Aarne Wuorimaa

(1892–1975) finn diplomata

Aarne Wuorimaa (teljes nevén: Aarne Artur Wuorimaa, 1906 előtti vezetékneve: Blomberg; Leivonmäki, 1892. február 8.Helsinki 1975. július 5.[1]) finn karrierdiplomata, 1940-től 1944-ig Finnország budapesti követségének vezetője.

Aarne Wuorimaa
Aarne-Wuorimaa-1933.jpg
Született 1892. február 8.
Leivonmäki
Elhunyt 1975. július 5. (83 évesen)
Helsinki
Állampolgársága finn
SzüleiArtur Wuorimaa
Foglalkozása diplomata
Tisztsége
  • nagykövet
  • finn nagykövet Észtországban (1927–1933)
  • finn nagykövet Magyarországon (1940–1944)
SablonWikidataSegítség

PályafutásaSzerkesztés

Szülei evangélikus lelkészek voltak, apja, Artur Wuorimaa politikusként is ismert Finnországban. 1910-ben szerzett diplomát a Helsinki Egyetemen, majd 1916-ban filozófiából mestervizsgát tett.

1918-19-ben a Finn Légierőnél szolgált, majd 1919-től diplomáciai pályára lépett. 1920-ig Londonban szolgált, majd ugyanabban az évben a Vöröskeresztnél képviselte országát. 1922-től 1928-ig Párizsban volt beosztott diplomata, közben 1923 és 1925 között a Népszövetség genfi titkárságán is dolgozott. 1928 és 1933 között Finnország tallinni követe, majd 1933 és 1940 között Finnország berlini követségének vezetője volt.[2]

Magyarországon 1940. július 8-án[3] adta át megbízólevelét (akkreditálva volt Bulgáriába is). Követként aktívan figyelemmel kísérte az egyre fasizálódó magyar közéletet. Wuorimaa a Finn Agrárszövetség (ma: Centrumpárt) tagjaként liberális gondolkodó volt, és ekként komoly kritikát fogalmazott meg a magyar politikai elitről, de a társadalom mentalitásáról is. A revizionista nézetekkel nem tudott azonosulni, ahogy a magyarországi antiszemitizmussal sem.[4] Zeneszerető emberként a Kelenhegyi úti nagykövetség épületébe több zenei ünnepséget fogadott be.[2] 1944 nyarán Budapestet már bombatámadások érték, ezért a követséget Székesfehérvár közelébe költöztették, ám Wuorimaa a fővárosban, illetve a környékén maradt.[5] 1944-ben véget ért a Finnország és Szovjetunió közti ún. folytatólagos háború, a békeszerződés értelmében Finnországnak szakítania kellett Németországgal és szövetségeseivel - így Magyarországgal is -,[6] ezért 1944. szeptember 20-án a finn-magyar diplomáciai kapcsolatok megszakadtak, Aarne Wuorimaa október 14-én családjával együtt Bécsbe távozott.[7]

Finnországba való hazatérését követően annak a bizottságnak a vezetője lett, amely a finnországi német vagyon átadását intézte a Szovjetunió számára. 1946-ban azonban kényszernyugdíjazták, de 1950-ben rehabilitálták, ezt követően visszatért a külügy szolgálatába. 1951 és 1959 között Finnország hágai követe volt, Portugáliában is akkreditálva.

MűveiSzerkesztés

  • Muistojeni Unkari (1947)
  • Mitä on diplomatia (1949)
  • Lähettiläänä Hitlerin Saksassa (1967)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Johan Lindberg: Wuorimaa, Aarne. Uppslagsverket Finland (svédul) (2011. okt. 3.) (Hozzáférés: 2019. júl. 25.)
  2. a b Nagy Iván: Aarne Wuorimaa. Északi Rokonaink, V. évf. (1942. jan.) 2. o.
  3. Magyarország tiszti cím- és névtára. Budapest: M. kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1944. 45. o.  
  4. Vesa Vares: A romantikus távoli rokon. Iskolakultúra, 5. sz. (1998. máj.) 56–66. o.
  5. Jaakko Sievers: Rokoni körben: A magyarországi finn képviselet története. (hely nélkül): Finn nagykövetség. 2010. 108. o.  
  6. Sz. Bíró Zoltán: Nehéz szomszédság: finn-szovjet kapcsolatok. História, XXXIV. évf. 7. sz. (2012) 37. o.
  7. Diplomáciatörténet. Finn Nagykövetség, Budapest (Hozzáférés: 2019. júl. 25.)