Aliz hesseni nagyhercegné
Aliz hesseni nagyhercegné, született Aliz brit királyi hercegnő (angolul: Princess Alice of the United Kingdom, németül: Großherzogin Alice von Hessen und bei Rhein, teljes nevén Alice Maud Mary; London, 1843. április 25. – Darmstadt, 1878. december 14.) brit királyi hercegnő, házassága révén Hessen nagyhercegnéje.
| Aliz királyi hercegnő | |
 | |
| Aliz, Hessen nagyhercegnéje | |
| Született | Alice of Saxe-Coburg and Gotha 1843. április 25.[1][2][3][4][5] London; Anglia |
| Elhunyt | 1878. december 14. (35 évesen)[1][2][3] Darmstadt; Németország |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | IV. Lajos hesseni nagyherceg (1862. július 1. – 1878. december 14.)[6][7] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Viktória brit királynő Albert szász–coburg–gothai herceg |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | diftéria |
| Sírhelye | Darmstadt |
 | |
| Aliz királyi hercegnő aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aliz királyi hercegnő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Származása és ifjúkora szerkesztés
Aliz királyi hercegnő 1843 áprilisában jött világra a Buckingham-palotában Viktória brit királynő és Albert szász–coburg–gothai herceg harmadik gyermekeként, illetve második leányaként. Első keresztnevét a brit miniszterelnök, Lord Melbourne tiszteletére kapta, mivel a politikus egyszer úgy nyilatkozott, az Aliz a kedvenc női neve.[8] 1843. június 3-án keresztelte meg a királyi palota magánkápolnájában William Howley, Canterbury érseke.
A hercegnő és számos testvére az Osborne-házban töltötte a gyermekkorát a Wight-szigeten. Neveltetését édesapja és a herceg közeli barátja, Christian Friedrich von Stockmar báró irányította és felügyelte. Őt és nővéreit elsősorban gyakorlatiasságra és a házvezetés praktikáira tanították meg, a királynő és édesapjuk puritán, egyszerű elveinek megfelelően. 1854-ben a krími háború alatt a hercegnő édesanyja társaságában londoni kórházakat látogatott meg, segítve a sebesült katonákat.
Gyermekként a hercegnő különösen meghitt és erős kapcsolatot ápolt bátyjával, Eduárd walesi herceggel. Szintén nagyon közel állt nővéréhez, Viktória hercegnőhöz, akitől csak nehezen tudott megválni, mikor a hercegnő feleségül ment Frigyes német trónörököshöz. Édesapjához is bensőséges viszony fűzte; Aliz hercegnő ápolta haldokló édesapját. Albert herceg 1861. december 14-én bekövetkezett halála után a hercegnő édesanyja legfőbb támasza és nem hivatalos „titkárnője” lett, a mély gyászba borult királynő és kormánya között sokáig Aliz hercegnő működött összekötőként.
Házassága és gyermekei szerkesztés
A királyi hercegnő kezét 1862 elején kérte meg Lajos hessen–darmstadti herceg, az uralkodó hesseni nagyherceg unokaöccse. A pár esküvőjét 1862. július 1-jén tartották a hercegnő gyermekkorának színhelyén. A házaspár a hesseni állam fővárosában, Darmstadtban telepedett le, itt rendezték be állandó otthonukat. Magánéletük nem zajlott a nyilvánosság előtt, a család elvonultan élt a szerény hesseni udvarban. A házaspár viszonya változóan alakult, több évnyi házasság után a felek eltávolodtak egymástól nagyon is eltérő gondolkodásmódjuk és életvitelük miatt. A herceg kedvelte a katonaságot, az egyszerű élvezeteket; ezzel pedig a híres brit puritánságot hirdető, ugyanakkor kulturált és mélyen vallásos Aliz hercegnő nem tudott kibékülni. Kapcsolatukból hét gyermek származott:
- Viktória hercegnő (1863–1950), házassága révén Battenberg hercegnéje és Milford Haven őrgrófnéja
- Erzsébet hercegnő (1864–1918), házassága révén orosz nagyhercegné, 1918-ban kivégezték a bolsevikok
- Irén hercegnő (1866–1953), házassága révén porosz királyi és német császári hercegné
- Ernő Lajos herceg (1868–1937), később Hessen nagyhercege
- Frigyes Vilmos herceg (1870–1873), kisgyermekként elhalálozott
- Alix hercegnő (1872–1918), házassága révén Oroszország cárnéja
- Mária Viktória hercegnő (1874–1878), kisgyermekként elhalálozott.
