjuk meg gondolkodásunkat a nyelv által.

Korzybski szemantikai modellje hangsúlyozza a tudatosságot a kommunikációban és az önreflexiót a gondolkodásunkban, arra ösztönözve minket, hogy legyünk tisztában azzal, hogy szavaink és jelképeink csak eszközök a valóság megközelítésére, nem maga a valóság. Ez az alapelv segíthet a téves értelmezések és kommunikációs zavarok elkerülésében, valamint abban, hogy nyitottabbak legyünk más nézőpontok és értelmezések elfogadására.

A regény szerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

A regény a fiktív Jed Martin francia művész életrajzi és alkotói útját írja le. (A regénybeli Michel Houellebecq szerint Jed Martin „életét a világ reprezentációinak újratermelésének szentelte, amelyben az embereknek semmiképpen sem szabad élniük”, Martin alakját az író Pierre Lamalattie-ról[8] mintázta.[9]) Az első szakasz Jed fotós karrierjét mutatja be. Martin a Michelin-térképekről[10] készített fotósorozatával válik ismertté. A munkáját a művészvilág elismeri. Megismerkedik az orosz származású Olga Sverdlova művészeti kurátorral, akivel romantikus kapcsolatba bonyolódik.

A második szakaszban Jed festészeti karrierjére helyeződik a hangsúly. Ekkor készíti el híres sorozatát, amely hétköznapi emberek és hírességek portréit ábrázolja. Ebben az időszakban találkozik (fiktív) Michel Houellebecq-kel, aki a regény egyik szereplője is. Jed felkéri Houellebecq-t, hogy írjon bevezetőt a kiállítása katalógusába, ez az együttműködés furcsa barátságot eredményez közöttük. Houellebecq színes és komplex karakterként jelenik meg, akinek saját gondolatai és megfigyelései gazdagítják a regény világát.

A harmadik szakaszban Jed visszavonul a művészettől és vidéken él, ahol egy egyszerűbb életet választ. Az ő életében és karrierjében bekövetkező változások párhuzamosan futnak a világ változásaival. Jed apja halála és Houellebecq meggyilkolása mind jelentős események, amelyek mély hatással vannak rá. A regény ezen szakasza filozofikusabb és elmélkedőbb, ahogy Jed visszatekint életére és művészi pályafutására.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Értékelés szerkesztés

A regényről számos kritika jelent meg magyar nyelven is.[11]

A korábbi Houellebecq-regényekhez képest ez a könyv visszafogottabb az erotika és a provokáció terén. A fókusz inkább a hatalom, a művészet és a társadalmi dinamika elemzésére helyeződik át, rezignáltabb hangnemben.[12][13][14][15][16] Szinte kivétel nélkül említik, hogy Houellebecq éles társadalomkritikát fogalmazott meg a könyvben, maró gúnnyal ábrázolva a kulturális, művészeti és gazdasági elitet. A kapitalizmus és a modern társadalom dekadenciáját állítja középpontba.[17][18][19][20][21] A főszereplő magányossága Houellebecq egyik kedvelt, számos regényében megjelenő és tárgyalt téma.[22][23][24] A regény egyik különlegessége, hogy Michel Houellebecq saját magát is szereplőként ábrázolja – Martin megfesti a fiktív író portréját, később az író brutális, véres gyilkosság áldozata lesz –, ami metareflexív módon hozzátesz a könyv összetettségéhez.[25][26][27] A könyv fontos témája, hogy mi számít művészetnek, és hogyan viszonyul a művészet a valósághoz. Jed Martin alkotásain – térképfotók és híres emberekről készült festmények – keresztül vizsgálja a könyv a modern művészet szerepét és értékét.[28][29][30]

Jed Martin festményei szerkesztés

 
„Damien Hirst és Jeff Koons se partageant le marché de l’art” (Damien Hirst és Jeff Koons osztoznak a művészeti piacon), fiktív művész alkotása, amelyet Michel Houellebecq: „A térkép és a táj“ könyvének szerpelője, Jed Martin fiktív művész fiktív alkotása ihletett. Olaj, vászon, 120x150 cm.

Néhány festmény a hírességek sorozatból (az összes kép fiktív, de az megfestettek egy része valós személy, lásd a jegyzeteket):

  • Damien Hirst [31]és Jeff Koons[32] osztoznak a művészeti piacon, befejezetlen, olaj, vászon (120x150 cm)
  • Michel Houellebecq, író, olaj, vászon
  • Bill Gates és Steve Jobs a számítástechnika jövőjéről tárgyal – Palo Alto-beszélgetés, olaj, vászon
  • Jean-Pierre Pernaut[33] újságíró szerkesztői konferenciát rendez, olaj, vászon
  • A Beate Uhse[34] részvény tőzsdei bevezetése, olaj, vászon
  • Ferdinand Piëch[35] mérnök látogatása a molsheimi gyártóműhelyekben, akvarell
  • Ferdinand Desroches (fiktív személy), építész, olaj, vászon[36]
  • Claude Vorilhon[37], olaj, vászon
  • Martin Parr lefényképezi az utolsó földműveseket
  • Frédéric Beigbeder reklámügynök[38]

Plágium-vád és a Wikipédia szerkesztés

2010 szeptemberében Vincent Glad újságíró felfedezte, hogy a regény a Wikipédia francia nyelvű változatának kivonatait tartalmazza a forrás megjelölése nélkül.[39]

Emiatt a blogger Florent Gallaire, a digitális jog szakértője kifejtette, hogy Michel Houellebecq "A térkép és a táj" című regényét a Wikipédia három szócikkéből „merített ihlet“ miatt szabadon hozzáférhetővé kellene tenni a neten a Creative Commons licence miatt. Gallaire a blogjában kifejti, hogy a Creative Commons BY-SA licenc két felhasználási feltételt támaszt a nyilvánossággal szemben. A cikk szerzőjének idézése mellett a felhasználónak tiszteletben kell tartania a „megosztás ugyanúgy” záradékot. Ezért Gallaire feltette netre a teljes könyvet ingyen letölthetően. Ezt a nézetet Emmanuel Pierrat, Houellebecq korábbi ügyvédje, valamint Adrienne Alix, a Wikimédia France elnöke is elutasította, mivel a licencek különbséget tesznek kollektív és származékos művek között. Benjamin Jean szerint jogilag nem lehet egy szerzőt kötelezni bizonyos licenc használatára.[40]

A regényt kiadó Flammarion feljelentéssel fenyegetőzött, hangsúlyozva, hogy Michel Houellebecq „gyakran használ hivatalos közleményeket és oldalakat irodalmi nyersanyagként“, és „a könyvében szerepeltet részleteket a minisztérium honlapján található írásokból is“, mint amikor a rendőrbiztos szakmáját határozta meg, vagy egy turisztikai közleményben, amikor humorosan írta le a Carpe Diem szállodát 2010. december 1-jén, amint a jogi lépéseket tervező kiadó elküldte a hivatalos értesítést, a webhely eltávolította az internetről a közzétett regényt. A dokumentumot számos letöltőoldal visszaszerezte és terjesztette, és számos kalóz digitális könyv származott belőle. Ezzel egyidejűleg a Flammarion bejelentette Houellebecq regényeinek digitális kiadásait a papírkiadásnál alacsonyabb áron.[40]

