Wikipédia

André Dussollier

francia színész (1946-)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 22.

André Dussollier (Annecy, Haute-Savoie megye, 1946. február 17. – ) háromszoros César-díjas (1993, 1998, 2002) és Molière-díjas (2015) francia színművész. Sokoldalú színművész, szinte minden műfajban sikeres fő- és mellékszerepeket játszott el. Öt évtizedet átfogó, kiemelkedő színpadi és filmszínészi munkásságáért több életműdíjat is kapott.

André Dussollier
A 2010-es cannes-i fesztiválon
A 2010-es cannes-i fesztiválon
Született1946. február 17. (78 éves)[1][2][3][4][5]
Annecy[6]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Foglalkozása
  • hangoskönyv-felolvasó
  • színházi színész
  • filmszínész
  • televíziós színész
IskoláiCNSAD
KitüntetéseiMolière Award for Best Actor
Színészi pályafutása
Aktív évek1970 –
Tevékenységszínész
Díjai
César-díjak
További díjak
  • 2015: Molière-díj színpadi színészi teljesítményért
  • Molière-jelölések: 1996, 2002, 2003, 2011
  • Lumières-díjra jelölések: 2009, 2016
A Wikimédia Commons tartalmaz André Dussollier témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

szerkesztés

Származása

szerkesztés

Annecyben született. Szülei, François Dussolier (1915–2010) és Marie-Louise (1916–2001) adóbehajtók voltak. Gyermekkorát részben Cruseilles városában, Annecy és Genf között), másrészt a burgundiai Étrigny községben töltötte, követve szülei munkahelyeinek változásait. A fiú színjátszáshoz való érzéke hamar megmutatkozott: már tízesztendősen színpadon állt egy iskolai színköri előadáson, ahol Henri Bosco(wd) népszerű ifjúsági darabját, a L’Enfant et la Rivière-t játszották.[7]

Színészi pályája

szerkesztés

Érettségi után apja ösztönözte, hogy menjen egyetemre. A Grenoble-i Egyetemen diplomázott kortárs irodalmi és nyelvészeti szakon. Tanulmányai során rendszeresen játszott az egyetem színházában. Végzés után Párizsba ment, itt Jean Périmonytól(wd) vett előkészítő órákat, és sikerrel felvételizett Conservatoire national supérieur d’art dramatique színművészeti akadémiára[8] Francis Perrin(wd) színinövendékeként nyerte első előadói díját. 1972-ben kitüntetéssel végzett.[9] A magas presztízsű párizsi Comédie-Française-ben kezdte színészi pályáját, ahol egyetlen évad után társulati taggá (pensionnaire) fogadták és tartós szerződést ajánlottak neki.[8] Nem kezdett azonnal a Comédie-Française-ben, mert végzése évében megkapta első komoly filmes megbízását François Truffaut rendezőtől, aki Dussolier játékát előzőleg Georg Büchner Leonce és Lena című színművének egy előadásában látta. Egy olyan szép lány, mint én című fekete komédiájában Truffaut neki adta az egyik hangsúlyos férfi szerepet, itt a fiatal színész Bernadette Lafont és Claude Brasseur mellett játszott.

1973-ban Claude Lelouch rendező Egy egész élet c. romantikus filmdrámájában Marthe Kellerrel alkotta a főszereplő párost. A nők fejét könnyedén elcsavaró, magas, sármos szoknyavadász férfi zsánerét később még sok Újhullámos filmben alakította, humorral és spontán könnyedséggel, így Jacques Rivette Földi szerelem c. filmjében (1985); Éric Rohmer rendező Perceval lovagjában (1978) és Jó házasságában (1982); és Claude Chabrol Alice utolsó szökésében (1977).

