Airco DH.2
Az Airco DH.2 egy brit gyártmányú együléses, tolólégcsavaros korai vadászrepülőgép volt az első világháborúban. Mivel a háború első szakaszában az antant még nem rendelkezett a légcsavaron át tüzelő géppuska technológiájával, hasonló konstrukciókkal próbáltak szembeszállni a német technológiai előnnyel.
| Airco DH.2 | |
 | |
| Funkció | vadász |
| Gyártó | Airco |
| Tervező | Geoffrey de Havilland |
| Gyártási darabszám | 453 |
| Rendszeresítők | Egyesült Királyság |
| Első felszállás | 1915 július |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Airco DH.2 témájú médiaállományokat. | |
Története szerkesztés
Az első légicsatákban a pilóták pisztollyal és karabéllyal lövöldöztek egymásra, de hamar rájöttek a géppuskák használhatóságára. Mivel azonban a britek kezdetben nem tudtak géppuskával átlőni a légcsavaron (ezt a németek oldották meg először), Geoffrey de Havilland a brit Airco gyár főkonstruktőre tolólégcsavaros repülőgépet tervezett, ahol a motor és a propeller a pilóta háta mögött helyezkedett el (így ez a probléma nem jelentkezett). A kétüléses DH.1 tapasztalatai alapján 1915 elején megtervezte annak kisebb, együléses változatát, a DH.2-t, amelyet főleg vadászkíséretnek szántak a felderítő gépek számára. A prototípus júliusban szállt fel először.[1]
A DH.2 fegyverzete egy 0.303-as (7,7 mm-es) Lewis-géppuska volt, amelyet az eredeti tervek szerint három különböző irányba néző állványra lehetett áthelyezni repülés közben, de a pilóták rájöttek, hogy sokkal egyszerűbb a repülőt fordítani, mint a fegyvert rakosgatni. Emiatt végül csak a középső, előre néző állvány maradt meg, bár a parancsnokság ragaszkodott hozzá, hogy az odaerősítés ne legyen végleges és egy kapocs eltávolítása után a géppuska levehető legyen.[2]
A DH.2-k többségét egy 100 lóerős Gnôme Monosoupape forgómotor hajtotta; a későbbi sorozatok 110 lóerős Le Rhône 9J motort kaptak.[3]
Az Airco összesen 453 db DH.2-t gyártott.[4]
Az első tesztrepülések után egy DH.2-t átszállítottak Franciaországba, hogy harctéri körülmények között is kipróbálják. A gépet azonban lelőtték, pilótája életét vesztette; a németek pedig megjavították a lezuhant repülőt.[4] Az első repülőszázad, amelyet Airco DH.2-esekkel is felszereltek (és az első, amelyik csak együléses vadászgépekből állt) a No. 24 Squadron volt, amelyik 1916 februárjában került a frontra.[5] Végül hét repülőszázadot szereltek fel a típussal és igen jól teljesített a Fokker Eindeckerekkel szemben. Jelentős szerep jutott nekik a somme-i csata légiharcaiban; egyedül a No. 24 Squadron 774 légicsatában vett részt és 44 ellenséges repülőt lőtt le.[5] A DH.2 egyik hátránya volt, hogy igen érzékeny irányítása miatt a kezdő pilóták könnyen lezuhantak vele (ezért "pörgő krematóriumnak" is csúfolták)[6][7] Gyakorlott kézben azonban igen fordulékony, jól irányítható gépnek bizonyult.[8] A hátul elhelyezett forgómotor miatt könnyen átesett, de a középen lévő súlypont miatt manőverezési képessége a korabeli repülők között kiválónak minősült.
1916 szeptemberében megjelentek a fronton az új típusú kétfedelű, elöllégcsavaros, propelleren át tüzelő német vadászrepülők, a Halberstadt D.II és az Albatros D.I, az Airco DH.2 pedig hamar elavult. 1917 júniusáig maradt frontszolgálatban, míg az utolsó századokat is fel nem szerelték modernebb utódjával, az Airco DH.5-tel. Néhány darab azonban továbbra is harcolt a macedóniai fronton,[9] a Sínai-félszigeten és Palesztinában. 1918-ban már csak oktatógépnek használták haladó pilóták számára. A háború végére valamennyit visszavonták és egyetlen példánya sem maradt fenn.