2011 májusában Houellebecq elismerte hibáját, és köszönetet mondott a Wikipédia közreműködőinek.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Michel Houellebecq: A térkép és a táj, Magvető Könyvkiadó, 2011, ISBN 978-963-14-2860-5, kétszer nyomták újra: 2016-ban és 2019-ben. ISBN 978-963-14-2856-8 Keresés a "A térkép és a táj" címre,. mokka.hu. (Hozzáférés: 2024. május 18.)
  2. ↑ Dominique Guiou: Houellebecq entre en scène (francia nyelven). Le Figaro, 2010. augusztus 13. (Hozzáférés: 2024. május 15.)
  3. ↑ Eddig két kiadás jelent meg Michel Houellebecq "La Carte et le Territoire" című könyvéből a Flammarion kiadónál. Az első kiadás 2010-ben jelent meg, a második, frissített kiadás 2016-ban került piacra. Ez utóbbi kiadás tartalmazza Agathe Novak-Lechevalier bevezetőjét is, ami további kontextust és értelmezést nyújt az olvasóknak a műhöz kapcsolódóan.Résultats de recherche pour "La Carte et le Territoire" (francia nyelven). Flammarion. (Hozzáférés: 2024. május 15.)
  4. ↑ HVG
  5. ↑ Kulter
  6. ↑ Adeline Journet: La carte et le territoire, un titre inspiré (francia nyelven). L'Express, 2011. február 21. (Hozzáférés: 2024. május 15.)
  7. ↑ Ouellebeurre, Michel, Del Dingo, Fabrice. La tarte et le suppositoire: petit précis d'anticipation romancé (francia nyelven). Paris: Fallois. ISBN 978-2877067560 
  8. ↑ Pierre Lamalattie francia festő, író és műkritikus, aki Párizsban él és dolgozik. Bár eredetileg természettudományokat tanult, a festészetet nagymamájától, Marguerite Juille-től és az Léo Lotz művésztől tanulta. Rendszeresen hozzájárul különböző folyóiratokhoz és magazinokhoz, mint például az Artension és a Causeur, valamint az Écritique. Munkásságának fő témái közé tartozik bizonyos művészeti korszakok újraértékelése, a modern és kortárs művészet kritikája, valamint a nemzetközi új figuratív művészet támogatása.
  9. ↑ Jérôme Dupuis: Pierre Lamalattie, clone de Houellebecq?. L'Express, 2011. október 26.
  10. ↑ A Michelin-térkép a Michelin vállalat által készített, részletes út- és autós térkép, amely nagy pontossággal mutatja be az utak, városok és földrajzi területek hálózatát. Az 1900-as évek eleje óta népszerű, a vezetők és utazók számára praktikus navigációs eszköz volt, az internetes térképek kiszorították.
  11. ↑ Magyar Narancs …A térkép és a táj szerepeltetését lehet kifogásolni, mert szerzőjének alighanem ez az eddigi leggyengébb, igaz, még mindig majdnem elég jó regénye. Talán arról van szó, hogy Houellebecq korábbi könyvei kevésbé történtek meg a magyar olvasókkal (az első regényét még le se fordították). – Azóta ez megtörtént: A harcmező kiterjesztése, Magvető Kiadó, 2016. ISBN 9789631433821
  12. ↑ Revizor Online A francia kortárs irodalom dekadens sztárjának negyedik könyvét korábbi vezérmotívumai, a túlfűtött szexualitás, a maró gúny és spiritualitástagadás után rezignáltabb hangnem és éles társadalomkritika jellemzi.
  13. ↑ Revizor Online Feltűnő, hogy a korábbi művekben hangsúlyos szexualizáltság jóval visszafogottabban van jelen. Jed Martin egyetlen szeretője Olga, a gyönyörű, magas, hűvös nő, aki a Michelin cég kommunikációs igazgatójaként lehetővé teszi, hogy a férfi a Michelin-térképek fotózásával nemzetközi karrierhez és anyagi biztonsághoz jusson. A nő később jelentéktelen alakká redukálódik a művész egoisztikus univerzumában és pusztán eszköz lesz ahhoz, hogy a szerző újabb alkotói korszakába és a tartós meggazdagodás irányába léphessen.
  14. ↑ ekultura.hu A Térkép és a táj houellebecq-i mércével mérve meglehetősen kíméletes és egyszerűen befogadható regény, ami talán annak is köszönhető, hogy a regény legfőbb tárgya a modern művészet, ami mindenképpen könnyedebb téma például annál, hogy mennyire nincsen értelme semmiféle emberi kapcsolatnak.