1982-ben dolgozott először Alain Resnais rendezővel Az élet kész regény című zenés filmjében, nemzetközi sztárcsapat tajaként, majd 1984-ben, a Halálos szerelem című filmdrámában, Fanny Ardant-nal és Sabine Azémával. A következő években Resnais és Dussolier további filmsikereket hoztak össze. 1985-ben nagy közönségsikert aratott Coline Serreau rendező Három férfi, egy mózeskosár című filmvígjátékában. 1987-ben Alain Resnais romantikus melodrámájában, a Melodrámában szerepelt, ezért először jelölték César-díjra. 1993-ban el is nyerte a legjobb mellékszereplőnek járó César-díjat Claude Sautet rendező Dermedt szív című zenés, romantikus filmdrámájában, majd 1998-ban ismét César-díjat nyert, ezúttal a legjobb színész kategóriában, Alain Resnais Megint a régi nóta című vidám filmmusicaljében. 2001-ben ismét elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó César-díjat, ezúttal François Dupeyron rendező komor első világháborús, komor flimdrámájában, a Tiszti szobában. 2000 és 2007 között még négyszer (összesen ötször) jelölték további César-díjakra. Színpadi színművészi teljesítményéért négyszer jelölték a francia színházművészet tekintélyes „Prix Plaisir du Théatre“ díjára.

2001–2003 között alkotója és előadója volt a Monstres sacrés, sacrés monstres (kb.: „Szent szörnyek, szörnyű áldozatok”) című egyszemélyes irodalmi sorozatnak, ahol Charles Baudelaire, Sacha Guitry, Victor Hugo, Molière és Jacques Prévert műveiből adott elő. E teljesítményéért 2002-ben és 2003-ban is jelölték a legjobb színpadi színésznek járó Molière-díjra, a francia irodalmi és színházi élet kitüntető elismerésére. 2015-ben a a Novecento : Pianiste produkcióban nyújtott teljesítménye alapján el is nyerte Molière-díjat. Öt évtizeden átívelő színművészi munkássága nyomán két életműdíjat is kapott, 2002-ben a Plaisir du théâtre életműdíjat, majd 2017-ben a francia Színházrendezői Szövetség (Association de la Régie théâtrale) Brigadier-életműdíját. A 2020-as években ő a francia színházi miliő egyik legismertebb, legelismertebb személyisége. A 2024-es Párizsi pillanatok című filozofikus melodrámában egy valódi önmagához hasonló idős, népszerű tévékommentátort alakítot, aki egy orvosi diagnózist kézhez kapva számot vet élete végességének tényével.

Magánélete

szerkesztés

Az 1970-es években Isabelle Adjanival élt két éven át. Jelenleg házasember, felesége Francesca Avossa, két gyermekük született, Léo Dussollier (*1988) és Giulia Dussollier (*1993), mindketten színművésznek álltak.[10]

Főbb filmszerepei

szerkesztés

Elismerései, díjai

szerkesztés
 
Második César díjának átvételén (1998)

César-díj

szerkesztés

Molière-díj

szerkesztés
  • 2015: színpadi színésznek járó Molière-díj a Novecento : Pianiste-ért

Egyéb elismerései

szerkesztés
  • 1986: a Francia Televízió 7 d’or / Sept d’or díja a legjobb színésznek, a Music Hall-ért
  • 1993: a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje, lovagi fokozat (chevalier de l’Ordre national du Mérite)
  • 1996: a Francia Köztársaság Becsületrendje, lovagi fokozat (chevalier de la Légion d'honneur) (1996. április 3-i dekrétum sz.)
  • 2000: a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje, tiszti fokozat (officier de l’Ordre national du Mérite) (2000. május 15-i dekrétum sz.)
  • 2002: Plaisir du théâtre életműdíj
  • 2003: a francia Sportakadémia (Académie des sports) Henri Desgrange-díja
  • 2017: a francia Színházrendezői Szövetség (Association de la Régie théâtrale) Brigadier-életműdíja

Jelölései

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ GeneaStar
  5. ↑ Babelio (francia nyelven)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. ↑ André Dussollier, de retour sur scène après des mois d’interruption (francia nyelven). RTL.com, 2017. szeptember 9. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  8. ↑ a b André Dussollier : «La vie est tellement plus intense sur scène !» (francia nyelven). La-Croix.com, 2019. január 11. (Hozzáférés: 2024. október 24.)
  9. ↑ Régis Evennou: André Dussolier (francia nyelven). RueduConservatoire.fr. (Hozzáférés: 2020. május 20.) [halott link]
  10. ↑ Recherche Dussollier (francia nyelven). Les Gens du Cinéma (lesgensducinema.com). (Hozzáférés: 2024. október 24.)

További információ

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz André Dussollier témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=André_Dussollier&oldid=27618319”