Wikipédia

Anita Brookner

brit regényíró, művészettörténész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 28.

Anita Brookner CBE (Herne Hill, 1928. július 16. – London, 2016. március 10.)[4] angol regényíró és művészettörténész. 1967 és 1968 között Slade képzőművészeti professzora volt a Cambridge-i Egyetemen,[5] és ő volt az első nő, aki ezt a vendégprofesszori posztot töltötte be. 1984-ben Booker–McConnell-díjjal jutalmazták Hotel du Lac című regényéért.

Anita Brookner
SzületettAnita Bruckner
1928. július 16.
Herne Hill(wd), Lambeth kerület, London,  Egyesült Királyság
Elhunyt2016. március 10. (87 évesen)
London,  Anglia
Állampolgárságabrit
Nemzetiségebrit
Foglalkozása
  • író
  • művészettörténész
  • regényíró
  • egyetemi oktató
Iskolái
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Fiatalkora és iskolái

szerkesztés

Brookner (Bruckner) Herne Hillben(wd),[6] London külvárosában született.[7][8] Egyedüli gyermeke volt Newson Brucknernek, a lengyelországi Piotrków Trybunalskiból származó zsidó bevándorlónak és Maude Schiska énekesnőnek, akinek nagyapja a lengyelországi Varsóból emigrált, és dohánygyárat alapított, amelyben férje dolgozott, miután 18 évesen Nagy-Britanniába érkezett. Édesanyja feladta énekesi karrierjét, amikor férjhez ment, és lánya szerint élete végéig boldogtalan volt.[9][10] Maude a család vezetéknevét Brooknerre változtatta az első világháborút követően Nagy-Britanniában uralkodó németellenesség miatt.[11] Anitának magányos gyermekkora volt, bár nagymamája és nagybátyja a családdal élt, szülei, világi zsidók pedig az 1930-as években és a második világháború idején nyitották meg házukat a németek elől menekülő zsidó menekültek előtt. „Azt mondtam, hogy én vagyok az egyik legmagányosabb nő Londonban” – mondta a Paris Review-nak(wd) adott interjújában.[12][13]

Tanulmányait a James Allen's Girls' School-ban,[14] egy fizetős iskolában tanulta. 1949-ben történelemből BA fokozatot szerzett a londoni King's College-ban, 1953-ban pedig művészettörténetből doktorált a Londoni Egyetem Courtauld Művészeti Intézetéban.[15] Anthony Blunt(wd), a Courtauld(wd) akkori igazgatója felügyelete alatt az eredetileg a francia műfajfestőről, Jean-Baptiste Greuze-ról szóló mesterszakot doktori fokozatra emelték.[10] 1950-ben azonban francia állami ösztöndíjat kapott az École du Louvre-ra, és az évtized nagy részét Párizsban töltötte.[14]

Karrier

szerkesztés

Akadémiai

szerkesztés

1967-ben ő lett az első nő, aki a Cambridge-i Egyetemen Slade képzőművészeti professzori[5] címet kapott.[15] 1959 és 1964 között vendégoktató volt a Reading Egyetemen(wd), amikor a Courtauld Institute of Art oktatója lett. 1977-ben előléptették Readerré(wd)[16] a Courtauldban(wd), ahol 1988-ban történt nyugdíjazásáig dolgozott.[10] Pályafutását a 18. századi francia művészet specialistájaként kezdte, de később a romantikusokra is kiterjesztette szakértelmét.[10] Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején cikkeket írt az ArtReview-nak(wd).[17]

A Courtauld-ban tanítványai között volt Olivier Berggruen(wd) művészettörténész is, akinek diplomás munkáját tanácsolta.[18] Tagja volt a londoni King's College-nak és a cambridge-i New Hallnak (2008-tól a Murray Edwards College(wd)).[19]

Az Anita Brookner által készített fényképeket a Courtauld Institute Conway Művészeti és Építészeti Könyvtárában tárolják.[20]

Regényíró

szerkesztés

Brookner 53 évesen jelentette meg első, A Start in Life (1981) című regényét. Ezt követően nagyjából évente egyet. Brooknert stylistként tartották számon. Regényei az érzelmi veszteség és a társadalomba való beilleszkedés nehézségei, valamint az értelmiségi, középosztálybeli nők témáit dolgozzák fel, akik elszigeteltségben és szerelmi csalódásokban szenvednek. Számos szereplője a Nagy-Britanniába érkezett európai bevándorlók gyermeke; úgy tűnik, hogy néhányan zsidó származásúak.[21][22] A Hotel du Lac (1984), negyedik regénye Booker–McConnell-díjat kapott.[23][24]