  15. ↑ ekultura.hu Az eddigi Houellebecq kötetekkel ellentétben, A térkép és a tájban nem a provokáción van a hangsúly, sokkal emészthetőbb, mondhatni nyugodtabb regény ez.
  16. ↑ ekultura.hu Akik szeretik Houellebecq jellegzetes légkörét, azoknak A térkép és a táj sem fog csalódást okozni, bár ha csak pornográf, véresen brutális jelenetekre vágynak, valószínűleg a könyv feléig sem jutnak.
  17. ↑ Revizor Online Houellebecq főhőse semmilyen kapcsolatban nem áll a társadalmat alkotó személyekkel, az embereket (beleértve szerelmi kapcsolatait is) pusztán funkcionális elemeknek tartja, hogy rajtuk keresztül megértse az össztársadalom működését. Erre maga a szerző is utal a német Focus hasábjain egy vele készült interjúban, amikor elmondja, hogy regényei nem annyira pszichológiai, sokkal inkább szociológiai-szociográfiai kontextusban érdekesek.
  18. ↑ ekultura.hu Houellebecq a regényeiben egy fokozatosan elkorcsosuló, a pénzt minden más érték fölé helyező, végóráit élő társadalomról ír, amelyben a szex az egyetlen kapocs... Houellebecq sötét világában nincs helye a csúnyáknak, öregeknek, torzaknak, de még az átlagosaknak sem...
  19. ↑ ekultura.hu Mindez aligha félreérthető módon futtatható ki a korábbi regények társadalomkritikai attitűdjének kérdéséhez, annak a nem kevésbé pesszimista üzenetét hagyva hátra, hogy a fejlett nyugati társadalom emberétől a legtöbb, ami megtehető lelki egyensúlyának megőrzése végett, a jólét (a technikai eszközök, fényképezők, cipők, autók stb. jelentette) spektakularitásra semmiképp se törekvő elfogadása. (Ebből a szempontból Houellebecq társadalomábrázolása messzemenőkig kirekesztő a szegényebb rétegekkel szemben. Olyannyira, hogy a korábbi könyveket is figyelembe véve hősei látszólag tendenciózusan közelednek a teljes anyagi függetlenség „idilli”, az átlagos olvasó számára ilyen módon kissé művi állapota felé.)
  20. ↑ HVG Jed alakja azért érdekes, mert személyéhez az író egy koherens és hihető kortárs képzőművészeti karriert rendel. Nem mellesleg pedig maró gúnnyal ábrázolja azt a közeget, amely ezt az életművet piedesztálra emeli. A voltaképpen üresfejű, újságot, könyvet nem olvasó, a tévében is csak rajzfilmet vagy meccset néző, a társaságban érdektelenségét szótlansággal leplező, ezért intelligensnek tekintett Jed...
  21. ↑ Tiszatajonline.hu Hősei hermetikusan lezárt térben élnek, elzárva egymástól és önmaguktól, alárendelve a modern civilizáció elkorcsosult rendszerének. Rituális gyilkosság, eutanázia, öngyilkosság; a közönyt egyedül a végletek írhatják felül.
  22. ↑ Revizor Online A regény központi figurája Jed Martin, a szenvtelen, hivatás őrült művész ideál tipikus megtestesítője... Houellebecq főhőse semmilyen kapcsolatban nem áll a társadalmat alkotó személyekkel...
  23. ↑ ekultura.hu A Térkép és a táj főszereplője a fotó- és festőművész, Jed Martin. Jed világéletében magányos ember volt... Jed magányában időnként lázas alkotásra adja a fejét, s ilyenkor születnek a más-más technikával készült, ám mindig számos elismerést, majd anyagi sikert is kivívó művei.
  24. ↑ Kulter Jed számára, akinek élettörténetét meséli el a könyv, valójában ... Houellebecq hőseinek az élet determinisztikus mozzanatai felett érzett fájdalmas beletörődésből igazából csak az utóbbi maradt, apátiájából lényegében csak pillanatokra zökken ki. Ez mindenesetre nem valami magára erőltetett sztoikus magatartás vagy állandósult depresszió a többnyire egyedül élő művész esetén, hanem − kis túlzással ... a magány felemésztő érzésétől mindvégig sikeresen távol maradva −, noha erről a „sikerről” (kvázi a boldogság titkáról) alig tudunk meg a regény során valamit.
