Andamáni kígyászsas

madárfaj

Az andamáni kígyászsas (Spilornis elgini) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába és a kígyászölyvformák (Circaetinae) alcsaládjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Andamáni kígyászsas
Andaman Serpent Eagle Albin 1.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Kígyászölyvformák (Circaetinae)
Nem: Spilornis
Faj: S. elgini
Tudományos név
Spilornis elgini
(Blyth, 1863)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Andamáni kígyászsas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Andamáni kígyászsas témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1863-ban, a Haematornis nembe Haematornis elgini néven.[3]

ElőfordulásaSzerkesztés

Az Indiához tartozó Andamán-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mangroveerdők, valamint szántóföldek és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 54 centiméter, szárnyfesztávolsága 115-123 centiméter, testtömege 790-1000 gramm.[5]

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 1000-4000 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 17.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 17.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés