Érdes galóca

	Az érdes galóca; mikológiai jellemzői
Étkezési érték:; hatása ismeretlen	<img src="//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/2d/Tox_Unknown_icon.svg/36px-Tox_Unknown_icon.svg.png" decoding="async" width="36" height="36" class="mw-file-element" data-file-width="300" data-file-height="300">

Érdes galóca
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák;
Törzs:	Bazídiumos gombák;
Osztály:	Agaricomycetes;
Rend:	Kalaposgombák;
Család:	Galócafélék;
Nemzetség:	Amanita;
Tudományos név
	Amanita franchetii; (Boud.) Fayod
Szinonimák
	Amanita aspera
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Érdes galóca témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Érdes galóca témájú kategóriát.

Az érdes galóca (Amanita franchetii) a galócafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Afrikában honos gombafaj.

Megjelenése

Az érdes galóca kalapja 4–12 cm átmérőjű, alakja fiatalon félgömb, majd domború, végül teljesen kiterül. Széle nem vagy csak gyengén barázdált. Színe világosbarna vagy okkerbarna, a közepe feketésbarnás; rajta nagyszámú, letörölhető, sárgásbarna pöttyel. Húsa puha, fehér vagy halványsárgás, a kalap bőre alatt világosbarna. Szaga kellemes de nem jellegzetes, íze enyhe.

Lemezek sűrűn állók, szabadok. Élük finoman csipkézett. Színük fehér, idősen halvány krémszínű. Spórapora fehér, spórái oválisak, 7-9 x 5-7 mikrométeresek.

Tönkje 5–15 cm magas és 1–2 cm vastag. Jól fejlett, krémszínű gallérja van. A tönk a gallér fölött fehér, sima felületű, alatta halványsárgás, pelyhes. Alakja felfelé vékonyodó, alul gumós. Bocskora nincs.

A mediterrán régióban él egy teljesen fehér változata (A. franchetii var. lactella).

Hasonló fajok

Hasonlít hozzá az ehető szürke galóca és a piruló galóca.

Elterjedése és termőhelye

Európai és észak-afrikai faj, főleg a mediterrán térségben gyakori, ahol elsősorban tölgy- és gesztenyeerdőkben található meg. Magyarországon ritka. Meszes talajú lomberdőkben, ritkábban fenyvesekben él. Júniustól októberig terem, fagymentes helyen egész télen át megmaradhat.

Elvileg ehető, bár Kínában halálos mérgezést írtak a számlájára. Fogyasztása nem ajánlott.