Alain-Fournier
Alain-Fournier (írói név); családi neve: Henri-Alban Fournier (La Chapelle-d’Angillon, 1886. október 3. – Les Éparges környéke 1914. szeptember 22.) francia költő, író. Az irodalomtörténet az egykönyvű írók között tartja számon.
| Alain-Fournier | |
 | |
| Született |
Henri-Alban Fournier 1886. október 3.[1][2][3] La Chapelle-d’Angillon[1] |
| Elhunyt |
1914. szeptember 22. (27 évesen)[1][4][2][3] |
| Állampolgársága | francia[1][5] |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Mort pour la France |
| Sírhely | national necropolis of Saint-Remy-la-Calonne |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alain-Fournier témájú médiaállományokat. | |
PályafutásaSzerkesztés
Tanítói családból származik. A középiskolát Párizsban végezte. Katonai főiskolai tanulmányaira készülve plátói, reménytelen szerelembe esett Yvonne de Quiévrecourt (1885-1964) nevű lányba. A reménytelen szerelem híres regényének, A titokzatos birtoknak[6] (Le grand Meaulnes) a megírására ihlette. Leszerelt a katonaságtól. 1909–1912 között a Paris-Journal irodalomkritikusaként tevékenykedett. 1910-től kezdte közzétenni verseit, esszéit, történeteit, amelyeket a közönség és a kritika pozitívan fogadott.
Baráti köréhez tartozott több művész és író: Maurice Denis, André Gide, Paul Claudel, André Suares, Charles Péguy és Marguerite Audoux. 1912. május 5-én titkára lett Claude Casimir-Perier-nek, Jean Casimir-Perier korábbi köztársasági elnök fiának, aki Brest kikötőjének fejlesztésén dolgozott. 1913-tól haláláig Alain-Fournier viszonyt folytatott munkaadójának feleségével, Madame Simone színésznővel.[7]
1914. augusztus 2-án tartalékos hadnagyként bevonultatták a katonasághoz. Szeptember 22-én egy felderítő műveletben összecsaptak a német erőkkel, aminek következtében többedmagával életét vesztette. 1991. május 2-án egy tömegsírban azonosították, majd a Saint-Remy-la-Calonne nemzeti temetőben ünnepélyesen újratemették.
MűveiSzerkesztés
- 1907-ben jelent meg első szépírói műve, a Grande Revue-ben,
- 1913-ban a A titokzatos birtok (Le grand Meaulnes)
- Halála után adták ki
- 1924-ben verseinek és novelláinak gyűjteményét
- Levelezését (Jacques Rivière – felesége, család, René Bichet, André Lhote, Charles Péguy Simone)
- Kritikáit (újságcikkek, folyóiratok)
MagyarulSzerkesztés
- Az ismeretlen birtok; ford. Lovass Gyula; Athenaeum, Bp., 1940 (Híres könyvek)
- Az ismeretlen birtok. Regény; ford. Lovass Gyula, átdolg., utószó Görög Lívia; Szépirodalmi, Bp., 1973 (Olcsó könyvtár)
- A titokzatos birtok; ford. Végh György; Magvető, Bp., 2004 (Fehér holló könyvek)
ElismeréseiSzerkesztés
- Halálát követően 1920-ban megkapta a Francia Hadikereszt, és a Francia Köztársaság Becsületrendje kitüntetéseket.
- Párizsban, a Panthéon falán nevének rögzítésével emlékeztek meg róla.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b c d e Nouveau Dictionnaire des auteurs de tous les temps et de tous les pays, 37, 1
- ↑ a b BD Gest' (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ LIBRIS, 2012. október 2. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ A regénynek két magyar fordítása létezik, két különböző címen:
- Az ismeretlen birtok - Lovass Gyula és Görög Lívia fordítása (több kiadást megért; az első: Olcsó Könyvtár, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1973) http://moly.hu/konyvek/alain-fournier-az-ismeretlen-birtok
- A titokzatos birtok - Végh György fordítása (Magvető Kiadó, 2004, ISBN 9631424049) http://mek.oszk.hu/01600/01656/01656.htm - ↑ Correspondance 1912-1914, avec Alain-Fournier, édité par Claude Sicard, Paris, Fayard, 1992.
ForrásokSzerkesztés
- Világirodalmi Lexikon (A–Cal) – 1984. Akadémia Kiadó (Király István) ISBN 963 05 3472 X 1. kötet; harmadik kiadás
