Goncourt-díj
A Goncourt-díj (Prix Goncourt) egy francia irodalmi díj, melyet az év "legjobb és legképzelettelibb prózai művének" ajánlanak.
| Goncourt-díj (Prix Goncourt) | |
| Díjazott | az év legjobb és legképzelettelibb prózai műve |
| Szervezet neve | Goncourt Akadémia |
| Székhely | Párizs |
| Névadó | |
| Alapítás éve | 1903 |
| Ország |  Franciaország |
| Díjátadás | |
| Első díjátadás | 1903. |
| Legutóbbi díjátadás | 2021. |
| Hivatalos weboldal | |
| hivatalos oldal | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Goncourt-díj témájú médiaállományokat. | |
Edmond de Goncourt – a sikeres szerző, kritikus és kiadó – az egész vagyonát a Goncourt Akadémia alapítványára hagyományozta, amely 1903 óta ajánl fel díjat Edmond testvére és munkatársa, Jules Alfred Huot de Goncourt, (1830–1870) tiszteletére. A döntőbizottság hagyományosan a Drouant étteremben (Chez Drouant) szokott összegyűlni minden hónap első keddjén. A díj, melyhez jelképesen csak egy 10 eurós csekket állítanak ki, hatalmas hírnévvel jár és a szerző művei iránt ugrásszerűen megnő a kereslet.[1]
A díjat egy szerző csak egy alkalommal kaphatja meg, egyszer azonban mégis előfordult, hogy valaki kétszer is megkapta. Romain Gary először 1956-ban a Les racines du ciel (Az ég gyökerei) című művéért vehette át a díjat, majd 1975-ben Émile Ajar álnéven ismét őt találták a legjobbnak La vie devant soi (Előttem az élet) című, magyarra is lefordított könyvéért. Gary megpróbálta visszautasítani a díjat, de Hervé Bazin, a döntőbizottság akkori elnöke kijelentette: „A Goncourt-díj olyan, mint a születés vagy a halál, sem elfogadni, sem elutasítani nem lehet”.
Néhány ismertebb díjazott író: Marcel Proust, Jean Fayard, Simone de Beauvoir, Georges Duhamel, Alphonse de Châteaubriant, Antonine Maillet.
Néhány alkalommal ellentmondásosan alakult a díjazás. Ezek közül a leghíresebb az 1919-es, Marcel Proust-nak ítélt díj volt, ugyanis az olvasók Roland Dorgelès Les Croix de bois (Fa keresztek) című művére szavaztak (mely az I. világháborúról szólt), a következő okok miatt:
- a díjat ígéretes fiatal szerzőknek szokás adni, míg Proust már 48 éves volt;
- mindez az első világháború után történt, ahol Dorgelès is harcolt, míg Proust asztmája miatt egészségügyileg alkalmatlan volt a harcra;
- Dorgelès regénye hazafiasságtól duzzadt ki, míg Prousté politikától mentesen egy társadalmi, pszichológiai eszmefuttatás volt.
Ezeket az érveket persze a mai kritika már teljesen átértékelte.
Díjazottak szerkesztés
| Év | Díjazott | Mű | Magyar cím |
|---|---|---|---|
| 1903 | John Antoine Nau | Force ennemie | |
| 1904 | Léon Frapié | La Maternelle | |
| 1905 | Claude Farrère | Les Civilisés | Nyugati bestiák |
| 1906 | Jérôme et Jean Tharaud | Dingley, l'illustre écrivain | Dingley, a híres-neves író |
| 1907 | E. Moselly | Terres lorraines | |
| 1908 | Francis de Miomandre | Écrit sur de l'eau... | |
| 1909 | Marius et Ary Leblond | En France | |
| 1910 | Louis Pergaud | De Goupil à Margot | |
| 1911 | Alphonse de Chateaubriant | Monsieur des Lourdines | |
| 1912 | André Savignon | Les Filles de la pluie | |
| 1913 | Marc Elder | Le peuple de la mer | |
| 1914 | Adrien Bertrand | l'Appel du Sol | |
| 1915 | René Benjamin | Gaspard | |
| 1916 | Henri Barbusse | Le Feu | A tűz |
| 1917 | Henri Malherbe | La Flamme au poing | |
| 1918 | Georges Duhamel | Civilisation | |
