Alberto Sordi

olasz színész

Alberto Sordi (Róma, 1920. június 15. – Róma, 2003. február 25.) olasz színész. Hazájában a 20. század egyik legnépszerűbb színésze volt. Rendezett is, és ő volt Oliver Hardy olasz szinkronhangja a Stan és Pan filmekben.

Alberto Sordi
a Sotto il sole di Roma című filmben, 1948
a Sotto il sole di Roma című filmben, 1948
Életrajzi adatok
Születési név Alberto Sordi
Művésznév Albertone
Született 1920. június 15.
Róma
Elhunyt 2003. február 25. (82 évesen)
Róma
Sírhely Campo Verano
Származás olasz
Díjai
Golden Globe1963
További díjakDavid di Donatello-díj (5×)

Alberto Sordi weboldala
Alberto Sordi IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Alberto Sordi témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Rómában látta meg a napvilágot Pietro Sordi zenetanár és Maria Righetti tanítónő gyermekeként. Milánóban beiratkozott a színiakadémiára, de római tájszólása miatt hamarosan eltanácsolták. A sors furcsa fintora, hogy később pont ez az akcentus vált védjegyévé.

Karrierje hét évtizedet ölel át. Ezen időszak alatt komikus és drámai szerepeivel az olasz mozi ikonjává vált. Filmkarrierje az ezerkilencszázharmincas évek végén indult epizód- és második vonalbeli szerepekkel háborús filmekben.

A második világháborút követően szinkronszínészként dolgozott a Stan és Pan filmek olasz változatában Oliver Hardy hangjaként. Korai szerepeiből említésre méltó Federico Fellini a Fehér sejk – Lo sceicco bianco (1952), valamint a A bikaborjak – I vitelloni (1953). A semmirekellő fiatalokról szóló filmben egy gyenge, puhány, éretlen léhűtőt alakít. Szerelmet kereső magányos férfi szerepét játszotta Az agglegény (Lo scapolo) című filmben, Sandra Milo mellett. 1959-ben Mario Monicelli A nagy háború című munkájában tűnt fel, amelyet a kritikusok és filmtörténészek az egyik legjobb olasz komédiának tartanak. Képességeit a hollywoodi filmvilág is elismerte, amikor 1963-ban színészi alakítását az Il diavolo című filmben Golden Globe-díjjal jutalmazták. Sordi az angol David Niven mellett szerepelt a második világháborús The Best Enemy című komédiában, majd 1965-ben egy másik nagyra értékelt vígjátékban, a Komplexusokban.

Drámai színészként is sikereket aratott. Az egyik legemlékezetesebb alakítását az Egy átlagos kisember (Un borghese piccolo piccolo) c. filmben nyújtotta, amelyben egy fiát elvesztő tökéletes elégtételt kereső apát alakít.

1984-ben a rendezője és társ-forgatókönyvírója volt a Tutti dentro (Mindenkit börtönbe) c. filmnek, amelyben egy olyan bírót alakít, akinek bizonyítékai vannak korrupt miniszterek és üzletemberek ellen.

Sordi négy hónappal a 83. születésnapja előtt, szívrohamban halt meg. Temetésén több millió ember rótta le a végtisztességet. Az új évezredben ez volt Róma második legnagyobb temetése, csak II. János Pál pápáé múlta felül, aki két évvel később hunyt el (egyidősek voltak).

FilmjeiSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alberto Sordi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés