Az akó egy európai eredetű űrmérték, amit ömlesztett szárazanyagok, illetve folyadékok mennyiségének jellemzésére használtak. Latin megnevezései: urna, tinna; német megnevezése: Eimer. Ma már elavult.

Az akó a mérték alapját jelentő dongás faedényt is megnevezi. Első magyar említése 1226-ból lelhető fel. Erdély kivételével az egész ország területén elterjedt. A 13. századig gabonamértékként is használták. Később elsősorban borászati űrmértékként terjedt el. Borászati alkalmazása kapcsán szőlőmértékként is használták.

1 akó 12-112 icce, leggyakoribb azonban 1 akó = 64 icce váltás.

Mai mértékegységben 1 akó 41,97 liter és 58,6 liter közé esett.

Híg űrmértékként a leggyakoribb alegységei:

  • bécsi akó: (Fuder, Eimer) 1762-ig 58 liter utána 56,589 liter
  • budai akó: 17. század végéig 53,72 liter, azután kb 1730-ig 54,94 majd 58,6 liter
  • pesti, pozsonyi akó: 53,72 liter

„Magyar akó” néven leggyakrabban a pesti, pozsonyi akót hivatkozták.

IrodalomSzerkesztés

  • Bogdán István: Régi magyar mértékek, Gondolat zsebkönyvek, Budapest, 1987
  • Magyar katolikus lexikon, Szt. István Társulat, Szerk. Diós István

A Pallas nagy lexikonábanSzerkesztés

"Akó: régi folyadékmérték. Egy régi magyar akó, nevezetesen a pesti és pozsonyi akó bor tisztán, seprü nélkül 60 eredeti magyar itce volt; egy eredeti magyar itce 0,5979 bécsi pintet és így egy 60 itcés magyar akó 35,88, a 64 itcés pedig 38,27 bécsi pintét tett. A soproni akó seprü nélkül 80, seprüvel pedig 84 magyar itcét tartalmazott. A tokaji borok 178 itcés hordókban keltek; egy fél ilyen hordót átalagnak neveztek és 88 itcét tartalmazott. Debrecen és Nagyvárad tájékán a cseber = 100 magyar itce; a kis-cseber = 50 itce. Egy kanta 10 itce; egy vasmegyei veder = 52 itce. Erdélyben a köböl = 64 bécsi pint. A magyar tengermelléken a barii = 11/9 pozsonyi akó. Egy bécsi 40 pintes akó 56,589 l. Egy pesti vagy pozsonyi 60 itcés akó 50,80 l."