  25. ↑ Revizor Online Az író önreflexivitása ez esetben kettős. ... számtalan karikaturisztikus ábrázolás után meg akarja jeleníteni saját magát, és hitelesebben tenné, mint ahogy azt kortársai és kritikusai teszik. Humorát jelzi, hogy magányos, infantilis alkoholistaként festi le magát, akinek egyetlen szórakozását a kutyája jelenti, ezenkívül csak a kolbászzabálásért és a XIX. századi politikai filozófusok műveiért rajong. Később durván ki is irtja önmagát a regényéből, amikor a róla készült önarckép elrablása közben brutálisan meggyilkolják vidéki otthonában. Az irónia csúcspontját saját temetése jelenti, amikor a milliónyi apró testdarabkát végül – helytakarékosságra hivatkozva – egy százhúsz centiméter hosszú koporsóba teszik. Nehéz nem tetten érni a gesztusban a szerző kulturális közvéleménnyel szembeni kritikus alapállását is, amely írói pályafutása során már számtalanszor „fel akarta őt aprítani”.
  26. ↑ ekultura.hu ...a Houellebecq-alteregóról is azt gondolom, hogy nem a játék kedvéért kapott helyet a regényben, hanem a szereplése egy nagyon is átgondolt írói stratégia része. ... Houellebecqet meglehetősen sok és sokféle támadás éri a nézetei, intoleranciája, nőgyűlölete és vulgaritása miatt...
  27. ↑ ekultura.hu Egy interjújában Houellebecq nehezményezi, hogy a botrányai és az állítólag vallott nézetei miatt a kritikusok már nem (vagy nem „megfelelően”) olvassák a könyveit, mert inkább azzal foglalkoznak, hogy milyen lehet ő mint ember, nem pedig azzal, hogy mi van a könyveiben. ... Ennek tükrében viszont meglehetősen furcsa, hogy Houellebecq beleírja az alteregóját ebbe a regénybe, akit éppenséggel ugyanúgy hívnak, mint őt, s ugyanazt a foglalkozást űzi. Ezek után kritikus legyen a talpán, aki a regényt olvasva teljesen el tudja különíteni egymástól a valódi és a fikciós Houellebecqet, és képes arra, hogy a regénybeli Houellebecq alakjából semmiféle következtetést ne vonjon le a valódi íróra vonatkozóan.
  28. ↑ Revizor Online A művek megalkotása során nem egy szebb, boldogabb, igazabb korra való emlékezés vezérli, pusztán a vágy, hogy megörökítse ezeket a társadalmi ideáltípusokat. A regénybeli Jed Martin későbbi képzőművészeti diadala a reflexiómentes, közönyös, monomániás iparosember karrierjét mutatja be, akit mechanikus automatizmusa tart a művészet pályáján, és akinek kifinomult intellektusa leginkább hallgatásában és ösztönös érzékenységében jelenik meg.
  29. ↑ Revizor Online Jed Martin életművének filozófiáját, gyűjteményének sikere és az ölébe csöppenő hatalmas vagyon mégis a modern művészet árpolitikájának kiszámíthatatlanságát, véletlenszerűségét, skizofrén jellegét tükrözi.
  30. ↑ ekultura.hu Bár Jed alkotói rohamaiból arra következtethetnénk, hogy ő afféle zseniális, megszállott, ihletett művész, akiből árad a teremtőerő, valójában nem erről van szó. Jed maga sem tudja, miért alkot (ha egyáltalán alkot, hiszen az élete tekintélyes részét semmittevéssel tölti), és a regény egy pontján úgy érzi, hogy már semmi köze sincs érzelmileg a műveihez, a saját művészete immár a lehető legsemlegesebb társalgási témává vált számára, s ezért a művészet nem alkalmas arra, hogy a segítségével valahogy feloldja a magányát.
  31. ↑ Damien Hirst (1965, Bristol – ) brit kortárs művész és a Young British Artists (YBA) csoport kiemelkedő alakja. Hirst legismertebb alkotásai közé tartoznak a formaldehidben konzervált állatok, a gyémántokkal borított koponya, és a gyógyszerkapszulákból készült művei. Hirst művészete gyakran provokatív, az élet és halál témáit feszegeti.
  32. ↑ Jeff Koons (1955, Yorkban, Pennsylvania – ) legismertebb munkái a hétköznapi tárgyakat, popkulturális elemeket és giccses motívumokat ötvözik. Híres alkotásai közé tartoznak a monumentális, lufiállatokat ábrázoló szobrai és a „Michael Jackson and Bubbles” porcelánszobor. Művészete gyakran vitákat vált ki a művészeti érték és a kommersz határvonaláról.
  33. ↑ Jean-Pierre Pernaut (1950-2022) francia újságíró és televíziós műsorvezető volt. 1975-től a TF1-nél dolgozott, ahol 32 évig vezette a délutáni híradót. Innovatív módon a helyi hírekre fókuszált, ami népszerűvé tette a műsort. További műsorai között volt a „Combien ça coûte?“ (Mennyibe kerül?). Sportrajongóként autóversenyeken is részt vett. Távozása után saját digitális csatornát indított.
  34. ↑ Beate Uhse (1919-2001) német pilóta és üzletasszony, aki az első női kaszkadőrpilóta volt Németországban. A második világháború után szexuális felvilágosító anyagokat és eszközöket árusító vállalkozást indított, és 1962-ben megnyitotta az első szexshopot. Üzletei és termékei forradalmasították a szexuális egészséget és szabadságot.
  35. ↑ Ferdinand Piëch (1937-2019) osztrák mérnök és üzletember, Ferdinand Porsche unokája. 1993 és 2002 között a Volkswagen AG vezérigazgatója, majd 2015-ig a felügyelőbizottság elnöke volt. Irányítása alatt a Volkswagen a világ egyik legnagyobb autógyártójává vált. Mérnökként nagy szerepet játszott az Audi Quattro fejlesztésében is.
  36. ↑ A francia Wikipédia tévesen „boucher chevalin“ (ló-mészáros) foglalkozást ad meg.
  37. ↑ Claude Vorilhon (1946. szeptember 30., Ambert – ), akit később Raël néven ismertek, a Raëlizmus vallás alapítója. 1973-ban azt állította, hogy találkozott földönkívüliekkel, akik a Raëlian mozgalom tanításait közvetítették neki. E vallás központi eleme a hit, hogy az emberiség idegenek által teremtett, és a béke, a szeretet, valamint a tudományos haladás elérése a cél. Raël számos könyvet írt és előadást tartott a világszerte követők ezrei számára. Claude Vorilhon „Egy sziget lehetősége“ című Houellebecq regényben a raëliak guruja, ahogy a valóságban is.
  38. ↑ Frédéric Beigbeder (1965. szeptember 21., Neuilly-sur-Seine – ) író, kritikus, televíziós műsorvezető, valamint a Flammarion kiadónál (Houellebecq műveinek kiadója) dolgozó szerkesztő. Számos híres műve van, köztük az "99 francs" (2999Ft, Európa Könyvkiadó, 2013, 252 oldal, ISBN 9789630795685, fordító: Bayer Antal) és a "Windows on the World" (ISBN 9780007184705), amelyek közül több is jelentős irodalmi díjakat nyert. Beigbeder munkái gyakran tartalmaznak szatirikus és önéletrajzi elemeket, amelyek tükrözik az ő kritikáját a modern társadalommal és a fogyasztói kultúrával szemben.
  39. ↑ Az ominózus szócikk Frédéric Nihous-ról szól. Az 1967-ben született, jogi végzettségű francia politikus a vadászok jogainak védelmében tevékenykedik. A Chasse, Pêche, Nature et Traditions (CPNT) nevű párt vezetője, mely a vidéki és vadászati érdekek képviseletére összpontosít. 2007-ben indult a francia elnökválasztáson, de nem ért el jelentős eredményt. Nihous elkötelezett a vidéki életmód megőrzése és a környezetvédelem mellett. A cikkben még a házilégy és Beauvais kapcsán mutat ki az újságíró egyezést. Vincent Glad2: Houellebecq, la possibilité d'un plagiat (francia nyelven). Slate, 2010. szeptember 2. (Hozzáférés: 2024. május 19.)
  40. ↑ a b Kostrz, Marie: Houellebecq gratuit sur le Net : Flammarion va attaquer (francia nyelven). Le Nouvel Obs, 2010. november 25. (Hozzáférés: 2024. május 19.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_térkép_és_a_táj&oldid=27144294”