Anna Stainer-Knittel
Anna Stainer-Knittel (Elbigenalp, 1841. július 28. – Wattens, 1915. február 28.) osztrák festő. Életéről Wilhelmine von Hillern írt egy lokálpatriotizmussal átitatott, feminista sikerkönyvet.
| Anna Stainer-Knittel | |
 | |
| Született | 1841. július 28.[1][2][3] Elbigenalp |
| Elhunyt | 1915. február 28. (73 évesen)[1][2][3] Wattens[4] |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Iskolái | Müncheni Képzőművészeti Akadémia (1859–1863) |
| Sírhelye | Innsbruck |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Stainer-Knittel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Apja fegyverkovács volt. Már iskolás korában vicces, de találó karikatúrákat rajzolt osztálytársnőiről. 1859-ben kezdte meg tanulmányait Münchenben, egy magán festőiskolában. 1864-ben pénzszűke miatt visszatért szülőfalujába. Portrét festett szüleiről, s amikor az Önarckép Lech-völgyi népviselet-ben című festményét megvásárolta a Ferdinandeum, a Tiroli Tartományi Múzeum, Innsbruckba költözött.
Megrendelésre készített arcképek biztosították megélhetését. 1873-ban feleségül ment Engelbert Stainer gipszműveshez, négy gyermeke született. Olajjal festett táj- és virágképeivel vált híressé. Elmondása szerint 130 portrét festett, közöttük Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos osztrák–magyar trónörökös, Joseph Wenzel Radetzky, I. Ferenc József magyar király arcképét. Rajz- és festőiskolát nyitott Innsbruckban leányok és nők számára. 1873-ban az Alpesi virágkoszorú festményét kiállították Bécsben a világkiállításon. 40 angol fontért kelt el, és Londonba vitték.
A festményein kívül egy bátorságpróba tette híressé. Mivel a sasok elragadták a bárányokat, szokás volt a falvakban a sasfészkeket kiüríteni. A fiókákat felnevelték, majd eladták a piacon. Bátyja nem vállalkozott rá, mert előzőleg már hét órát töltött a kötélen függve. Anna, felöltve bátyja bőrnadrágját, leereszkedett a meredek sziklafal mentén, és felhozta a fészket a fiókákkal.
Röviddel az eset után Ludwig Steub úti író hőstettnek nevezte egy elbeszélésében, és Anton Renk költő a „Lech-völgy Brunhildájának” titulálta Annát. Anna festményen örökítette meg bátor tettét. Üzletének kirakatában látta meg a képet Wilhelmine von Hillern bestseller író. Megismerkedett Annával, adatokat gyűjtött a szülőfalujában. Az írónő azonban kissé átalakította az eredeti történetet. A Geier Wally című regényében Annából Walburga (Wally), apjából földműves, a Lech-völgyből Ötz-völgy lett. A regényt színpadra állították, 11 nyelvre lefordították, és háromszor megfilmesítették.
Galéria szerkesztés
-
Anna Staner-Knittel Lech-völgyi népviseletben -
Radkersburgi majolika, alpesi virágkoszorú Anna Stainer-Knittel nyomán -
Alpesi virágok -
Alpesi virágok
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/351799
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Allgäuer Künstlerlexikon (1. edition)
Források szerkesztés
- Astrid Kofler: Anna Stainer-Knittel (német nyelven). Frauen. Biographieforschung. (Hozzáférés: 2019. május 8.)
