Amenemopet (fáraó)

egyiptomi fáraó

Amenemopet (uralkodói nevén Uszermaatré Szetepenamon) az ókori egyiptomi XXI. dinasztia fáraója.

Amenemopet
előd
egyiptomi fáraó
utód
I. Paszebahaenniut
XXI. dinasztia
Oszorkhór

Mask of Amenemope1.jpg

Uralkodása i. e. 1001–992[1]
i. e.  993– 984[2]
Prenomen
<
N5wsrH6imn
n
N36
U21
n
>

wsr-m3ˁ.t-rˁ stp-n-ỉmn
Uszermaatré Szetepenamon
igazsága erős; Ámon választottja”[3]
Nomen
<
imn
n
Aa15
O45
>

ỉmn-m-ỉp3.t
Amenemopet
Ámon az Opet-ünnepen[4]
Apja I. Paszebahaenniut (?)
Anyja Mutnedzsmet (?)
Sírja Tanisz, NRT IV (eredetileg)
NRT III (újratemetés)
A Wikimédia Commons tartalmaz Amenemopet témájú médiaállományokat.

Élete és uralkodásaSzerkesztés

Amenemopet valószínűleg I. Paszebahaenniut és Mutnedzsmet fiaként született.[5] Paszebahaennuit hosszú uralkodásának végén társuralkodó volt, majd követte apját a trónon.[6] A társuralkodás hosszára egy vászonpólyán fennmaradt feliratból következtethetünk: „…Amenemopet király, 49. év…”, amely valószínűleg úgy rekonstruálható, hogy „[X éve] Amenemopet királynak, 49. éve [Paszebahaenniut királynak]”.[7] Egy feltételezés szerint azonban az említett 49. uralkodási év nem Paszebahaenniuté, hanem Menheperréé, Ámon thébai főpapjáé, így a társuralkodást semmi nem bizonyítja.[8] Kenneth Kitchen elutasítja ezt a feltételezést,[9] a Brooklyn 16.205 papirusz alapján, amely említ egy 49., majd egy 4. uralkodási évet; erről korábban azt gondolták, hogy III. Sesonk és Pami társuralkodására utal, de a tudomány jelenlegi állása szerint I. Paszebahaenniut és Amenemopet szerepelhetett rajta, így utóbbi 4. uralkodási éve apja 49. uralkodási évének felel meg.[10]

Uralkodása alatt Amenemopet, elődjéhez hasonlóan, felvette az „Ámon taniszi főpapja” címet. Uralmát teljes egészében elismerték Thébában is – melyet ekkor II. Neszubanebdzsed, majd fivére, II. Pinedzsem uralt, Ámon főpapjaként[11] –, mert neve legalább kolenc thébai sírban előfordul, köztük Ámon bárkája kapitányának, Penneszuttauinak a Halottak Könyve-tekercsén, melyet Amenemopet 5. uralkodási évére datáltak.[12]

Taniszi sírját és az előbb említett thébai temetkezéseket leszámítva Amenemopet említése kevés helyen fordul elő. Tudni róla, hogy folytatta Ízisz, „a Gízai piramisok úrnője” kápolnájának díszítését, és bővített egy memphiszi templomot is.[12] Manethón művének minden fennmaradt változata említi, Amenophthisz néven; kilenc évnyi uralkodást tulajdonít neki, amit a régészeti bizonyítékok is nagyjából alátámasztanak.[13] Sem feleségéről, sem gyermekeiről nem tudni; utóda, Oszorkhór feltehetőleg nem állt rokoni kapcsolatban vele.

Sírja és múmiájaSzerkesztés

 
A taniszi királyi nekropolisz (NRT). Amenemopetet eredetileg a NRT IV sírba temették, később áthelyezték a NRT III-ba, I. Paszebahaenniut mellé

Amenemopetet eredetileg egy kis sír, a taniszi királyi nekropolisz NRT IV jelű sírjának egyetlen kamrájába temették el. Pár évvel halála után, Sziamon uralkodása alatt újratemették az NRT III sír egyik kamrájába, I. Paszebahaenniut mellé, abba a kamrába, amely egykor feltételezett anyjáé, Mutnedzsmeté volt.[12][14] Érintetlen sírját Pierre Montet és Georges Goyon francia egyiptológusok fedezték fel 1940 áprilisában, egy hónappal Franciaország náci megszállása előtt, ami miatt Montet-nek abba kellett hagynia a feltárást, és csak a háború után, 1946-ban tudta folytatni. Az ásatás eredményeit 1958-ban publikálta.

A sírban a felfedezők felirat nélküli gránitszarkofágot találtak, edényeket – köztük a kanópuszedényeket és azt, amelyben a múmia lemosására szolgáló vizet tartották –, valamint egy halomban kb. 400 usébtit. A szarkofágban egy aranylemezzel díszített fakoporsóban feküdt Amenemopet múmiája, rajta két aranyozott halotti maszk, két melldísz, nyakláncok, karkötők, gyűrűk és egy rekeszzománcos díszítésű gallér; négy leleten I. Paszebahaenniut neve szerepelt.[15][16] A maszkok fiatalként ábrázolják az uralkodót, de felfedezésükkor Goyon úgy találta, hogy arckifejezésük könyörgő és szenvedésről árulkodik; miután a restaurátorok helyrehozták, ez megváltozott.[15] Amenemopet sokkal kevésbé fényes temetést kapott, mint I. Paszebahaenniut; míg utóbbi tömör ezüstkoporsót és tömör aranymaszkot kapott, Amenemopet koporsója és maszkja csak aranyozott.[12] A múmia és a sír egyéb leletei ma a kairói Egyiptomi Múzeumban találhatóak.

A csontváz vizsgálata alapján dr. Douglas Derry megállapította, hogy Amenemopet erős testalkatú, magas életkort megért férfi volt.[17] Úgy tűnik, halálát koponyasérülés nyomán kialakult agyhártyagyulladás okozta.[18]

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Amenemope (pharaoh) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Jansen-Winkeln, p. 493
  2. Kitchen, Table 1
  3. von Beckerath, Jürgen. Handbuch der ägyptischen Königsnamen. Münchner ägyptologische Studien, Heft 49, Mainz: Philip von Zabern (1999). ISBN 978-3-8053-2591-2 , pp. 180-181
  4. Clayton, Peter. Chronicle of the Pharaohs. Thames & Hudson Ltd (1994. július 31.) , p. 178
  5. Kitchen, § 221
  6. Kitchen, §§ 431-433
  7. Jansen-Winkeln, p. 227
  8. Jansen-Winkeln, p. 230, n. 70
  9. Kitchen, §§ L-M
  10. Kitchen, § 83
  11. Kitchen, § 388-389
  12. a b c d Kitchen, § 229
  13. Kitchen, §§ 3-4; 31
  14. Goyon, pp. 87; 163
  15. a b Goyon, p. 163
  16. Wente, Edward F. (1967). „On the Chronology of the Twenty-First Dynasty”. Journal of Near Eastern Studies 26.  , p. 156
  17. Derry, Douglas E. (1942). „Report on skeleton of King Amenemopet”. Annales du Service des Antiquités de l'Égypte 41.  , p. 149
  18. Goyon, p. 164

BibliográfiaSzerkesztés

  • Derry, D. E., Report on Skeleton of King Amenemopet, ASAE 41 (1942), 149.
  • Goyon, Georges. La Découverte des trésors de Tanis. Perséa, 608. o. (1987. július 31.). ISBN 2-906427-01-2 
  • Jansen-Winkeln, Karl. Ancient Egyptian Chronology. Brill, Leiden/Boston (2006. július 31.). ISBN 978 90 04 11385 5 
  • Kitchen, Kenneth A.. The Third Intermediate Period in Egypt (1100–650 BC). Warminster: Aris & Phillips Limited, 608. o. (1996. július 31.). ISBN 0-85668-298-5 

Külső hivatkozásokSzerkesztés