Aistulf longobárd király
Aistulf, más írásmóddal Ahistulf (latinul: Aistulfus, Haistulfus), (? – 756 decembere) longobárd király 749-től haláláig. Harcai a pápával és a frankokkal a longobárdok teljes vereségével végződtek.[1]
Aistulf | |
Rex Langobardaorum Rex totius Italiae | |
Aistulf follisa (751 körül) felirat: [D] N IST VLF[VS REX] Dominus noster Aistulfus rex | |
Longobárd király | |
Uralkodási ideje | |
749 júniusa – 756 decembere | |
Elődje | Ratchis |
Utódja | Desiderius |
Életrajzi adatok | |
Született | nem ismert Cividale del Friuli |
Elhunyt | 756 decembere Pavia |
Édesapja | Friuli-i Pemmo |
Édesanyja | Ratperga |
Testvére(i) | Ratchis longobárd király |
Házastársa | Giseltrude |
A Wikimédia Commons tartalmaz Aistulf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésPemmonak, Friuli hercegének (ur.: 706–739) fiaként született.[2] 744-ben bátyja, Ratchis friuli-i herceg longobárd király lett, így a friuli hercegséget Aistulf kapta meg.[2] 749 nyarán néhány longobárd nemessel együtt fellázadt testvére ellen. A király júniusban lemondott a javára.[3] Aistulf felelevenítette Liutprand király gondolatát: meghódítja egész Itáliát.[4] Miután 751-ben Ravennát elfoglalta,[4] azt követelte, hogy a római dukátus ismerje el a lombard fennhatóságot és fizessen fejadót neki.[4] A király kísérletet tett Róma meghódítására.[5] Ám II. István pápa a Frank Birodalomba utazott, és miután Kis Pippint királlyá koronázta,[4] az megígérte, hogy megszabadítja a longobárd fennhatóságtól és a jogtalan adófizetéstől.[4] Aistulfot még egyszer felszólították, hogy ne legyen igazságtalan a pápával szemben, ám miután a király hajthatatlan maradt, Pippinék átkeltek az Alpokon, és benyomultak a Longobárd Királyság területére.[4] Aistulf megtámadta ugyan a frankokat, de vereséget szenvedett és kénytelen volt visszavonulni fővárosába Páviába.[4] Erre a frank hadak akadálytalanul elözönlötték Felső-Itáliát, bevettek és kifosztottak több várost, és Páviát is ostrom alá vették.[4] Aistulf kénytelen volt békét kötni: lemondott nemcsak az adóról, hanem megígérte az elfoglalt területek visszaadását is.[4]
Ám Aistulf megszegvén adott szavát, 755 januárjában bosszút lihegve Róma alá vonult, és ostrom alá vette a várost.[4] Megint a frankok segítségét kellett kérni István pápának, de amikor ez Aistulf tudomására jutott, abbahagyta az ostromot és megint csak Páviába zárkózott be.[4] 755 őszén megadta magát Pippinnek.[4] Az újabb békefeltételek értelmében el kellett ismernie a frank fennhatóságot, évi adót kellett nekik fizetni, illetve Pentapolis és Emilia elfoglalt városait vissza kellett adnia a pápának.[4]
Aistulf nem sokkal élte túl megaláztatását: a következő évben vadászat közben vesztette életét:[6] lebukott lováról, és sérülése oly súlyos volt, hogy csakhamar meg is halt.[4] Fivére, Ratchis megpróbálta megszerezni újból a trónt, de az végül Desideriusé lett.
Családja
szerkesztésAistulf feleségét Giseltrudának[7] hívták, gyermekeiről nem maradt fenn adat.
Eredeti források
szerkesztés- Pauli Historia Langobardorum
- Origo Gentis Langobardorum
- Benedicti Chronicon
- Chronicon Vulturnense
- Liber Pontificalis
- Opusculum de fundatione monasterii Nonantulani
- Liber Pontificalis
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 105. oldal
- ↑ a b Lombards – kings (angol nyelven). German Tribes.org. [2010. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 16.)
- ↑ Hartmann: Geschichte Italiens im Mittelalter Bd. 2,2, Gotha 1903, S. 50f
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 152. oldal
- ↑ Hans Reichardt: A népvándorlás (Die Völkerwanderung, Nürnberg, 1982), magyar kiadás: Mi micsoda sorozat, Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7937-65-X, 33. oldal
- ↑ Hartmann: Geschichte Italiens im Mittelalter Bd. 2,2, Gotha 1903, S. 196
- ↑ Italy, emperors & kings. Ratchis 744-749, Aistulf 749-756 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. [2011. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 19.)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés
Előző uralkodó: Ratchis |
Következő uralkodó: Desiderius |