Alan Lloyd Hodgkin

Sir Alan Lloyd Hodgkin OM (Banbury, 1914. február 5. – Cambridge, 1998. december 20.) angol fiziológus, biofizikus. 1963-ban Andrew Huxley-val és John Eccles-szel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat az idegingerület terjedési módjának felfedezéséért.

Alan Lloyd Hodgkin
Született	1914. február 5. Banbury
Elhunyt	1998. december 20. (84 évesen) Cambridge
Állampolgársága	brit
Gyermekei	Deborah Hodgkin Sarah Hodgkin Rachel Hodgkin Jonathan Alan Hodgkin
Szülei	Mary Fletcher Wilson George Lloyd Hodgkin
Foglalkozása	fiziológus, biofizikus
Tisztsége	President of the Royal Society (1970–1975)
Iskolái	Trinity College Gresham's School The Downs, Malvern College Prep School
Kitüntetései	orvostudományi Nobel-díj (1963)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alan Lloyd Hodgkin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tanulmányai

Alan Hodgkin az oxfordshire-i Banbury-ben született 1914. február 5-én George Hodgkin és Mary Hodgkin (leánykori nevén Wilson) három fia közül a legidősebbként. Apja kvéker volt és az első világháborúban nem volt hajlandó fegyveres szolgálatot ellátni, ezért a Közel-Keleten segítette az örmény menekülteket. 1918-ban Bagdadban meghalt vérhasban. Alan a The Downs School-ban és a Gresham's School-ban végezte iskoláit. Gyermekkorában sokat túrázott és nagynénjének hatására madármegfigyeléssel foglalkozott. Tizenhat évesen elnyerte a Királyi Madárvédő Társaság bronzérmét egy esszéversenyen. A középiskola után 1932-től ösztöndíjjal a Cambridge-i Egyetem Trinity College-ében folytatta tanulmányait. Bár felmerült, hogy történelmet tanuljon (nagyapja és nagybátyja történészek voltak), végül zoológiai előadásokra járt és egyik tanára, Carl Pantin tanácsára behatóan tanulmányozta a fizikát és matematikát is. Diákként tanárainak hatására (mint a Nobel-díjas Edgar Adrian vagy Archibald Hill) idegélettani kísérletekbe fogott és a békaidegen áthaladó ingerületeket vizsgálta. Eredményeivel bizonyította az ingerülettovábbítás elektromos természetét és ennek hatására 1936-ban, doktori címének elnyerése után a Trinity College kutatói állást ajánlott fel neki. Archibald Hill a téziseit elküldte (a szintén Nobel-díjas) Herbert Gassernak, aki meghívta Hodgkint a New York-i Rockefeller Intézetbe. Amerikai tartózkodása idején megtanulta a rendkívül nagy idegsejtekkel rendelkező puhatestű kalmárok neuronjainak kipreparálását. 1938-ban visszatért Cambridge-be és a következő évben megkezdte sok évig tartó együttműködését Andrew Huxley-val (aki kezdetben a diákja volt).

Munkássága

Idegélettani kísérleteiket megszakította a második világháború kitörése. Hodgkin kezdetben a légierő számára végzett kutatásokat a nagy magasságban történő repülés élettani hatásairól, 1940 februárjától pedig bekapcsolódott a radar kifejlesztésébe. Egészen a háború végéig ezen a témán dolgozott, az ő csoportja az éjjeli bevetésre induló vadászrepülőgépekbe szerelhető, 10 cm-es hullámhosszú lokátort fejlesztette ki.

A háború után Hodgkin és Huxley visszatért Cambridge-be és folytatták ingerületvezetési kísérleteiket, melyek egy részét a plymouthi tengerbiológiai állomáson végezték. 1952-re kidolgozták elméletüket, miszerint az idegimpulzus nem az idegsejt-nyúlvány belsejében, hanem annak membránján történik, amikor vezetőképessége hirtelen megnő és a beáramló nátriumionok akciós potenciált hoznak létre. Feltételezték az általuk molekuláris kapunak nevezett ioncsatornák létét, melyeknek tényleges szerepét az akciós potenciál létrehozásában később Erwin Neher és Bert Sakmann bizonyította be. A későbbiekben Hodgkin az idegélettan egyéb problémáit, többek között a látás fiziológiáját kutatta.

Hodgkin Trinity College-beli teendői ellátása mellett 1951-ben a Royal Society professzora lett, melynek 1958-1960 között tisztségviselője is volt. 1959-63-ban tagja volt a Medical Research Council-nak, 1966-ban a Tengerbiológiai Társaság elnöke lett, 1971-ben megválasztották a Leicesteri Egyetem kancellárjának, 1970 és 1975 között pedig ő volt a Royal Society elnöke.

Díjai, címei

Andrew Huxley-vel és az ausztrál John Eccles-szel megosztva 1963-ban elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat az idegimpulzus terjedési mechanizmusának felfedezéséért. További jelentősebb elismerései:

• 1955: Baly-érem (Royal College of Physicians)
• 1958: Royal-érem (Royal Society),
• 1965: Copley-érem (Royal Society),
• 1972-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte
• 1973: Order of Merit

Családja

Alan Hodgkin első amerikai látogatásának idején ismerkedett meg a későbbi Nobel-díjas Peyton Rous-val, akinek a lányát, Marion Rous-t 1944-ben feleségül vette. Három lányuk (Sarah, Deborah és Rachel Hodgkin) és egy fiuk (Jonathan Hodgkin) született. Hodgkin szabadidejében szépirodalmat olvasott, utazott és horgászott. 1998. december 20-án halt meg Cambridge-ben, 84 éves korában.

Források

• Alan L. Hodgkin – Biographical NobelPrize.org
• Alan L. Hodgkin Notable Names Database
• Obituaries: Professor Sir Alan Hodgkin The Independent 04 January 1999
• Sir Alan L. Hodgkin The History of Neuroscience in Autobiography