Főmenü megnyitása

Az Airco DH.2 egy brit gyártmányú együléses, tolólégcsavaros korai vadászrepülőgép volt az első világháborúban. Mivel a háború első szakaszában az antant még nem rendelkezett a légcsavaron át tüzelő géppuska technológiájával, hasonló konstrukciókkal próbáltak szembeszállni a német technológiai előnnyel.

Airco DH.2
Airco D.H.2 ExCC.jpg

Funkció vadász
Gyártó Airco
Tervező Geoffrey de Havilland
Gyártási darabszám 453
Rendszeresítők Egyesült Királyság

Első felszállás 1915 július
A Wikimédia Commons tartalmaz Airco DH.2 témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Az első légicsatákban a pilóták pisztollyal és karabéllyal lövöldöztek egymásra, de hamar rájöttek a géppuskák használhatóságára. Mivel azonban a britek kezdetben nem tudtak géppuskával átlőni a légcsavaron (ezt a németek oldották meg először), Geoffrey de Havilland a brit Airco gyár főkonstruktőre tolólégcsavaros repülőgépet tervezett, ahol a motor és a propeller a pilóta háta mögött helyezkedett el (így ez a probléma nem jelentkezett). A kétüléses DH.1 tapasztalatai alapján 1915 elején megtervezte annak kisebb, együléses változatát, a DH.2-t, amelyet főleg vadászkíséretnek szántak a felderítő gépek számára. A prototípus júliusban szállt fel először.[1]

A DH.2 fegyverzete egy 0.303-as (7,7 mm-es) Lewis-géppuska volt, amelyet az eredeti tervek szerint három különböző irányba néző állványra lehetett áthelyezni repülés közben, de a pilóták rájöttek, hogy sokkal egyszerűbb a repülőt fordítani, mint a fegyvert rakosgatni. Emiatt végül csak a középső, előre néző állvány maradt meg, bár a parancsnokság ragaszkodott hozzá, hogy az odaerősítés ne legyen végleges és egy kapocs eltávolítása után a géppuska levehető legyen.[2]

A DH.2-k többségét egy 100 lőerős Gnôme Monosoupape forgómotor hajtotta; a későbbi sorozatok 110 lóerős Le Rhône 9J motort kaptak.[3]

Az Airco összesen 453 db DH.2-t gyártott.[4]

 
Felszálló DH.2 a franciaországi Beauvel repülőterén

Az első tesztrepülések után egy DH.2-t átszállítottak Franciaországba, hogy harctéri körülmények között is kipróbálják. A gépet azonban lelőtték, pilótája életét vesztette; a németek pedig megjavították a lezuhant repülőt.[4] Az első repülőszázad, amelyet Airco DH.2-esekkel is felszereltek (és az első, amelyik csak együléses vadászgépekből állt) a No. 24 Squadron volt, amelyik 1916 februárjában került a frontra.[5] Végül hét repülőszázadot szereltek fel a típussal és igen jól teljesített a Fokker Eindeckerekkel szemben. Jelentős szerep jutott nekik a somme-i csata légiharcaiban; egyedül a No. 24 Squadron 774 légicsatában vett részt és 44 ellenséges repülőt lőtt le.[5] A DH.2 egyik hátránya volt, hogy igen érzékeny irányítása miatt a kezdő pilóták könnyen lezuhantak vele (ezért "pörgő krematóriumnak" is csúfolták)[6][7] Gyakorlott kézben azonban igen fordulékony, jól irányítható gének bizonyult.[8] A hátul elhelyezett forgómotor miatt könnyen átesett, de a középen lévő súlypont miatt manőverezési képessége a korabeli repülők között kiválónak minősült.

1916 szeptemberében megjelentek a fronton az új típusú kétfedelű, elöllégcsavaros, propelleren át tüzelő német vadászrepülők, a Halberstadt D.II és az Albatros D.I, az Airco DH.2 pedig hamar elavult. 1917 júniusáig maradt frontszolgálatban, míg az utolsó századokat is fel nem szerelték modernebb utódjával, az Airco DH.5-tel. Néhány darab azonban továbbra is harcolt a macedóniai fronton,[9] a Sínai-félszigeten és Palesztinában. 1918-ban már csak oktatógépnek használták haladó pilóták számára. A háború végére valamennyit visszavonták és egyetlen példánya sem maradt fenn.

