Achilles Last Stand
Az Achilles Last Stand az angol Led Zeppelin együttes dala az 1976-os Presence albumukról. Szerzője Jimmy Page gitáros és Robert Plant énekes volt, akik már 1975 nyarán elkezdték az ötletelést. A dalt befolyásolták a két zenész utazásai, a keleti zenék iránti rajongásuk, valamint bizonyos mitológiai témák. A felvételei 1975 novemberében zajlottak a müncheni Musicland Studiosban, a Presence nagylemez készítésekor. 10 és fél perces hosszával az együttes egyik leghosszabb stúdiófelvétele, valamint az egyik legösszetettebb szerzeményük, egymáshoz szervesen kapcsolódó részekkel, utólag feljátszott többszörös gitársávokkal.
| Led Zeppelin Achilles Last Stand | ||||
| Dal a Presence albumról | ||||
| Megjelent | 1976. március 31. | |||
| Felvételek | 1975. november, Musicland Studios, München, Németország | |||
| Stílus | Hard rock[1][2] | |||
| Nyelv | angol | |||
| Hossz | 10:26 | |||
| Kiadó | Swan Song | |||
| Szerző | Jimmy Page, Robert Plant | |||
| Producer | Jimmy Page | |||
| A(z) Presence album dalai | ||||
| ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
Megjelenésekor pozitív visszajelzéseket kapott, ellentétben olyan epikus stílusú Led Zeppelin dalokkal, mint például a Kashmir. 1977 és 1980 között az élő fellépéseik egyik jellegzetes darabja volt. Az 1979-ben a Knebworth Fesztiválon való előadása szerepel a 2003-ban kiadott Led Zeppelin DVD-n. Page több interjúban is a kedvenc Zeppelin dalának nevezte, a gitárszólóját pedig a Stairway to Heaven szólójához hasonlította.
Háttér szerkesztés
Az 1975-ös amerikai turné illetve a londoni koncertek után szünetet tartott a zenekar, és hosszú ideig nem lépett fel.[3] Az Egyesült Királyságban uralkodó magas adótörvények okán az együttes csak korlátozott ideig kívánt az ország területén tartózkodni. Page és Plant 1975 júniusában elutazott Marokkóba, ahol már elkezdtek zenét szerezni a következő album anyagához.[4] Page elmondása szerint a Marokkóban hallott zenék befolyásolták a dal egyes gitárrészeit.[5] Az észak-afrikai és a közel-keleti zenék már korábban is inspirálták a zenekar olyan dalait, mint a Friends, a Four Sticks, a No Quarter, vagy a Kashmir.[6][7] Az "Achilles Last Stand" tele van mitológiai utalásokkal, William Blaketől felidézve Albion, Atlasz, és Akhilleusz legendáit. Ennek ellenére a dalszöveg többet merít a zenekar "számüzetés" alatt lebonyolított utazásairól.[8] A számcím ironikus utalás Plant 1975 augusztusában bekövetkezett autóbalesetére, mely révén Akhilleuszhoz hasonlóan a bokája sérült meg.[9] Plant egy évig nem tudott járni, ezért a Presence nagy részét tolószékben ülve énekelte fel.