Csak később, a házasság megkötése és első gyermeke világrajövetele után derült ki, hogy Aliz hercegnő hordozója a vérzékenységet okozó génnek. A gén Viktória brit királynő anyai felmenőitől származott; a királynő tudtán kívül több gyermekére is átörökítette azt. Aliz hercegnő két fia közül csak az egyiken, Frigyes Vilmoson alakult ki a betegség. A kis herceg halálát a vérzékenység okozta; mikor Frigyes Vilmos kizuhant egy ablakon és hemofíliája következtében belehalt sérüléseibe. Leányai közül ketten biztosan – Irén és Alix hercegnők – hordozták és adták tovább a gént; míg Erzsébet hercegnőnek nem születtek gyermekei, így nem tudni, örökölte-e a betegséget okozó gént.
Hesseni nagyhercegnéként szerkesztés
1877. június 13-án meghalt III. Lajos hesseni nagyherceg. Örökébe Aliz hercegnő férje lépett IV. Lajos néven, ily módon Alizból hesseni nagyhercegné lett. A nagyhercegség nem tartozott a jelentős európai államok közé; az uralkodói udvarban is szerény körülmények uralkodtak. Aliz nagyhercegné számos jótékonysági szervezetet alapított új hazájában, szívén viselte a betegek és a szegények ügyét. 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háború során az ő javaslatára és adományai segítségével szereltek fel egy vonatot, amellyel ápolók és orvosok tudtak utazni a fronton megsebesült katonákhoz. Később a nagyhercegné ennek alapján hozta létre az Alice-Frauenverein nevű szervezetet, mely orvosi vonatok felszerelésével, ellátásával és üzemeltetésével foglalkozott. Ugyancsak a nagyhercegné járult hozzá jelentős összeggel a fővárosi kórház megalapításához; az utókor hálából az ő tiszteletére nevezte el az intézményt. A nagyhercegné leányait is igyekezett bevonni jószolgálati tevékenységeibe; és abban a szellemben nevelte őket, hogy mindig támogassák a rászorulókat.
1878 novemberében Darmstadtban is kitört a torokgyík járványa. A kórt az egész nagyhercegi család – a külföldi rokonlátogatáson tartózkodó Erzsébet hercegnő kivételével – megkapta. Aliz nagyhercegné személyesen ápolta gyermekeit; legkisebb leányát viszont nem tudta megmenteni. Az alig négy esztendős Mária hercegnő november 16-án meghalt a betegségben. A súlyos csapás miatt meggyengült nagyhercegné is megkapta a kórt; december 14-én, két hónappal leánya után, édesapja halálának évfordulóján távozott el az élők sorából. Négy nappal később helyezték örök nyugalomra a hesseni nagyhercegi család Rosenhöhe mauzóleumában. A nagyhercegség területén több emlékművet is szenteltek neki; 1882-ben a fővárosban kórházat építettek emlékére. Férje később feleségül vette szeretőjét, egy orosz diplomata feleségét.
Származása szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Collective Biographies of Women (angol nyelven)
- ↑ Kindred Britain
- ↑ p10066.htm#i100652, 2020. augusztus 7.
- ↑ Packard, Jerold M.: Victoria's Daughters; 26. oldal
Források szerkesztés
- Boulay, Cyrille: Királyi legendák – Az európai királyi udvarok közelről; Magyar Könyvklub; ISBN 963-547-931-X; 106–119. oldal
- Eckhart, G. Franz: Das Haus Hessen; Stuttgart, 2005, ISBN 3-17-018919-0
- Diegelmann, Karin és Obermüller, Barbara: Deine adeligen Frauen; Darmstadt, 2001
- G. Noel: Princess Alice; London, 1974
- D. Bennett: Queen Victoria’s Children; London, 1980
- N. Epton: Victoria and her daughters; London, 1971
További információk szerkesztés
- Életrajzi adatok
- Képek, érdekességek Archiválva 2009. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- London Gazette (angolul)
- Marks of Cadency in the British Royal Family (angolul)