| 1919 | Marcel Proust | A l'ombre des jeunes filles en fleur | Bimbózó lányok árnyékában |
| 1920 | Ernest Pérochon | Nêne | |
| 1921 | René Maran | Batouala | Batuala, néger regény |
| 1922 | Henry Béraud | Le vitriol de la lune and Le martyre de l'obèse | |
| 1923 | L. Fabre | Rabevel ou Le mal des ardents | |
| 1924 | Thierry Sandre | Le Chèvrefeuille, le Purgatoire, le Chapitre XIII | Iszalag |
| 1925 | Maurice Genevoix | Raboliot | |
| 1926 | H. Deberly | Le supplice de Phèdre | |
| 1927 | Maurice Bedel | Jérôme 60° latitude nord | |
| 1928 | Maurice Constantin Weyer | Un Homme se penche sur son passé | |
| 1929 | Marcel Arland | L'Ordre | Féltestvérek |
| 1930 | H. Fauconnier | Malaisie | |
| 1931 | Jean Fayard | Mal d'amour | Szeretni gyötrelem |
| 1932 | Guy Mazeline | Les Loups | |
| 1933 | André Malraux | La Condition humaine | Az ember sorsa |
| 1934 | Roger Vercel | Capitaine Conan | |
| 1935 | Joseph Peyre | Sang et Lumières | |
| 1936 | Maxence Van Der Meersch | L'Empreinte de Dieu | |
| 1937 | Charles Plisnier | Faux Passeports | |
| 1938 | Henri Troyat | L'Araignée | |
| 1939 | Philippe Hériat | Les enfants gâtés | |
| 1940 | Francis Ambrière | Les grandes vacances | |
| 1941 | Henri Pourrat | Le vent de mars | |
| 1942 | Marc Bernard | Pareil à des enfants | Viharos gyermekkor |
| 1943 | Marius Grout | Passage de l'Homme | |
| 1944 | Elsa Triolet | Le premier accroc coûte 200 Francs | Az első tépés kétszáz frankba kerül |
| 1945 | Jean-Louis Bory | Mon village à l'heure allemande | |
| 1946 | Jean-Jacques Gautier | Histoire d'un Fait divers | Egy napihír története |
| 1947 | Jean-Louis Curtis | Les Forêts de la Nuit | |
| 1948 | Maurice Druon | Les grandes familles | Finom famíliák |
| 1949 | Robert Merle | Week-end à Zuydcoote | Két nap az élet |
| 1950 | Paul Colin | Les jeux sauvages | |
| 1951 | Julien Gracq[2] | Le Rivage des Syrtes | A Szirtiszek partvidéke |
| 1952 | Béatrix Beck | Léon Morin, prêtre | |
| 1953 | Pierre Gascar | Les Bêtes | |
| 1954 | Simone de Beauvoir | Les Mandarins | Mandarinok |
| 1955 | Roger Ikor | Les eaux mêlées | |
| 1956 | Romain Gary[3] | Les racines du ciel | |
| 1957 | Roger Vailland | La Loi | A törvény |
| 1958 | Francis Walder | Saint Germain ou la Négociation | |
| 1959 | André Schwarz-Bart | Le dernier des Justes | Igazak ivadéka |
| 1960 | Vintilă Horia | Dieu est né en exil | |
| 1961 | Jean Cau | La pitié de Dieu | |
| 1962 | Anna Langfus | Les bagages de sable | Homokpoggyász |
| 1963 | Armand Lanoux | Quand la mer se retire | |
| 1964 | Georges Conchon | L'Etat sauvage | |
| 1965 | Jacques Borel | L'Adoration | Rajongás |
| 1966 | Edmonde Charles-Roux | Oublier Palerme | Feledni Palermót |
| 1967 | André Pieyre de Mandiargues | La Marge | A legkülső körön |
| 1968 | Bernard Clavel | Les fruits de l'hiver | |
| 1969 | Félicien Marceau | Creezy | |
| 1970 | Michel Tournier | Le Roi des Aulnes | A Rémkirály |
| 1971 | Jacques Laurent | Les Bêtises | |
| 1972 | Jean Carrière | L'Epervier de Maheux | |
| 1973 | Jacques Chessex | L'Ogre | |
| 1974 | Pascal Lainé | La Dentellière | A csipkeverő lány |
| 1975 | Émile Ajar (Romain Gary)[3] | La vie devant soi | Előttem az élet |
| 1976 | Patrick Grainville | Les Flamboyants | |
| 1977 | Didier Decoin | John l'enfer | |
| 1978 | Patrick Modiano | Rue des boutiques obscures | A Sötét Boltok utcája |
| 1979 | Antonine Maillet | Pélagie la Charette | |
| 1980 | Yves Navarre | Le Jardin d'acclimatation | |
| 1981 | Lucien Bodard | Anne Marie | |
| 1982 | Dominique Fernandez | dans la main de l'Ange | |
| 1983 | Frédérick Tristan | Les égarés | |
| 1984 | Marguerite Duras | L'Amant | A szerető |
| 1985 | Yann Queffelec | Les Noces barbares | |
| 1986 | Michel Host | Valet de nuit | |
| 1987 | Tahar ben Jelloun | La Nuit sacrée | A szentséges éjszaka |
| 1988 | Erik Orsenna | L'Exposition coloniale | |
| 1989 | Jean Vautrin | Un grand pas vers le Bon Dieu | |
| 1990 | Jean Rouaud | Les Champs d'honneur | A dicsőség mezején |
| 1991 | Pierre Combescot | Les Filles du Calvaire | |
| 1992 | Patrick Chamoiseau | Texaco | |
| 1993 | Amin Maalouf | Le Rocher de Tanios | Taniosz sziklája |
| 1994 | Didier Van Cauwelaert | Un Aller simple | |
| 1995 | Andreï Makine | Le Testament français | A francia hagyaték |
| 1996 | Pascale Roze | Le Chasseur Zéro | Zéró vadász |
| 1997 | Patrick Rambaud | La Bataille | A csata |
| 1998 | Paule Constant | Confidence pour confidence | Barátnők |
| 1999 | Jean Echenoz | Je m'en vais | Elmegyek |
| 2000 | Jean-Jacques Schuhl | Ingrid Caven | Ingrid Caven |
| 2001 | Jean-Christophe Rufin | Rouge Brésil | Brazilvörös |
| 2002 | Pascal Quignard | Les Ombres errantes | Vándorló árnyak |
| 2003 | Jacques-Pierre Amette | La maîtresse de Brecht | Brecht szeretője |
| 2004 | Laurent Gaudé | Le Soleil des Scorta | Scortáék napja |
| 2005 | François Weyergans | Trois jours chez ma mère | Három nap anyámnál |
| 2006 | Jonathan Littell | Les Bienveillantes | Jóakaratúak |
| 2007 | Gilles Leroy | Alabama song | Alabama Song |
| 2008 | Atiq Rahimi | Syngué Sabour. Pierre de patience | Türelemkő |
| 2009 | Marie NDiaye | Trois Femmes puissantes | Három erős nő |
| 2010 | Michel Houellebecq | La Carte et le Territoire | A térkép és a táj |
| 2011 | Alexis Jenni | L'art français de la guerre | A háború francia művészete |
| 2012 | Jérôme Ferrari | Le Sermon sur la chute de Rome | Intelem Róma bukásáról |
| 2013 | Pierre Lemaître | Au revoir là-haut | Viszontlátásra odafönt |
| 2014 | Lydie Salvayre | Pas pleurer | Nem sírni |
| 2015 | Mathias Énard | Boussole | Iránytű |
| 2016 | Leïla Slimani | Chanson douce | Altatódal |
| 2017 | Éric Vuillard | L'Ordre du jour | Napirend |
| 2018 | Nicolas Mathieu | Leurs enfants après eux | Gyermekeik is utánuk |
| 2019 | Jean-Paul Dubois | Tous les hommes n'habitent pas le monde de la même façon | |
| 2020 | Hervé Le Tellier | L’Anomalie | Anomália |
| 2021 | Mohamed Mbougar Sarr | La plus secrète mémoire des hommes[4] | Az emberek legtitkosabb emlékezete |
| 2022 | Brigitte Giraud | Vivre vite[5] | Gyorsan élni |
| 2023 | Jean-Baptiste Andrea | Veiller sur elle[6] |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ [1] Archiválva 2010. február 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Idézet a díj hivatalos oldaláról: "…il reçoit un chèque symbolique de 10 euros"
- ↑ Elutasította a díjat
- ↑ a b Az egyetlen alkalom, hogy ugyanaz a szerző kétszer kapta meg a díjat.
- ↑ Sárdi Krisztina: Szenegáli író nyerte a Goncourt-t (1749.hu, 2021-11-04)
- ↑ László Ferenc: Gyász, ünnep (1749.hu, 2022-11-06. Hozzáférés: 2022-12-01)
- ↑ Juliette Einhorn (2023. november 7.). „Le Prix Goncourt 2023 récompense Jean-Baptiste Andrea a « Veiller sur elle »”. Le Monde. (Hozzáférés: 2023. november 29.)
