Allegro Barbaro (Bartók)

Az Allegro Barbaro (Sz. 49, BB 63, W 29) Bartók Béla műve zongorára, 1911-ben készült. A zeneszerző tulajdonképpen saját művészete paródiájának szánta: a cím az előadás módja mellett arra is utal, hogy egyes kritikusok[pontosabban?] barbárnak minősítették a zenéjét, a két és egynegyed perces zongoradarabot azonban Bartók életművének, valamint a magyar és az egyetemes zenetörténet egyik legjelentősebb alkotásaként tartják számon.

Allegro Barbaro

ZeneszerzőBartók Béla
Opusszám49 (Szőllősy index)
Keletkezés1911
Ősbemutató1921
Megjelenés1918
Hangszerelészongora

Igor Sztravinszkij Tavaszi áldozat című műve mellett az Allegro Barbaro az egyik legjobb példa a 20. században megjelent új ritmuszenére. A polimodális zongoradarabban – akárcsak Sztravinszkij művében – fontos szerepet játszik a népzenei ihletés.

A teltfogású hangzatok ostinatóinak erőteljes lüktetése a zongoraszerűség határát jelenti, ezen az úton továbbhaladva már csak ütőhangszerek effektusai várnak a zeneszerzőre, aki egy ideig fel is használja ezeket az effektusokat. A súlyos és kíméletlen, pörölycsapásként lezuhanó akkordok azonban mégsem motorikus egyenletességgel játszandók, hanem azzal a rubato-szerű tagolással, amelyet a népdal illúzióját keltő téma megkíván. Ez a téma minimális hangközelmozdulásokból szerkesztett, lapidáris képlet, amelynek legjelentősebb – és leggyakrabban előforduló – hangköze a kisterc.

Kodály Zoltán, Ujfalussy József és Kárpáti János idevágó kutatásai kimutatták egyes Bartók-művek hangkészletbeli rokonságát az észak-afrikai arab népzenével. Ennek a hangkészletnek az Allegro barbaro kisterc-motivikája jellegzetes alkotóeleme.

Az „allegro barbaro” kifejezést (jelentése: 'erősen, gyorsan, „barbárosan”') Charles-Valentin Alkan francia zeneszerző már használta egy 1848-ban (több mint hatvan évvel Bartók művének születése előtt) írt etűdje (Douze études dans tous les tons majeurs [Etűdök minden dúrban], op. 35 No. 5) tempójelzéseként. E művet főleg a tempója teszi nehézzé, mivel a mű teljes egészét nagyon erősen és mégis nagyon gyorsan kell játszani. A mű Bartók darabjához hasonlóan rövid, mintegy 2 és fél perc hosszú (ha megfelelő sebességgel játsszák).[1]

Autográf anyagok szerkesztés

  • Fogalmazvány (Budapesti Bartók Archívum: 176); szerzői tisztázata lappang.
  • Másolat, Ismeretlen kopista írása (az eredeti lappang)
  1. Fakszimile kiadása a Nyugatban jelent meg (1913); – ennek revideált példánya (Wiener Stadt- und Landbibliothek MH14293c) a Musikblätter des Anbruch-beli kiadás (1919) és az Universal Edition 5904 elsőkiadás (©1918, megj.: 1919) metszőpéldánya.

Feldolgozások szerkesztés

  • Emerson, Lake & Palmer együttes 1970-es bemutatkozó albumán The Barbarian címen dolgozta fel a művet; a lemez borítóján Bartók Béla elmosódott arcképe volt látható.
  • Bartók élete során egy holland fúvószenekar készített átiratot a műből fúvós zenekarra

Jegyzetek szerkesztés

  1. Alkan Allegro Barbarója. YouTube, Jack Gibbons angol zongorista előadásában, játékideje 2 perc 32 másodperc.

További információk szerkesztés