Andrew Huxley

Sir Andrew Fielding Huxley OM (London, 1917. november 22. – Cambridge, 2012. május 30.) angol fiziológus, biofizikus. Ő fedezte fel az izom összehúzódásának "csúszó filamentum" mechanizmusát és az idegingerület terjedésének módját. Utóbbiért 1963-ban (John Eccles-szel és Alan Hodgkinnal közösen) orvostudományi Nobel-díjban részesült.

Andrew Huxley
Született	1917. november 22. London
Elhunyt	2012. május 30. (94 évesen) Cambridge
Állampolgársága	brit
Házastársa	Jocelyn Richenda Gammell Pease (1947. július 5. – )
Gyermekei	Stewart Huxley Janet Huxley Camilla Rose Huxley Henrietta Huxley Clare Huxley Eleanor Huxley
Szülei	Rosalind Bruce Leonard Huxley
Foglalkozása	fiziológus, biofizikus
Tisztsége	President of the Royal Society (1980–1985)
Iskolái	Cambridge-i Egyetem
Kitüntetései	orvostudományi Nobel-díj (1963)
Halál oka	betegség
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrew Huxley témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tanulmányai

Andrew Huxley 1917. november 22-én született Londonban. A híres Huxley-család tagja, nagyapja a neves biológus Thomas Henry Huxley ("Darwin vérebe"), féltestvérei pedig a szintén biológus Julian Huxley és az író Aldous Huxley voltak. Andrew az író-szerkesztő Leonard Huxley Rosalind Bruce-szal kötött második házasságából származott, a két fiú közül ő volt a fiatalabb. Andrew természettudományos és műszaki közegben nőtt fel, tudós családtagjai mellett anyja is gyakorlatias, ügyeskezű nő volt, aki 12 éves fiának esztergapadot ajándékozott. Andrew hamarosan megtanult különböző tárgyakat és egyszerű gépezeteket – gyertyatartótól a belső égésű motorig – tervezni és saját kezűleg elkészíteni; ezenkívül érdekelte a mikroszkopizálás is. Apja meghalt, amikor Andrew 15 éves volt.

Iskoláit a University College School-ban (1925-1930) és a Westminster School-ban (1930-1935) végezte, majd a Cambridge-i Egyetem Trinity College-ében folytatta tanulmányait. Fizikusnak vagy mérnöknek készült, de fakultatív tárgyként felvette az élettant és végül ezt a szakirányt választotta. 1938-ban BA fokozatot szerzett, egy évvel később pedig a Plymouthi Tengerbiológiai Laboratóriumban az Amerikából visszatérő (és Huxleynél csak három évvel idősebb) Alan Hodgkin tanítványa lett, aki az idegingerület terjedésének mechanizmusát kutatta. Hogy a rendkívül gyorsan terjedő ingerületet mérni tudják, az atlanti kalmár (Loligo pealei) óriásaxonjait preparálták ki; ennek az állatnak voltak a legnagyobb ismert idegsejtjei.

Munkássága

A második világháború kitörése miatt félbe kellett hagyniuk munkájukat; Hodgkin a radart kifejlesztő csoport munkatársa lett, Huxley pedig előbb a légvédelmi parancsnokságnak, majd a haditengerészetnek dolgozott a célzóberendezések tökéletesítésén. A háború után, 1946-ban folytatták kísérleteiket, javarészt saját maguk által készített felszereléssel (ebben nagy segítségükre volt Huxley esztergapadja és kezelésében való jártassága). Sikerült kimutatniuk, hogy az idegimpulzus nem az idegszál belsejében, hanem a membránján, nátrium- és káliumionok áteresztése révén keletkező akciós potenciál formájában terjed.

Huxley 1946-tól a Cambridge-i Egyetem élettanprofesszora volt. Miután 1952-ben közölték az akciós potenciálra vonatkozó elméletüket, új, megoldatlan problémát keresett és figyelme az izom összehúzódásának mechanizmusára irányult. Erre a célra kifejlesztett egy interferenciamikroszkópot (amit ötven évvel korábban már felfedeztek, de a gyakorlatban használható műszert nem tudtak készíteni), amellyel pontosabban meg tudta figyelni a harántcsíkolt izomszálak összehúzódását. Huxley és munkatársa, a német Rolf Niedergerke, valamint Hugh Huxley és Jean Hanson 1954-ben közölték "csúszó filamentum" elméletüket az izom összehúzódásáról.

1952-től 1960-ig Cambridge-ben a Trinity College tanulmányügyi igazgatója volt, ezután pedig a University College London élettantanszékének vezetője lett. 1969-től a Royal Society kutatóprofesszoraként adott elő élettant a UCL-en egészen 1984-ig, amikor a Trinity College vezetőjévé választották. Emellett ő szerkesztette a Journal of Physiology-t és a Journal of Molecular Biology-t.

Díjai

A 88 éves Andrew Huxley

Andrew Huxley, Alan Hodgkin és az ausztrál John Eccles 1963-ban orvostudományi Nobel-díjban részesült az idegingerület terjedésének felfedezéséért. 1955-ben tagja lett a Royal Society-nek, melynek 1980-1985 között elnökévé is választották. 1973-ban megkapta a Copley-érmet, 1974-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte, 1983-ban pedig kitüntették az Order of Merit-tel.

Családja

Andrew Huxley 1947-ben vette feleségül Richenda Pease-t. Egy fiuk (Stewart Leonard Huxley) és öt lányuk (Janet, Camilla, Eleanor, Henrietta és Clare Huxley) született.

Andrew Huxley 2012. május 30-án halt meg Cambridge-ben, 94 éves korában.

Források

• Andrew F. Huxley – Biographical NobelPrize.org
• Andrew F. Huxley Notable Names Database
• Sir Andrew Huxley obituary The Guardian 31 May 2012
• Andrew Huxley, Nobel-Winning Physiologist, Dies at 94 The New York Times June 4, 2012