Ászpilóták szerkesztés
A korai brit ászpilóták közül többen is DH.2-n repültek. Ilyen volt az első, aki megszerezte a repülőász minősítést, Lanoe Hawker (bár hét győzelme közül egyiket sem ezzel a típussal érte el) és éppen egy DH.2-vel repült, amikor Manfred von Richthofen 1916. november 23-án lelőtte. A 19 győzelmet elérő Alan Wilkinson az első tíz ellenséges gépet DH.2-vel semmisítette meg. A No. 32 Squadron parancsnoka, Lionel Rees 1916. július 1-én egy ilyen repülőben ülve egyedül támadott rá egy tíz német kétülésesből álló kötelékre és kettőt lelőtt közülük; ezért elnyerte a Viktória-keresztet.[10] James McCudden, a Brit Birodalom negyedik legtöbb győzelmet gyűjtő ászpilótája is DH.2-vel lőtte le az első ellenfeleit.[11] Összesen 14 brit pilóta lőtt ki legalább öt német repülőgépet DH.2-sel.
| Név | Győzelem DH.2-vel |
|---|---|
| Patrick Anthony Langan-Byrne | 10 |
| Alan Wilkinson | 10 |
| Selden Long | 9 |
| Arthur Gerald Knight | 8 |
| Eric C. Pashley | 8 |
| John Oliver Andrews | 7 |
| Sidney Cowan | 7 |
| Hubert Jones | 7 |
| William Curphey | 6 |
| Stanley Cockerell | 5 |
| Henry Evans | 5 |
| James McCudden | 5 |
| Robert Saundby | 5 |
| Harry Wood | 5 |
Rendszeresítő országok szerkesztés
Királyi Repülő-hadtest, 
Brit Királyi Légierő – (5.,11., 17., 18., 24., 29., 32., 41., 47., 111. repülőszázadok)
Műszaki paraméterei szerkesztés
- személyzet: 1 fő
- szárnyfesztávolság: 8,61 m
- törzshossz: 7,69 m
- magasság: 2,91 m
- üres súly: 428 kg
- felszállósúly: 654 kg
- maximális sebesség: 150 km/h
- maximális magasság: 4265 m
- hatótáv: 400 km
- hajtómű: 1 db 100 lóerős Gnôme Monosoupape forgómotor
- fegyverzet: 1 db .303 (7,7 mm) kaliberű Lewis-géppuska, 47 töltényes tárakkal
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Mason 1992, p. 42.
- ↑ Goulding 1986, p. 11.
- ↑ Sharpe 2000, p. 20.
- ↑ a b Airco DH-2. [2008. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 26.)
- ↑ a b Mason 1992, p. 41.
- ↑ Raleigh 1922, pp. 427–428.
- ↑ Funderburk, p. 83
- ↑ Cheesman 1960, p. 40.
- ↑ Munson, p. 99
- ↑ Jackson 1987, p. 48.
- ↑ a b Guttman 2009, p. 91.
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Airco DH.2 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Bruce, J.M. Warplanes of the First World War – Fighters Volume One. London: MacDonald & Co., 1965.
- Cheesman, E.F., ed. Fighter Aircraft of the 1914-1918 War. Herts, UK: Harleyford, 1960.
- Funderburk, Thomas R. The Fighters: The Men and Machines of the First Air War. New York: Grosset & Dunlap, 1962.
- Goulding, James. Interceptor: RAF Single Seat Multi-Gun Fighters. London: Ian Allen Ltd., 1986. ISBN 0-7110-1583-X.
- Guttman, Jon. Pusher Aces of World War 1. Jon Guttman. Osprey Pub Co, 2009. ISBN 1-84603-417-5, ISBN 978-1-84603-417-6.
- Jackson, A.J. De Havilland Aircraft since 1909. London: Putnam, Third edition, 1987. ISBN 0-85177-802-X.
- Mason, Francis K. The British Fighter since 1912. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press, 1992. ISBN 1-55750-082-7.
- Miller, James F. "DH 2 vs Albatros D I/D II – Western Front 1916 (Osprey Duel ; 42)". Oxford, UK: Osprey Publishing, 2012. ISBN 978-1-84908-704-9
- Munson, Kenneth. Fighters Attack and Training Aircraft 1914-1919. New York: Macmillan, 1968.
- Raleigh, Walter. The War In The Air: Being the Story of the part played in the Great War by the Royal Air Force, Vol I. Oxford, UK: Clarendon Press, First edition 1922, 2002 (reprint). ISBN 978-1-84342-412-3.
- Sharpe, Michael. Biplanes, Triplanes, and Seaplanes. London: Friedman/Fairfax Books, 2000. ISBN 1-58663-300-7.
.png){kind=small}