ÁszpilótákSzerkesztés

A korai brit ászpilóták közül többen is DH.2-n repültek. Ilyen volt az első, aki megszerezte a repülőász minősítést, Lanoe Hawker (bár hét győzelme közül egyiket sem ezzel a típussal érte el) és éppen egy DH.2-vel repült, amikor Manfred von Richthofen 1916. november 23-án lelőtte. A 19 győzelmet elérő Alan Wilkinson az első tíz ellenséges gépet DH.2-vel semmisítette meg. A No. 32 Squadron parancsnoka, Lionel Rees 1916. július 1-én egy ilyen repülőben ülve egyedül támadott rá egy tíz német kétülésesből álló kötelékre és kettőt lelőtt közülük; ezért elnyerte a Viktória-keresztet.[10] James McCudden, a Brit Birodalom negyedik legtöbb győzelmet gyűjtő ászpilótája is DH.2-vel lőtte le az első ellenfeleit.[11] Összesen 14 brit pilóta lőtt ki legalább öt német repülőgépet DH.2-sel.

DH.2 ászpilóták[11]
Név Győzelem DH.2-vel
Patrick Anthony Langan-Byrne 10
Alan Wilkinson 10
Selden Long 9
Arthur Gerald Knight 8
Eric C. Pashley 8
John Oliver Andrews 7
Sidney Cowan 7
Hubert Jones 7
William Curphey 6
Stanley Cockerell 5
Henry Evans 5
James McCudden 5
Robert Saundby 5
Harry Wood 5

Rendszeresítő országokSzerkesztés

  Egyesült Királyság

Műszaki paramétereiSzerkesztés

 
Az Airco DH.2 tervrajza
  • személyzet: 1 fő
  • szárnyfesztávolság: 8,61 m
  • törzshossz: 7,69 m
  • magasság: 2,91 m
  • üres súly: 428 kg
  • felszállósúly: 654 kg
  • maximális sebesség: 150 km/h
  • maximális magasság: 4265 m
  • hatótáv: 400 km
  • hajtómű: 1 db 100 lóerős Gnôme Monosoupape forgómotor
  • fegyverzet: 1 db .303 (7,7 mm) kaliberű Lewis-géppuska, 47 töltényes tárakkal

ForrásokSzerkesztés

  1. Mason 1992, p. 42.
  2. Goulding 1986, p. 11.
  3. Sharpe 2000, p. 20.
  4. a b Airco DH-2. [2008. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 26.)
  5. a b Mason 1992, p. 41.
  6. Raleigh 1922, pp. 427–428.
  7. Funderburk, p. 83
  8. Cheesman 1960, p. 40.
  9. Munson, p. 99
  10. Jackson 1987, p. 48.
  11. a b Guttman 2009, p. 91.
  • Bruce, J.M. Warplanes of the First World War - Fighters Volume One. London: MacDonald & Co., 1965.
  • Cheesman, E.F., ed. Fighter Aircraft of the 1914-1918 War. Herts, UK: Harleyford, 1960.
  • Funderburk, Thomas R. The Fighters: The Men and Machines of the First Air War. New York: Grosset & Dunlap, 1962.
  • Goulding, James. Interceptor: RAF Single Seat Multi-Gun Fighters. London: Ian Allen Ltd., 1986. ISBN 0-7110-1583-X.
  • Guttman, Jon. Pusher Aces of World War 1. Jon Guttman. Osprey Pub Co, 2009. ISBN 1-84603-417-5, ISBN 978-1-84603-417-6.
  • Jackson, A.J. De Havilland Aircraft since 1909. London: Putnam, Third edition, 1987. ISBN 0-85177-802-X.
  • Mason, Francis K. The British Fighter since 1912. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press, 1992. ISBN 1-55750-082-7.
  • Miller, James F. "DH 2 vs Albatros D I/D II - Western Front 1916 (Osprey Duel ; 42)". Oxford, UK: Osprey Publishing, 2012. ISBN 978-1-84908-704-9
  • Munson, Kenneth. Fighters Attack and Training Aircraft 1914-1919. New York: Macmillan, 1968.
  • Raleigh, Walter. The War In The Air: Being the Story of the part played in the Great War by the Royal Air Force, Vol I. Oxford, UK: Clarendon Press, First edition 1922, 2002 (reprint). ISBN 978-1-84342-412-3.
  • Sharpe, Michael. Biplanes, Triplanes, and Seaplanes. London: Friedman/Fairfax Books, 2000. ISBN 1-58663-300-7.

Ez a szócikk részben vagy egészben az Airco DH.2 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.