Felvételek szerkesztés
A szám Jimmy Page arpeggio stílusú akkordbontásaival kezdődik, egyfajta titokzatos és kisérteties hangulatot kölcsönözve.[10][8] Ezt követi John Bonham dobos és John Paul Jones basszusgitáros belépése, vágtató stílusuk a darab végéig megadja a ritmust.[11] Robert Plant a hosszú bevezető rész négyszer való megismétlése után lép be az énekével. [12] Részeit rövid hangszeres részek osztják fel, melyekben Page sokszor rájátszik saját témáira.[8] Ezeket a többszörös gitársávokat utólag játszotta fel a gitáros. 3:42-kor a dal eltolódik, és Page ekkor kezdi el játszani az első szólóját.[8][5] Itt már a ritmusszekció is tempót vált, 4/4-ről 5/4-re váltanak.[13] A szóló végeztével a már korábban halott módon folytatódik tovább a szám, kiegészítésként Page hozzáadott díszitéseivel.[14] Majd egy rövid slide gitár rész után Plant egy keleti hatású, scat-stílusú vokális részbe lép.[8] 8: 25-kor Page második szólóját kezdi el játszani még több gitársávot használva mint korábban, majd egy másfél perc múlva a dal lecsillapodik, és visszhangozva a nyitó téma akkordbontásaival zárul a dal.[14]
A próbákat Los Angelesben kezdte a zenekar, majd a németországi (München) Musicland Studiosba utaztak, hogy felvegyék a Presence albumot. Az "Achilles Last Stand" alapjait az 1975. november 12-i felvételek során rögzítették.[10] A dal feljátszásánál John Paul Jones egy 8 húros basszusgitárt használt.[10] Elmondása szerint azért tartotta szükségesnek, hogy a sok gitárszóló alatt, a mélyebb és közepesebb hangtartományokat is kellőképpen fel tudja sorakoztatni.[8] Page először kifogásolta az ötletet, majd hallva Jones játékát elismerte annak hatékonyságát.[15] Az összes gitárrészét egyetlen hangszerrel rögzítette a felvételek folyamán. Később úgy nyilatkozott, hogy mivel fél tucatnyi gitársáv szól egyszerre, az összesnek nagyon erősnek és fontosnak kell lennie önmagában is, hogy minden egyes részt könnyen lehessen azonosítani.[15] Az album felvétele 1975. november 27-én fejeződött be, 15 nappal azután, hogy a zenekar meghozta az "Achilles Last Stand" alapjait.[16]
Megjelenés és élő előadások szerkesztés
A dal az Atlantic Records kiadásában 1976. március 31-én jelent meg, mint a Presence album nyitódala. A lemez kezdetben jól szerepelt a listákon (Amerikában és Angliában is első lett), de végül ez lett a legkevésbé sikeres Led Zeppelin album.[16] Ebben közrejátszhatott az is, hogy a megjelenésének idején nem turnézott a zenekar. Novemberre viszont megfelelően felépült Robert Plant, így megkezdődhettek a próbák egy következő amerikai turnéra.[17] Ezek során az "Achilles Last Stand" volt az egyik első dal, amit elkezdtek közösen játszani. Mivel a stúdiófelvétel nagymértékben támaszkodott a technikai felszerelés adottságaira, az együttes számára kihívást jelentett, hogy majd élőben is kellőképpen megtudják szólaltatni.[18] Page visszaemlékezései szerint először úgy gondolta, hogy majd a Gibson EDS-1275 típusú kétnyakú gitárjával kell előadnia, de végül különböző effektekkel kiegészítve maradt a standard hathúrosánál.[19] 1977 februárjában amerikai turnéra indultak, mely révén először halhatta a közönség élőben is a számot. Feloszlásukig rendszeresen szerepelt a repertoárjukon, gyakran a Stairway to Heaven előtt eljátszva.[18] A Presence albumról csak a Nobody's Fault But Mine és az "Achilles Last Stand" szerepelt az élő előadásokon. Az 1979-es Knebworth Fesztiválon adott koncertről felvétel készült, mely során szintén eljátszották a dalt. A felvétel megtekinthető a 2003-ban megjelent Led Zeppelin DVDn. A Presence 2015-ös remaszterizált deluxe kiadásán "Two Ones Are Won" címmel meghallgatható a szám eltérő mix verziója. [15]
Kritikák szerkesztés
A Presence korabeli kritikái közül, a Rolling Stone egyik munkatársa Stephen Davis azt írta a dalra, hogy John Bonham dobjai kiemelt szerepet kapnak benne. Bonham dühödten támadja dobjait, hogy az az Achilles Last Stand legfontosabb eszköze legyen, mindaddig amíg Plant be nem lép.[20] A Classic Rock Review 2011-es írásában pozítivan írt a számról, mivel a lemez "tour de force" -jének (bűvészmutatvány, ügyes teljesítmény) hívta. Ezenkívül úgy jellemezte, hogy az elejétől a végéig egy igazi utazás élményét adja, bár hét és fél percben valószínüleg jobban működne, mint a kicsit hosszú tíz és félben.[21] A Presence Deluxe Edition újrakiadásának apropóján Andrew Doscas a PopMatters írója szintén dicsérte a dalt. Írása szerint az "Achilles Last Stand" a Led Zeppelin utolsó igazi epikus dala,[22] melyben Bonham dobolásától szívrohamot lehet kapni, Page lángolóan gitározik, Plant éneke pedig hipnotikus hatású.[22] A dalt olyan előadók is feldolgozták, mint a Vitamin String Quartet, a Jason Bonham Band vagy a Dream Theater.
Közreműködők szerkesztés
- Jimmy Page – gitár
- Robert Plant – ének
- John Paul Jones – 8 húros basszusgitár
- John Bonham – dob, ütőhangszerek
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Milward 2013, 135. o.
- ↑ Schuman 2009, 37. o.
- ↑ Shadwick 2005, 240–241. o.
- ↑ Shadwick 2005, 241–243. o.
- ↑ a b Fast 2001, 88. o.
- ↑ Tolinski 2012, eBook.
- ↑ Waksman 1998, 295. o.
- ↑ a b c d e f Shadwick 2005, 246. o.
- ↑ Downing, Brian: Led Zeppelin – Achilles Last Stand – Song Review. AllMusic . (Hozzáférés: 2018. július 24.)
- ↑ a b c Popoff 2017, 184. o.
- ↑ Akkerman 2014, 102–103. o.
- ↑ Akkerman 2014, 103. o.
- ↑ Akkerman 2014, 105. o.
- ↑ a b Akkerman 2014, 106. o.
- ↑ a b c Power 2016, eBook.
- ↑ a b Lewis 2012, eBook.
- ↑ Lewis & Pallett 2005, 275–276. o.
- ↑ a b Lewis & Pallett 2005, 308. o.
- ↑ Lewis & Pallett 2005, 275. o.
- ↑ David, Stephen. Led Zeppelin: Presence [archivált változat] (1976. május 20.). Hozzáférés ideje: 2017. október 16. [archiválás ideje: 2017. augusztus 9.]
- ↑ 'Presence by Led Zeppelin. Classic Rock Review , 2011. november 24. (Hozzáférés: 2017. október 16.)
- ↑ a b Doscas, Andrew: Led Zeppelin: Presence (Deluxe Edition). PopMatters , 2015. szeptember 10. (Hozzáférés: 2017. július 28.)
Források
- Akkerman, Gregg. Experiencing Led Zeppelin: A Listener's Companion. Lanham, Maryland: Rowman & Littlefield (2014). ISBN 978-0-81088-916-3
- Campbell, Iain. From Achilles to Alexander: The Classical World and the World of Metal, Heavy Metal Music in Britain. New York City: Routledge (2016). ISBN 978-0-7546-6423-9
- Lewis, Dave. Led Zeppelin: The 'Tight But Loose' Files. London: Omnibus Press (2010). ISBN 978-0-857-12220-9
- Lewis, Dave. Led Zeppelin: A Celebration. London: Omnibus Press (2012). ISBN 978-0-85712-819-5
- Led Zeppelin: The Concert File. London: Omnibus Press (2005). ISBN 1-84449-659-7
- Milward, John. Crossroads: How the Blues Shaped Rock 'n' Roll (and Rock Saved the Blues). UPNE (2013). ISBN 978-1-5555-3744-9
- Popoff, Martin. Led Zeppelin: All the Albums, All the Songs. MBI (2017). ISBN 978-0-76035-211-3
- Power, Martin. No Quarter: The Three Lives of Jimmy Page. London: Omnibus Press (2016). ISBN 978-1-78323-536-0
- Schuman, Michael A.. Led Zeppelin: Legendary Rock Band. Enslow Publishers (2009). ISBN 978-0-7660-3026-8
- Shadwick, Keith. Led Zeppelin: The Story of a Band and Their Music 1968–1980, 1st, San Francisco: Backbeat Books (2005). ISBN 0-87930-871-0
- Tolinski, Brad. Light and Shade: Conversations with Jimmy Page. Crown Publishing Group (2012). ISBN 978-0-307-98573-6
- Waksman, Steven Michael. Instruments of Desire: The Electric Guitar and the Shaping of Musical Experience. University of Minnesota (1998)
