Aimé-Jules Dalou

francia eklektikus szobrász
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. október 20.

Aimé-Jules Dalou, Párizs, 1838. december 31. – Párizs, 1902. április 15.) francia eklektikus szobrász.

Aimé-Jules Dalou
Aimé-Jules Dalou a műteremben
Aimé-Jules Dalou a műteremben
Született1838. december 31.[1][2][3][4][5]
Párizs
Elhunyt1902. április 15. (63 évesen)[1][2][4][5][6]
Párizs
Állampolgárságafrancia[7]
Foglalkozása
Iskolái
  • École nationale supérieure des arts décoratifs
  • École nationale supérieure des Beaux-Arts
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja (1883. július 13.)
  • a francia Becsületrend tisztje (1889. szeptember 21.)
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1899. november 18.)
Sírhelye

Aimé-Jules Dalou aláírása
Aimé-Jules Dalou aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Aimé-Jules Dalou témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Először Jean-Baptiste Carpeaux, azután Francisque Duret (1804-1865) tanítványa volt, utóbb a művészi ipar terén működött. 1862-ben állította ki első szobrát. 1870-ben a Hímző nővel díjat nyert. A párizsi kommünben való részvétele miatt Angliába emigrált.

Naturalisztikus terrakotta-szobraival, a Gyermekét szoptató bretagne-i parasztasszonyt ábrázoló életnagyságú terrakotta csoportjával (1877), a Gyermekét altató anya, márványcsoporttal és mellszobraival nagy sikert aratott.

Angliából 1879-ben tért vissza Párizsba és az 1883. évi Salonban két nagy, festői domborművével, amelyeknek egyike a francia képviselőház 1789. június 23-i ülését ábrázolta, a másik pedig a Köztársaság allegóriája, amely nagydíjat nyert. Későbbi művei közül különösen kiemelkedik Gustave Courbet mellszobra és Jean-Martin Charcot (1884), Henri Rochefort (1888), André Theuriet (1889) mellszobrai, valamint Delacroix bronzemlékszobra a párizsi Luxemburg-kertben (1890). Párizs városa 1883-ban a Köztársaság domborművének márványból való elkészítésével bízta meg, amellyel szintén díjat nyert.

 
Dalou mellszobra, Auguste Rodin műve

Emlékezete

szerkesztés
  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Aimé-Jules Dalou (holland nyelven)
  3. Aime Jules Dalou (francia nyelven). Ministry of Culture of France
  4. a b Aimé Jules Dalou (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  5. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. KulturNav (angol, bokmål norvég, svéd, finn, dán és észt nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 25.)