Antalffy Gyula

magyar újságíró, művelődéstörténeti író

Antalffy Gyula (Karcag, 1912. október 24.Budapest, 1997. március 7.) magyar újságíró, művelődéstörténeti író.

Antalffy Gyula
Született 1912. október 24.
Karcag
Elhunyt 1997. március 7. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Foglalkozása újságíró,
művelődéstörténész,
szakíró

ÉletrajzaSzerkesztés

Karcagon született és ott tanult. Végzős gimnazista korában lírai költeményeket is írt. 1930-33 között a budapesti tudományegyetemen angol-magyar-történelem szakos hallgató volt. Antalffy Gyula másodéves egyetemista korában ösztöndíjat kapott Angliába. 1930-ban a Karcagi Naplót is szerkesztette. 1933-tól a Szabadság, 1936-45-ben a Kis Újság és a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1945-1946-ban a Magyar Nemzeti Front napilapja, a Szabadság alapítója és szerkesztőbizottsági tagja volt. 1946-1949-ben a Kis Újság felelős szerkesztője, 1955-1958-ban a Képes Magyarország munkatársa, majd 1958-1975 között a Magyar Nemzet olvasószerkesztője volt. 1975-ben ment nyugdíjba. Budapesten hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található. Antalffy Gyula nagyon népszerűen írt. Az ő javaslatára indult meg a Magyar Nemzetben a Fürdőlevelek című sorozat. Célja az ismeretterjesztés volt, és főként az, hogy a hazai természeti kincsekre felhívja olvasói figyelmét.

MűveiSzerkesztés

  • A honi utazás históriája, regényes kultúrtörténet, 1943
  • Magyar évszakok, lírai tájrajzok, 1955
  • Börzsöny, tájmonográfiája, 1957
  • A Himalájától a Balatonig. Lóczy Lajos életregénye, 1964
  • Édes hazánk (honismeret tizenéveseknek), 1966
  • Így utaztunk hajdanában, kultúrtörténet [1976]
  • A Thousand Years of Travel in Old Hungary, regényes kultúrtörténet, 1980
  • Reformkori magyar városrajzok, kultúrtörténeti írás, 1982
  • A reformkor Balatonja, kultúrtörténeti írás, 1984
  • Boldog barangolások. Tájrajzok, 1987
  • A mázai remete. Pávai-Vajna Ferenc emléktáblájára. In: Magyar Nemzet 49. 1986. 92. 4.
  • Az Áchim ügy címmel a Magyar Nemzet 1986. december 31-ei számában megjelent tanulmánya nagy vitát kavart. História 87/056.

KitüntetéseiSzerkesztés

  • Magyar Szabadság Érdemrend 1947
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 1948
  • A Munka Érdemrend arany fokozata 1962, 1970
  • Rózsa Ferenc-díj III. fokozat 1965[2]
  • Pro Natura emlékérem 1975
  • Aranytoll 1978, (MÚOSZ)

Online elérhető műszemelvénySzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a BnF általános katalógusa. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. Koszorúzás és kitüntetések a magyar sajtó napján. Népsport, XXI. évf. 244. sz. (1965. dec. 9.)

IrodalomSzerkesztés

  • Csatár Imre: Antalffy Gyula (1912–1997) = Karcag a magyar művelődés történetében. Tanulmányok. Karcag: Önkorm., 2001. 181–186. [1]
  • Metzl János ism.: Antalffy Gyula: Reformkori városrajzok. In: Soproni Szemle 1984. 191. oldal