Alessandro Marcello

Alessandro Ignazio Marcello (Velence, 1673.[5]február 1.Padova, 1747. június 19.) olasz barokk zeneszerző.

Alessandro Marcello
Alessandro Marcello.jpg
Született 1673. augusztus 24.[1][2][3]
Velence
Elhunyt 1747. június 19. (73 évesen)[4][2]
Velence
Állampolgársága velencei
Foglalkozása

A Wikimédia Commons tartalmaz Alessandro Marcello témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Patricius családban született. Velencében a szomaszkok egyházi kollégiumában tanult. Tehetsége megmutatkozott a költészetben, filozófiában, matematikában, festészetben, de leginkább a zenében. Öccsével együtt jogot tanultak, és a Quarantia (Negyvenek Tanácsa) tagjai voltak. 1698-ban csatlakozott az Accademia degli Animosihoz. 1700-ban és 1701-ben diplomáciai küldetést teljesített a Levantében és Görögországban.

Koncerteket adott szülővárosában, és kedvtelésből szerzett zenét. Kamara kantátákat, hegedűszonátákat írt. Legismertebb kompozícióját, a Eterio Stinfalico álnéven írt d-moll oboaversenyt Bach csembalóra írta át. A 20. század közepén derült ki, hogy a néha Antonio Vivaldinak, néha pedig öccsének, Benedetto Marcellónak tulajdonított zenemű Alessandro szerzeménye.

Kották, hanganyagokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Grove Music Online (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. november 13.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  5. 1669-ben született egy azonos nevű, de kisgyermekkorában elhunyt fiútestvére. Alessandro Marcello valójában 1673-ban született. Marcello, Alessandro Ignazio, Dizionario Biografico degli Italiani, Volume 69 (2007).

ForrásokSzerkesztés