Alkenon

Az alkenonok igen ellenálló ketonok, melyeket több millió éve termelnek a Prymnesiophyceae fitoplanktonikus algái. Általában 35–41 szénatomosak és 2–4 kettős kötésük van. A biolipidek közt különlegesek, mivel ritkább E-konfigurációban lévő kettős kötéseik vannak, köztük 5 metiléncsoporttal. Biológiai szerepük vitatott, de valószínűleg energiatároló lipidek. Először a Walvis Ridge-i óceáni üledékekben írták le 1980-ban, majd ugyanez évben Gephyrocapsa huxleyi-tenyészetekben is. Először mintegy 120 millió évvel ezelőtt jelent meg az aptium idején. Proxiként használják a tengerfelszín-hőmérséklet méréséhez.

Egy 37:3 alkenon, a (8E,15E,22E-heptatriakonta-8,15,22-trién-2-on (C₃₇H₆₈O)

Fosszilizáció

Az alkenonok ellenállnak a diagenezisnek, és több mint 110 millió éves üledékekből is kinyerhetők.

A múltbeli klíma indikátora

A biogeokémia területén klímaindikátorként használják a paleoklimatológián belül, mely minden földtörténeti korban az alkenontermelők megfelelő azonosítását igényli.

A kokkolitofórák (például a Gephyrocapsa huxleyi) alkenontermelésüket a hőmérséklet függvényében változtatják: magasabb hőmérsékleten több kétszeresen és kevesebb háromszorosan telítetlen alkenont termelnek.

A környezet hőmérséklete, melyben ezek kifejlődtek, megbecsülhető a tengeri üledékben megőrzött alkenonok relatív gyakoriságával ($C_{37}-C_{39}$). A 37 szénatomos alkenonok elsőként leírt telítetlenségi indexe ($U_{37}^{K}$) tartalmazta a négyszeresen telítetlen alkenont is:

$U_{37}^{K}={C_{37:2}-C_{37:4} \over {C_{37:2}+C_{37:3}+C_{37:4}}}$

Azonban gyakran a hasznosabb egyszerűsített telítetlenségi indexet használnak, mely csak a kétszeresen és háromszorosan telítetlen alkenonokat tartalmazza, és a következőképp számítható:

$U_{37}^{K'}={C_{37:2} \over {C_{37:2}+C_{37:3}}}$

A telítetlenségi index felhasználható ezenkívül a vízhőmérséklet becslésére az alábbi tapasztalati képlet szerint:

$T(\mathrm {^{\circ }C} )={U_{37}^{K'}-0{,}039 \over {0{,}034}}$

E módszer használható az újabb korokra, és például a második évezred klímájának tanulmányozására is használták.

Enzimek

2018-ban Endo et al. azonosítottak egy fehérjét, az alkenon-deszaturáz 1-et Tisochrysis luteában, mely a kétszeresen telítetlen alkenont háromszorosan telítetlenné alakítja. Ennek túlexpressziója magas hőmérsékleten is lehetővé teszi a háromszorosan telítetlen alkenon keletkezését, amikor az endogén deszaturáció lényegében megállt, így az alkenontermelés hőmérsékletválaszairól adhat információt.

Pontatlanságok

Egyes tengeri aerob baktériumok képesek az alkenonok lebontására, amely pontatlanná teheti az ezeken alapuló méréseket, és akár 3 K-nel is növelheti a becslést.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alcénone című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alkenone című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Bradley RS. Paleoclimatology: Reconstructing Climates of the Quaternary, 2., Academic Press, 613. o. (1999). ISBN 978-0-12-124010-3 
• Herbert TD. 15. The Oceans and Marine Biochemistry, Treatise on Geochemistry, Alkenone paleotemperature determinations. Elsevier, 391–432. o. (2003). ISBN 978-0-08-045101-5 

További információk

• (angolul) Long-Chain Alkenones - An Eyepiece to Past Oceanographic Conditions

A Wikimédia Commons tartalmaz Alkenon témájú médiaállományokat.