Magánélete és kitüntetései

szerkesztés

Brookner soha nem házasodott meg, de gondoskodott a szüleiről, ahogy öregedtek. Az egyik interjúban megjegyezte, hogy több házassági ajánlatot kapott, de mindegyiket elutasította, és arra a következtetésre jutott, hogy a férfiak "olyan emberek, akik saját programjukkal rendelkeznek, és úgy gondolják, hogy beilleszkedhetsz, ha kihagynak bizonyos részeket. Láthatod, hogy egy mérföldnyire jönnek."[25]

Ő tartotta az 1974-es Aspects of Art Lecture-t.[26][27] 1990-ben a Brit Birodalom Rendjének (CBE) parancsnokává nevezték ki.[15]

A londoni Kensington és Chelsea kerületben[28] halt meg 2016. március 10-én, 87 évesen.[14]

Publikációi

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ https://thebookerprizes.com/fiction/backlist/1984, 2020. május 11.
  2. ↑ a b http://www.nytimes.com/2016/03/16/arts/international/anita-brookner-hotel-du-lac-obituary.html?rref=collection%2Fsectioncollection%2Fobituaries&action=click&contentCollection=obituaries&region=stream&module=stream_unit&version=latest&contentPlacement=10&pgtype=sectionfront, 2016. március 20.
  3. ↑ http://www.theguardian.com/books/2016/mar/15/anita-brookner-obituary, 2016. március 20.
  4. ↑ „Anita Brookner, Booker Prize-winning author, dies age 87, Times announces”, BBC News, 2016. március 14. (Hozzáférés: 2016. március 14.) 
  5. ↑ a b A Slade Professorship of Fine Art a művészet és művészettörténet legrégebbi professzori állásaa a cambridge-i, az oxfordi és a londoni University College-ban.
  6. ↑ Herne Hill egy kerület Dél-Londonban, körülbelül négy mérföldre a Charing Crosstól, és Brixton(wd), Camberwell(wd), Dulwich(wd) és Tulse Hill(wd) határolja.
  7. ↑ Free BMD: Births Jul-Sep 1928 Bruckner, Anita Schishka (mother) Camberwell 1d 991
  8. ↑ Anita Brookner, 1928– Notebooks, ca. 1986–1994. The University of Texas at Austin. [2009. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  9. ↑ „Anita Brookner”, The Times, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  10. ↑ a b c d McNay, Michael. „Anita Brookner obituary”, The Guardian, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  11. ↑ Gutteridge, Peter. „Doctor Anita Brookner: Art historian who began writing novels at the age of 53 and won the Booker Prize for Hotel du Lac”, The Independent, 2016. március 15.. [2022. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  12. ↑ Anita Brookner, The Art of Fiction No. 98 
  13. ↑ Alam, Rumaan. „In Praise of Anita Brookner”, The New York Times, 2018. március 1. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  14. ↑ a b c „Anita Brookner, novelist - obituary”, The Daily Telegraph, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  15. ↑ a b c Cowell, Alan. „Anita Brookner, Whose Bleak Fiction Won the Booker Prize, Dies at 87”, The New York Times, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2020. március 29.) 
  16. ↑ Az olvasói cím (reader) az Egyesült Királyságban és a Nemzetközösség egyes egyetemein, például Indiában, Ausztráliában és Új-Zélandon, a kutatás vagy ösztöndíj terén kiemelkedő nemzetközi hírnévvel rendelkező vezető akadémikus kinevezését jelöli.
  17. ↑ "What is Romanticism", ArtReview, 12 September 1959}
  18. ↑ Olivier Berggruen: Olivier Berggruen on Anita Brookner (1928–2016) - artforum.com / passages. Artforum.com . (Hozzáférés: 2016. június 21.)
  19. ↑ A Murray Edwards College a Cambridge-i Egyetem csak nőket tömörítő főiskolája. 1954-ben alapították New Hall néven.
  20. ↑ Who made the Conway Library?. Digital Media , 2020. június 30. [2022. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 19.)
  21. ↑ Dr Anita Brookner at British Council: Literature
  22. ↑ Malcolm, Cheryl Alexander: Understanding Anita Brookner. University of South Carolina. [2001. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva].
  23. ↑ The Booker Prize 1984. The Booker Prizes . (Hozzáférés: 2023. június 29.)
  24. ↑ „From the archive, 19 October 1984: Booker Prize awarded to a 6-1 outsider”, The Guardian, 1984. október 19. (Hozzáférés: 2023. július 2.) 
  25. ↑ Morrison, Blake. „A game of solitaire”, The Independent, 1994. június 18.. [2022. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. március 8.) (angol nyelvű) 
  26. ↑ Aspects of Art Lectures. The British Academy
  27. ↑ Brookner, Anita (1975). „Jacques-Louis David: A Personal Interpretation”. Proceedings of the British Academy 60, 155–171. o. [2021. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 28.)  
  28. ↑ DOR Q1/2016 in KENSINGTON AND CHELSEA (239-1C). GRO Online Indexes . General Register Office for England and Wales. (Hozzáférés: 2022. február 22.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Anita Brookner című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anita_Brookner&oldid=27551438”